Hát mit is mondjak, ez az év más volt. De az általános megítéléssel szemben nekem inkább értelemben más! Egy mondatban talán úgy tudnám összefoglalni, hogy “Megy ez, ha viszik”. Azt viszont ugye senki nem kötötte meg, hogy egy mondat legyen – úgyhogy ennél azért egy kicsit szószátyárabban is értékelném a 2020-as eseményeket…


Preprocessor

Kezdjünk a nyilvánvalóval: indítottam egy blogot. Ennek keretein belül pedig sokkal többet olvastam, mint eddig valaha – lent minden feldolgozott könyvhöz találtok linkeket, vagy a hírlevelek formájában szemezgethettek havi összefoglalókat. Aki még ennél is tömörebben szeretné fogyasztani a tanulságokat, annak az elmúlt hetekben készült három tematikus áttekintés mentális, fizikai illetve szociális vonalon. Itt most inkább arra fókuszálnék, hogy személy szerint én mit tanultam:

  • A sekély, de széles általános tudás sokkal többet ér, mint a mély, de szűk specifikus tudás. Ez részemről egy jelentős hátraarc, mert én mindig is a mélység híve voltam. Megvan a területem, abba beleásom magam, minden másra meg vannak szakemberek (akik azokba ásták bele magukat).

    Ezzel sajnos (utólag visszanézve) több probléma is akad. Egyrészt teljesen figyelmen kívül hagytam azt a sok függést, aminek ezzel kitettem magam. Másrészt így önként mondtam le arról a sok potenciális tudásról, tapasztalatról és megvilágosodásról, amit ezek nyújthattak volna. Harmadrészt pedig ez a sok “nem akarom” és “nem érdekel” idővel úgy kövül meg az ember fejében, hogy “nem is lennék rá képes”. Ez viszont egy kötött szemléletmód, ami aktívan gátolja a növekedést.

  • Nagy a különbség a belső és a külső kényszer között. Sokáig élt bennem az a kép saját magamról, hogy lusta vagyok. De mint ezt az idei (számomra legalábbis meglepő mennyiségű és minőségű) munka megmutatta, ez nem teljesen jogos. Lusta és motiválatlan vagyok, ha külső kényszer hatására kell valamit csinálnom. Viszont ha végre rátalálok a saját utamra (hangozzon ez akármilyen nyálasan), akkor érdekes módon tudok én tekerni. Must vs. have to! Erre valamikor még biztos visszatérünk…

  • A folyamatok általában sokkal fontosabbak, mint a konkrét célok. Persze lehetnek olyan “projektek”, amik kötött ideig futnak, és tényleg csak a végeredmény számít. De az életünk lényeges területei ritkán projektek, és sokkal gyakrabban igényelnek folyamatos karbantartást. Ilyenkor pedig a túlzott cél-fókusz inkább árt, mint használ.

    Lehet, hogy demotiváló, mert annyira messze van még. Vagy végül nem pont azt érjük el, és ezért csalódunk – hiába ugyanolyan jó az is, amit elértünk. Vagy mondjuk elérjük, de ebbe aztán annyira belenyugszunk, hogy felhagyunk az oda vezető viselkedéssel – és ezért hamarosan újra elveszítjük.

    Érdemes ehelyett a folyamatra koncentrálni! Azt mérni, azt optimalizálni, és abból nyerni a napi apró győzelmeinket. Ha ez megvan, idővel a nagy célok is beesnek majd, kb. mint valami mellékhatás.

  • A felelősségvállalás a kulcsa mindennek. Az előző tanulságok egyike sem működik, ha nem tesszük bele a munkát. Az elmaradt munka pedig soha nem a külső körülmények áldozata. Vagy nem tudjuk, mit kellene csinálni (ritka), vagy tudjuk, de megmagyarázzuk magunknak, hogy azt miért nem lehet (gyakori!). Ha inkább azt magyaráznánk, hogy miért lehetséges mégis az a bizonyos valami, akkor nem maradna el a munka – és majd az eredmény sem.

Ezek fényében pedig lássunk pár konkrétumot, vagyis hogy én hogyan alkalmaztam a tanultakat a hétköznapjaimra.


Rendszer

Ami a legnagyobb változást hozta, az valószínűleg az, hogy igyekeztem egy szigorú napirendhez tartani magam. És mivel nem szerettem volna külső eszközök kezébe adni az adataim kezelését, írtam magamnak egy kis TODO programot whip (azaz “korbács”) néven. Ez egy (folyamatosan alakuló) napirend konfiguráció alapján minden reggel kiköpi nekem, hogy aznap mi a dolgom.

Így vettem rá magam a heti posztokra és a havi hírlevelekre – és még a napi olvasásom/írásom mennyiségét is tudom benne követni. Ez rugdosott, hogy minden reggel táblázzam be a napot (a Deep Work tanácsa alapján), vagy hogy mérjem meg a hájas seggem minden hétfőn (hiszen Drucker is megmondta, hogy csak azt irányíthatjuk, amit mérünk). Hasonlóan megegyeztünk a feleségemmel a házimunkás dolgokkal kapcsolatban, amiket szintén itt követek. Az így gyűjtött adatok alapján pedig relatíve egyszerűen lehet objektív havi (és éves) értékeléseket is írni.

Egy másik kis programom (coin, vagyis “érme”) az anyagiak elszámolásában segít, csak hogy Vicki Robin is büszke legyen. Heti háromszor beírok és kategorizálok minden friss tranzakciót; hetente egyszer pedig le is ellenőrzöm, hogy tényleg minden számlán annyi van-e, mint ahogy az én kis áttekintésem hiszi.

Mindez leginkább abban segít, hogy a hosszú távú álmok/vágyak/célok helyett végre arra tudjak koncentrálni, amit ezekért napi szinten tenni tudok. És cserkészbecsszó, azóta sokkal jobban teszek.


Öngondoskodás

Természetesen a rendszer része az is, hogy karbantartsam magam. A legjelentősebb eredmény ezen a fronton, hogy sikerült gyökeresen megváltoztatnom az étrendhez és az edzéshez való hozzáállásomat. A technikai tudásom mondjuk régebben is megvolt a formába kerüléshez (fegyencedzés, normális étrend, némi lépcsőzéses cardio, némi időszakos böjt), amit több soron demonstráltam egy-egy 20+ kilós fogyással. De mivel azokra projektként tekintettem, a kívánt célsúly elérése után szinte azonnal visszaváltottam a korábbi életmódomra – ami (talán nem meglepő módon) hamar ugyanolyan kövérré tett, mint előtte voltam.

Ezzel szemben most a folyamatra koncentrálok, ami miatt menet közben is összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam – és az eredmények mégis jönnek. Mi több, így már fenntarthatóan jönnek. Tavaly október óta összesen 33 kilót dobtam le, és most először magabiztos vagyok, hogy ez soha többet nem is jön vissza. Ez talán jól mutatja, hogy az egyszeri projektek kontra folyamatosan fenntartandó területek helyes kezelése sokkal fontosabb, mint a technikai részletek.

Az alap edzés plusz étrend mellé rendszeresen jógázok és meditálok, illetve a személyes higiéniámnak is jót tett a szigorú, szájbarágós rendszer. Az mondja meg, hogy mikor borotválkozzak, melyik nap van hajmosás, vagy hogy melyik nap kell körmöt vágni. Ezekkel az apróságokkal is mind az agyamat tehermentesítem, ami így tud értelmesebb dolgokkal foglalkozni.


Minimalizmus

Nem mondhatnám, hogy a minimalista hozzáállás annyira új keletű dolog lenne az életemben, de az biztos, hogy mostanában kezd úgy igazán kibontakozni. Igyekszünk minél inkább a kevesebb mennyiségű vagy kisebb, de jobb minőségű termékekre törekedni. Lakásfelújítás közben is elsődleges szempont a letisztultság, az egyszerűség és a kézre eső használat. Persze legyen minden igényünk kielégítve – de minél kevesebb bútorral vagy kacattal. Ruhatárban szintén az egyforma (vagy legalábbis felcserélhető) nadrág/póló kombók irányába haladok, amikkel még azt a kis plusz mentális energiát is meg lehet spórolni a reggeli öltözködésnél. A divat meg bekaphatja.

Összességében: mindennél alapvető hozzáállásunk lett az optimalizáció. Az ár/érték arányt nézzük az árak helyett és próbálunk hatékonyan élni. Szóval ha még nem is tartunk nagyon sehol, legalább már arról meg vagyunk győződve, hogy jó irányba haladunk.


Kapcsolatok

Az idén olvasottak hatására sokkal több tudatos energiát fektetek a házasságomba, ami (mindkettőnk szerint!) látszik is. A baráti kapcsolatok terén mondjuk továbbra is rengeteg fejlődni valóm van – milyen gyorsan válaszolok, milyen gyakran kezdeményezek, mennyire csak a saját szemszögemből vagyok képes nézni mindent… De ezekkel legalább egyre jobban tisztába kerülök, és hát az az első lépés, nem?

Látványosat javult ezeken felül az, hogyan kezelem az “utca emberét” – értsd: boltban vásárlók, eladók, fogalomban a többi sofőr, útban lévő járókelők, távolabbi ismerősök, társasházi szomszédok, stb. Persze ez nem sokat jelent, hiszen eddig kívülről nézve majdhogynem konkrétan bunkó voltam; de na, most már csak kimért. Azzal nyugtatom magam, hogy Marcus Aurelius-nak sem ment sokkal könnyebben mások kezelése, azért ismételgette ennyiszer az elmélkedéseiben az ide vonatkozó tanácsokat. A lényeg – mint ahogy a minimalizmusnál is – hogy az irány jó.


Hobbik

Hobbi vonalon leginkább az egyedi billentyűzetek iránti szenvedélyemnek hódolok. Itt is utolér azonban az a késztetésem, hogy mások hasznára legyek. Idén például az eredeti terveim módosítása közben jöttem rá, hogy egy “kis” plusz általánosítással akár egy olyan generátort is készíthetnék, amivel utána minden érdeklődő testre szabhatja a saját kiosztását – így született az ErgoGen. Szintén jelentős fejlődésként élem meg, hogy a projekt keretein belül megtanultam egyedi áramköri lapokat tervezni, ami előreláthatólag egy csomó ajtót fog megnyitni.

Mindez talán azért lehet érdekes neked is, kedves Olvasóm, mert jól mutatja a szemléletmódváltás erejét. Pár évvel ezelőtt még jót nevettem volna azon a gondolaton, hogy én valaha valamit is a két kezemmel fogok építeni. Az áltsulis technika tanárom (nyugodjon békében) sokszor a következőképp értékelte a teljesítményemet: “Déneském, ha bármi elromlik majd nálatok a ház körül, inkább hívj valakit”. És ez akkoriban még lehet, hogy tényleg így volt – de én annyira elhittem, hogy így is maradt. Amióta viszont nem ezt hiszem magamról, érdekes módon sikerül milliméteres áramköri komponenseket is forrasztanom.


Jövő

Mondhatjuk tehát, hogy (az általánosan undorító 2020 ellenére) részemről szépen haladgatnak a dolgok. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne még kb. három emberöltőnyi tennivaló a TODO listámon… Node egy elefántot is csak falatonként lehet megenni, úgyhogy egyelőre koncentráljunk a következő lépésekre.

Blog fronton a fő hiányosságom a marketing. Úgy gondolom, hogy sikerült egy relatíve általános, széles körben alkalmazható, tanulságokkal teli alapot lefektetni az eddigi irományaimmal. De ezek csak akkor tudnak hasznosak lenni, ha el is jutnak az emberekhez – és ez a feltétel jelenleg nem igazán teljesül. Sebaj, a marketing is tanulható, és ez a blog véletlenül pont a folyamatos tanulásról szól. Úgyhogy jövőre készüljetek pár ilyen témájú könyvre is.

Egy másik ötletem, hogy nyissak a videók (vagy a járvány múltával akár az élő előadások) irányába. Mert habár ez a formátum (még!) nem áll hozzám olyan közel, az eredménye mégis könnyebben emészthető a közönség számára. Végül is az én felelősségem a legszélesebb körben “terjeszteni az igét”, nem?

Magánéleti vonalon pedig tovább szeretném folytatni a napirendem optimalizálását, elsősorban a jobb idő-menedzsmenttel. Célom lenne emellett egy kicsit nagyobb szociális fókusz, hogy ne csak a gépemmel tudjam már ilyen jól megértetni magam. Illetve az életmódunk kikristályosodása után nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a befektetési vonalra – ami idővel valószínűleg a blogos könyvválasztásokon is érződni fog. De a legfontosabb, hogy mindezt csak a jelenlegi rendszer megtartása mellett, annak bővítéseként.


Összefoglalás

A január elsejei bevezető poszt végén a következőt írtam: “ha minden terv szerint halad, akkor nem is olyan sokára már mind jóval többet tudhatunk, mint most”. Szeretném azt hinni, hogy ezt a jóslatot sikerült valóra váltani. Én legalábbis mindenképp jobban állok, mint egy évvel ezelőtt, és remélem ezzel nem vagyok egyedül.

Köszönöm, hogy velem tartottatok – igyekszem jövőre is megszolgálni a figyelmetek árát! Január legelejére kiveszek egy kis “szabit”, de 9-től a megszokott menetrend szerint találkozunk. Addig pedig kellemes karácsonyt és boldog új évet mindenkinek!

Üdv,
Dénes




Ui.: Az idei termés

  1. Marcus Aurelius – Elmélkedések
  2. Simon Blackburn – Think
  3. Csíkszentmihályi Mihály – Flow
  4. Viktor Frankl – …mégis mondj igent az életre!
  5. Robert Greene – A hatalom 48 törvénye
  6. Steven Pressfield – A művészet háborúja
  7. Yuval Noah Harari – Sapiens
  8. David Allen – Intézz el mindent!
  9. Bill Walsh – The Score Takes Care of Itself
  10. Henry David Thoreau – Walden
  11. Cal Newport – Digitális minimalizmus
  12. Vicki Robin – Your Money or Your Life
  13. Bea Johnson – Zero Waste Otthon
  14. Paul Wade – Fegyencedzés
  15. Chris Aceto – Minden, amit a zsírégetésről tudnod kell
  16. Christie Aschwanden – Good to Go
  17. Gary Chapman – Az 5 szeretetnyelv
  18. Dale Carnegie – Hogyan szerezzünk barátokat
  19. John Yates – The Mind Illuminated (2. rész)
  20. Tetsuko Kuroyanagi – Totto-chan
  21. George Orwell – 1984
  22. Seneca – Erkölcsi levelek (2. rész)
  23. John Stuart Mill – A szabadságról
  24. Bertrand Russel – A nyugati filozófia története
  25. Bagdy Emőke – Pszichofitness
  26. Baltasar Gracián – Az életbölcsesség kézikönyve (2. rész)
  27. Joseph Campbell – A hős útja
  28. Yuval Noah Harari – Homo Deus
  29. Peter Drucker – Az esszenciális Drucker (2. rész)
  30. George Patton – War As I Knew It
  31. Ralph Waldo Emerson – Önbizalom
  32. Cal Newport – Deep Work
  33. Jacob Lund Fisker – Extrém korai nyugdíj (2. rész)
  34. Rachel Carson – Néma Tavasz
  35. Kelly Starrett – Becoming a Supple Leopard
  36. Jason Fung – Az elhízás kulcsa
  37. Matthew Walker – Miért alszunk?
  38. John Gottman – A jól működő házasság 7 alapelve
  39. Susan Cain – Csend
  40. Thich Nhat Hanh – A tudatosság csodája
  41. Mason Currey – Napi rituálék
  42. J. D. Salinger – Zabhegyező