Ez itt, kedves Érdeklődő, a Preprocessor Blog.

Na jó, de az mi?

Kitűnő kérdés, hadd meséljek erről egy kicsit.

Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy mi is az élet értelme. Aztán gyorsan rájöttem, hogy ez egy picit kövér lesz így elsőre, úgyhogy kezdésnek leegyszerűsítettem a kérdést: mit is csinálnék, ha semmit nem kellene csinálnom? Na nem mintha ez annyira fenyegetően közeli veszély lenne (még), de nagy eséllyel az tudná a jelenlegi életemet is kiteljesíteni, amit akkor is csinálnék, ha nem kellene. És ez a valami az én esetemben, ha hiszitek ha nem, az olvasás.

Az emberi faj annyi tudást és tapasztalatot halmozott fel az elmúlt pár évezred alatt, hogy még csak a felszín megkapargatásához is kevés lesz ez a (jó esetben) 50–60 év, amim még van. És ha az olvasás nem hangzik túl kecsegtetően, akkor az oktatási rendszerünk bizony komolyat bakizott.

Mondjuk nagyon azért nem kell meglepődni ha megnézzük milyen kötelező olvasmányokkal pakolják tele a tantervet, mennyire a könnyen tesztelhető (de sokszor értelmetlen) tudásra fektetik a hangsúlyt, és ahogy gyakorlatilag kiölik mindenkiből a tanulás szeretetét. Ahogy Einstein is megmondta: “Csoda, hogy a kíváncsiság túléli a formális oktatást”.

Az olvasásnak pedig valószínűleg csak a marketingje a rossz. Próbáljunk meg így gondolni rá: bármi is történik épp veled, bármin dolgozol, bármi problémád is van, arról szinte biztos írt már valaki… Aki mellesleg nálad valószínűleg jóval okosabb. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy ezt sem én mondtam. Szóval miért is ne használnánk ki a lehetőséget, hogy kísérletezgetés helyett inkább tanuljunk… főleg ha más számlájára? Ezért az a tervem, hogy nekiállok úgy olvasni, mintha már most késésben lennék, mert tulajdonképpen már most késésben vagyok.

És miket is fogsz olvasni?

Főként az ismeretterjesztő (non-fiction) irodalomra szeretnék koncentrálni, amin keresztül lefedhetném:

  • az agyunkat (pl. mentális modellek, spirituális fejlődés, filozófia, pszichológia, meditáció, …)
  • a testünket (pl. étrend, edzésformák, alvás, regeneráció, biokémiai háttér, …)
  • a külvilágot (pl. takarékosság, stratégia, minimalizmus, gazdaság/befektetések, környezettudatos életmód, …)
  • és kapcsolatainkat másokkal (pl. kommunikáció, önérvényesítés, párkapcsolatok, barátság, család)

De persze jó alkalom lesz ez a projekt arra is, hogy néhány jelentősebb (de eddig valahogy kimaradt) fikció irányába is nyissak, hiszen egy jó könyv tanulsága attól nem lesz kevésbé igaz, hogy nem valós eseményeken alapul. A lényeg az, hogy unatkozni nem fogunk…

Jó, és minek ehhez blog?

Ú, ú, tanárnő, én ezt tudom: a tanítás a tanulási folyamat része. Nem csak akkor lehet/szabad/kell tanítani, amikor már vége a tanulási fázisnak, mert jó esetben annak soha nincs vége.

És azzal, hogy a sima olvasás mellett mélyebb emésztést, összefoglalást, és kommentárt is igényel, a tanítás tanítja meg velem is igazán az anyagot. Nem elhanyagolható pozitív mellékhatás emellett azért az sem, hogy talán másnak is segíthetek vele.

Szóval mindent, amit elolvasok, összefoglalok itt, hogy Ti is megkaphassátok a tanulságokat, csak még tömörebben (az én számlámra). Az induló ütemterv a heti minimum 1 könyv, és aztán ha belerázódunk, reményeim szerint lesz az még jobb is.

És miért pont “preprocessor”?

Röviden: mert kocka vagyok.

Kicsit hosszabban: a preprocessor (vagyis előfeldolgozó, előfordító) az a része a fordítóprogramoknak, ami a “nyers” forráskódból eltávolítja a sallangot és előkészíti az “igazi” fordítást, ahol majd a kódból végül futtatható program lesz. Na most nekem ez egy egészen találó metaforának tűnt. Elvégre terveim szerint én is előfeldolgozom változatos témák legfontosabb könyveit azért, hogy aztán a Ti fejetekben már könnyebben és gyorsabban mehessen az igazi értelmezés.

Gondolkoztam még az “olvasógép”-en, a “könyvkompresszor”-on, sőt még a “kész picsa, meleg málé pont hu”-n is, de végül csak a belső informatikus énem győzött.

Kész pics… Már elnézést, hogyan?!

Ja tényleg, jó is, hogy feljött: a blog hangvételében igencsak a köznyelvet fogom megcélozni.

Első sorban azért, mert amúgy is így beszélek, és így talán könnyebben át tudjuk majd hidalni a bölcsész előképzésem határozott hiányát. Másrészt azért, mert a közvetlenebb kommunikációval, valamint pár polgárpukkasztó hasonlattal és némi humorral talán könnyebben át tudok adni olyan fontos információkat, amik “tantermi” körülmények között túl szárazak lennének. Ígérem, hogy azért igyekszem majd nem úgy káromkodni, mint egy kocsis… De egy-két (nagylevegő-szembecsuk) bazdmeg (huhh) és társai biztosan be fognak csúszni.

Hát jó. És Te ki is vagy tulajdonképpen?

Jogos, az majdnem elmaradt. Bán Dénes vagyok, szegedi informatikus és kutató.

Igen, első hallásra tényleg nem sok közöm lenne az önfejlesztéshez; még talán másodszorra sem. Mentségemre szóljon, hogy a “filozófia doktora” vagyok, még akkor is, ha a hétköznapi használaton felül rá kellene keresnem, hogy pontosan mi is az a filozófia… (Ugye már kezded érezni, milyen jó kezekben is vagy?)

A preprocessor projekt a számítástudományi hátteremet hivatott radikálisan kiterjeszteni és általánosítani. Biztos a korábbi kutatásaim is hasznosak voltak annak a kemény három embernek, akik valaha olvasták, de itt most megpróbálnék olyan témákban elmélyülni, ami nekem is és másoknak is egy kicsit nagyobb hatással lehetnek a mindennapi életminőségére.

Szóval most* konkrétan még nem sok mindent tudok, ami neked hasznos lehetne, kedves Olvasó. Tudok viszont a dolgok tudásáról egy keveset. Úgyhogy ha minden terv szerint halad, akkor nem is olyan sokára már mind jóval többet tudhatunk, mint most*…

Ez… nem is hangzik olyan rosszul.

Ugye?! Örülök, hogy egyetértünk. Ebben az esetben nyugodtan iratkozz fel (akár az RSS-re, akár email-lel a lenti űrlapon) vagy látogass vissza rendszeresen friss tudásmorzsákért! A kapcsolódó közösségi oldalakon (Facebook, Twitter) vagy email-ben pedig szívesen fogadok bármilyen jellegű visszajelzést!

Na tornáztassuk azokat az agytekervényeket!

Üdv,
Dénes



* most = 2020.01.01. = a blog kezdete. Ha ezt később nézed: Ugye már többet tudunk??