Kitaláltam ugye, hogy sokat szeretnék olvasni. És még írnék is róla! Ez mind szép és jó, de hol is kezdjem? Mekkora gáz lenne már valami olyannal indítani, amiről aztán menet közben derül ki, hogy nem is éri meg a ráfordított időt. Kézenfekvő válasz, hogy kérdezzünk olyanokat, akik már egy ideje sokat olvasnak; majd ők irányba állítanak. És fajtiszta introvertált létemre “kérdezni” alatt persze azt értem, hogy “keressünk rá a neten”.

Na nem is kellett sok, pár kör nézelődés után máris kezdett letisztulni egy kisebb “boly”, amikkel nagy bakot nem lőhetek. Az i-re a pontot Ryan Holiday ajánlása tette fel, tehát az első könyv… Dobpergést kérek…

Egy római császár 2000 éves naplója… Várjunk csak, mivan?! Komolyan?

Komolyan. És hadd mondjam meg, nem csalódtam. Sőt! Marcus Aurelius filozófus császár privát gondolataiba kapunk benne betekintést, ahogy a sztoikus elveket követve próbálja magát a “helyes úton tartani”. Sztoikus elvek, amik a mai világban pont ugyanolyan fontosak, mint 2000 éve – ha nem jobban.

Ez volt az első, ami megütött benne: egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen régi mű ilyen aktuális lehet. Ennyire azonnal és általánosan alkalmazható leckékkel és meglátásokkal. A második feltűnő tényező a sok sok ismétlés. De ez egyáltalán nem zavaró, mert itt nem a leckék megértése a nehéz, hanem a megfogadásuk és a gyakorlatba ültetésük, amihez pont nem árt a repeta.

A harmadik – és talán legfontosabb – nagy észrevételem pedig már az olvasat utáni “emésztési” időszakban jött: hogy már most mekkora hatással van a hétköznapjaimra. Demotivált vagyok egy projekt közben? Tömeg van a boltban? Kihajt elém egy idióta? Akaratlanul is ugranak be idézetek, és máris máshogy kezelem a helyzetet. Jobban.

Van a könyvben pár metafizikai (értsd, Istenes/világrendes… mondjuk rá, hogy “humbug”) szál, ami eléggé szemöldök-emelgető. De ha ezektől el tudunk vonatkoztatni, ez a könyv szó szerint egy aranybánya. Aki nem fejlődik tőle, az vagy már ismeri, vagy nem figyelt.

A kijegyzetelt idézetek szerintem tematikusan könnyebben emészthetők, ezért a következő csoportokba soroltam őket:

Ezek mindegyike lehetett volna egy önálló poszt is, de én már csak ilyen keményen nyomom. Ha esetleg ebből azt szűrted volna le, hogy önálló gondolatok várnak, hadd nyugtassalak meg: ennek az összefoglalónak a túlnyomó többsége idézetekből áll (így csökkentve annak az esélyét, hogy valami baromsággal belerondítok a fennkölt tartalomba). Amit én teszek hozzá, az “csak” a kategorikus csoportosítás és némi kommentár.

Illetve a jegyzőkönyv kedvéért: Mindennek az “eredeti”, angol verzióját szoktam olvasni, amiből viszont egyenesen következik, hogy ha idézni pedig magyarul szeretnék, ahhoz bizony valahol fordítani kell. Hát most jelen esetben éppen lenne hivatalos magyar fordítás, de mivel ez sok esetben nem így lesz (és most sincs kedvem egyesével kikeresgélni őket, plusz magyarban a nyelvezet is oly archaikus vala), inkább fordítok én. Aki egy idézet angol eredetijére is kíváncsi, nyugodtan kattintson a hozzá tartozó (jobb felső sarokban lévő) ?-re, a végén lévő szám pedig a Hays-féle fordítás szerinti oldalszámot jelenti.

Na, ennyi bevezetés után most már essünk is neki azoknak a főbb témáknak:


Koncentráció

Tévútra ne tereljen a szónoklás iránti érdeklődésem. (64)

Not to be sidetracked by my interest in rhetoric.

Máshol pedig konkrétan azt is említi, hogy milyen hálás, amiért nem volt benne tehetségesebb (mert úgy nyilván nehezebb lett volna hátat fordítani a területnek). Ez jól kapcsolódik ehhez a Richler idézethez: “Egy fiú 2, 3, vagy akár 4 potenciális ember is lehet, de egy férfi csak 1. A többit megöli.” Nem ám “hagyja elsorvadni” vagy ilyesmi, emelném ki, hanem megöli! Ha tudod, hogy mi a fontos, foglalkozz azzal!


Olvass figyelmesen – soha ne elégedj meg annyival, hogy “a nagyját érted”. (64)

To read attentively – not to be satisfied with ‘just getting the gist of it.’

Hmm… Na vajon honnan jöhetett ennek a blognak az ötlete?


Vizsgáld és elemezd, megértéssel és logikával, az elveket, amik alapján élnünk kellene. Ne csak a csordát kövesd, ne legyél a körülmények áldozata; törődj aktívan a saját fejlődéseddel! (66)

To investigate and analyze, with understanding and logic, the principles we ought to live by. Not just following the herd, not being a victim of circumstances, taking an active interest in our own improvement.

Huhh… Így miután eldöntöttem, hogy amúgy is ezt fogom csinálni, jól esik a megerősítés, hogy szerinte is ezt kellene.


Akik úgy élik le az életüket, hogy nincs egy átfogó cél ami minden gondolatukat irányítaná, csak vesztegetik az idejüket – még ha épp keményen dolgoznak is. (77)

People who labor all their lives but have no purpose to direct every thought and impulse toward are wasting their time – even when hard at work.

Ezzel (sajnos) most szépen le is fedtük az emberek többségét. Ha pedig tovább általánosítunk a “nincs cél”-ról rossz, vagy esetleg társadalmilag alapértelmezett és nem tudatosan választott célra, még szomorúbb lesz a helyzet…


Ne tegyél semmit találomra! (89)

No random actions

Tanuld meg minden tettnél megkérdőjelezni, hogy azt vajon miért tették – kezdve a sajátjaiddal. (162)

Learn to ask of all actions, “Why are they doing that?” Starting with your own.

Igazán jó technikák a “Hű, ez a nap hova lett?!” effektus elkerülésére. Tudatosság és önvizsgálat, hogy ne csak ússzunk az árral.


És még kettő, komment nélkül:

Gondtalan életed lehet, ha képes vagy fejlődni, és tudsz szisztematikusan gondolkozni és cselekedni. (108)

You can lead an untroubled life provided you can grow, can think and act systematically.

Takard ki a képzeleted. Oltsd ki a vágyaidat. Csillapítsd az étvágyad. Csak a saját elmédre figyelj. (143)

Blot out your imagination. Turn your desire to stone. Quench your appetites. Keep your mind centered on itself.


Személyiség

Ez a szakasz leginkább csak egy lista azokról a személyiségjegyekről, amiket fontosnak és követendőnek tartott – jó okkal.


Nem hogy nem tudott rosszat tenni, még elképzelni sem tudta volna, hogy rosszat tegyen. (60)

Her inability not only to do wrong but even to conceive of doing it (60)

Szép és hatásos megfogalmazása valakinek, aki “ártatlan” és “tiszta” (mint ahogy itt az anyjára utal).


Nagyzolás nélküli nagyság. (66)

Gravity without airs.

Itt kell szégyenkezve bevallanom, hogy nem ismertem igazán magamra. Ahogy ezt olvastam, beugrott jó néhány alkalom, amikor valamilyen formában késztetést éreztem arra, hogy felhozzam az eredményeimet, a díjaimat, a fizetésemet, a végzettségemet, … ami így visszagondolva elég visszataszítóan “tudod te ki vagyok én?!” szájízt hagy maga után. Úgyhogy most nyilvánosan vezekelek, és talán ez az idézet majd a továbbiakban is emlékeztet, hogy a tetteimnek, a tudásomnak, és az érveimnek elégnek kell lenniük. Csak semmi önpromóció! Ha valaha menő öltönyben, drága órával pózolnék, lőjetek fejbe!


Mindig az sugárzott belőle, ahogy az úton marad, nem pedig ahogy az úton tartják. (71)

The sense he gave of staying on the path rather than being kept on it.

Szép példa a belső vs. külső motivációra, amire az angoloknál olyan zseniálisan létezik is a “must” vs. “have to” páros. Erről egyszer biztosan írok egy saját posztot, ha “kiérdemlem” (értsd, eleget olvastam már hozzá, hogy a véleményem érjen is valamit).


Ahogyan mindazt az anyagi jólétet kezelte, amivel a sors olyan bőkezűen megáldotta – arrogancia és bocsánatkérés nélkül. Ha volt, kihasználta. Ha nem, nem hiányolta. (72)

The way he handled the material comforts that fortune had supplied him in such abundance – without arrogance and without apology. If they were there, he took advantage of them. If not, he didn’t miss them.

Az “arrogancia nélkül” rész már önmagában megér egy misét, de szerintem nem elhanyagolható a “bocsánatkérés nélkül” rész sem. Sokszor találkozom olyan helyzettel, ahol valaki érdemeit az anyagi helyzete miatt kevesebbként kezelték. Jó, persze, nepotizmus meg hátszél meg “apu pici lánya”, de gondolj csak bele, te mit tennél abban a helyzetben? Nem használnád? Tény, hogy az a rész nem az ő érdeme (tehát ne legyen arrogáns se miatta), de bocsánatot miért is kérjen?


Ahogyan hajlandó volt magáról megfelelően gondoskodni. […] (72)

His willingness to take adequate care of himself. Not a hypochondriac or obsessed with his appearance, but not ignoring things either. With the result that he hardly ever needed medical attention, or drugs or any sort of salve or ointment.

Ha értékes életet élsz (már pedig itt elég sok idézet volt már / lesz még arról, hogy nem ártana), akkor valamilyen szinten morális kötelességednek tekinthető az is, hogy saját magad karbantartsd… Mondjuk hogy minél tovább csinálhasd, akármit is csinálsz.


Nem ura senkinek, de nem is szolgája senkinek. (94)

No one’s master and no one’s slave.

Érdekesen hangozhat ez egy császár szájából, de mégis logikus. Kinek kellene leginkább arra emlékeztetnie magát, hogy el ne “urasodjon”, mint egy császárnak? Senki nincs se alattam, se fölöttem, csak egyenes háttal előre.


Kelj fel újra, ha elbuksz, ünnepeld, hogy emberként viselkedsz – akármilyen tökéletlenül is – és teljes szívvel törekedj a célod felé. (103)

But to get back up when you fail, to celebrate behaving like a human – however imperfectly – and fully embrace the pursuit that you’ve embarked on.

A tökéletesség egy illúzió; az számít, hogy próbálkozol. Nem véletlenül “merem” én sem ezt a blogot írni, mindenféle ide vonatkozó előképzettség vagy tapasztalat nélkül. Tökéletes? Nem. De próbálkozok? Igen.


A legjobb bosszú az, ha nem vagy olyan. (111)

The best revenge is not to be like that.

A bosszúhoz először is az kell, hogy valaki megbántson. Ahhoz viszont az kell, hogy te megbántódj, ami (mint ahogy a Szemléletmód résznél látni fogjuk) a Te választásod. Válaszd inkább azt, hogy nem bántódsz meg. Ééés kész.


Küzdj, hogy az az ember lehess, akivé a filozófia formálni próbált. (115)

Fight to be the person philosophy tried to make you.

Emlékeztető, hogy ez az egész egy folyamatos harc önmagad ellen. Senki nem megvilágosodva, lótusz pózban meditálva pottyan ki a méhből! Ez mondjuk eléggé ellentétben áll a gyakran idézett “egyenesen, nem pedig kiegyenesítve” (“straight, not straightened”) sorral, de én inkább ezt részesíteném előnyben. Mindegy, hogy egyenesen kezdtél-e, ha nap mint nap azért dolgozol, hogy kiegyenesítsd magad.


Az egyetlen, ami nem értéktelen: igaz és helyes életet élni. És türelmesnek lenni azokkal, akik nem így tesznek. (119)

The only thing that isn’t worthless: to live this life out truthfully and rightly. And be patient with those who don’t.

Ezt leginkább a végén megemlített türelem miatt soroltam a személyiségjegyek közé, de ugyanilyen könnyen mehetne a Minimalizmusba vagy az Emberek kategóriába is…


Nincs idő az olvasásra. (132)

No time for reading.

Háháá! És ez nem is az első eset, hogy ez az utalás felmerülne. Úgy érzem kicsit paradoxon, amikor egy olvasás alapú blogon is ez a tanács. Pakoljatok fiúk, itt végeztünk…

Node komolyan, ezt a tanácsot a közeljövőben legalábbis biztos figyelmen kívül fogom hagyni. Egy lehetséges értelmezés, hogy nincs idő szórakozásból olvasni, mert ha már tudod, hogy mit akarsz/kell tenned, akkor tedd azt az olvasás helyett. Ez mondjuk nem gondolom, hogy túl gyakori gond lenne a mai világban, mikor a legtöbb embernek fingja nincs, mit is kéne csinálnia. Aki meg tudja, az valószínűleg ezt a tanácsot sem olvassa, mert épp azt csinálja.


Menj egyenesen a tudás forrásához – a sajátodhoz, a világéhoz, a szomszédodéhoz. (145)

Go straight to the seat of intelligence – your own, the world’s, your neighbor’s.

Vagyis: a személyes tapasztalat mindent üt.


És még egy pár, komment nélkül:

Megértésen alapuló önbizalom. Egy szerény önbizalom – rejtett. (155)

A confidence founded on understanding. An unobtrusive confidence – hidden.

Ne beszélj annyit arról, hogy milyen is egy jó ember, csak legyél az. (156)

Stop talking about what the good man is like, and just be one.

A straightforward, honest person should be like someone who stinks: when you’re in the same room with him, you know it. (167)

A diák inkább bokszoló mint vívó. A vívó felveszi és leteszi a fegyverét. A bokszolónak része. (175)

The student as boxer, not fencer. The fencer’s weapon is picked up and put down again. The boxer’s is part of him.


Halál

Hű milyen vidám téma! Még jó, hogy már most lassan egy átlag blog post hosszánál tartunk, így lelkiismeret-furdalás nélkül átkattinthatsz egy szívmelengető macskás videóra…

Nem? Mehet tovább? Hát jó… Akkor halál!

A lényeg, hogy a halál egy természetes folyamat, amit nem irányíthatunk. És elég nagy hülyeség valami olyantól félni, ami egy irányíthatatlan természetes folyamat. Persze aktívan nem sokan félünk tőle, de az meg csak azért van, mert inkább úgy teszünk, mintha a halál minket nem érintene… Ugyan már, úgy csak mások járnak!

Ehelyett sokkal hasznosabb lenne, ha igenis szembenéznénk a halál gondolatával, csak félnivaló helyett motivációs forrásként kezelnénk. Ha azt érzed, hogy kifutsz az időből, egyből átrendeződik a fontossági sorrended. Biztos, hogy kell az a túlóra a családod helyett? Biztos meg akarsz nézni még egy epizódot abból a sorozatból ahelyett, hogy mondjuk alkotnál valamit? Harmadik példát azért sem írok, értitek…

Szóval használjuk a halált mint egy segédeszközt! Hadd segítsen kettőt hátralépni, hogy más megvilágításba kerüljön az életünk egésze, mit is akarunk benne elérni, és ahhoz mit is kellene csinálni (ahelyett, amit most csinálunk).

És akkor most az idézetek, amikből a fentieket leszűrtem:

Emlékezz […] hogy csak korlátozott időd van, és ha nem használod ki, hogy szabaddá tedd magad, akkor elmúlik és soha nem is jön vissza. (77)

Remember […] that there is a limit to the time assigned you, and if you don’t use it to free yourself it will be gone and will never return.

[Emlékezz] hogy mi is a halál – és hogy ha logikus elemzéssel lebontanád a rá vonatkozó képzelgéseidet, rájönnél, hogy az csak egy természetes folyamat – amitől csak egy gyerek félhet. (79)

[Remember] what dying is – and that if you look at it in the abstract and break down your imaginary ideas of it by logical analysis, you realize that it’s nothing but a process of nature, which only children can be afraid of.

Sietnünk kell tehát. És nem csak azért, mert minden nappal közelebb kerülünk a halálhoz, hanem mert az értelmünk eltűnhet akár azelőtt is, hogy odaérnénk. (82)

So we need to hurry. Not just because we move daily closer to death but also because our understanding – our grasp of the world – may be gone before we get there.

Tegyük fel, hogy egy isten bejelenti, hogy holnap meg fogsz halni, “vagy holnapután”. Hacsak nem vagy teljesen gyáva, nem igazán izgatna, hogy melyik is lesz – ugyan mi a különbség? És akkor most ébredj rá, hogy az “évek múlva” és a holnap közötti különbség is ugyanolyan kicsi. (96)

Suppose that a god announced that you were going to die tomorrow “or the day after.” Unless you were a complete coward you wouldn’t kick up a fuss about which day it was – what difference could it make? Now recognize that the difference between years from now and tomorrow is just as small.

Nem zavar, hogy csak x vagy y kiló vagy és nem 300. Miért zavarna akkor, hogy csak x vagy y éved van hátra és nem több? Elfogadod a tested határait. Fogadd el az időd határait is. (119)

It doesn’t bother you that you weigh only x or y pounds and not three hundred. Why should it bother you that you have only x or y years to live and not more? You accept the limits placed on your body. Accept those placed on your time.

Oké, ezt nem bírom ki komment nélkül. Értem én a hasonlatot, persze, de egy kicsit ironikusnak találom, hogy a mai társadalom a fenti ellentétet minden erejével úgy próbálja megoldani, hogy a testünk határait sem hajlandó elfogadni… Mi nekem az a 300 kiló, még egy sajtburgert ide kocsmárosné aranyvirág!

Khm… Na mindegy, vissza az idézetekhez:

Képzeld azt, hogy meghaltál. Már leélted az életed. A maradékot pedig éld le rendesen. (127)

Think of yourself as dead. You have lived your life. Now take what’s left and live it properly.

A tökéletes jellem: az utolsó napodat élni, minden nap, kapkodás, lustaság, vagy színlelés nélkül. (129)

Perfection of character: to live your last day, every day, without frenzy, or sloth, or pretense.

Gondolj az életedre: gyerekkor, fiatalkor, felnőttkor, időskor. Mindegyik transzformáció egyféle halál. És annyira rossz volt? (145)

Think about your life: childhood, boyhood, youth, old age. Every transformation a kind of dying. Was that so terrible?

Minden ami létezik már most foszladozik a széleken. (156)

Everything that exists is already fraying at the edges.

Motiváció, hogy lényegtelenként kezeljük a halált: még azoknak is megy, akik csak a fájdalom elöl menekülnek vagy az élvezeteket hajszolják. (179)

An incentive to treat death as unimportant: even people whose only morality is pain and pleasure can manage that much.


Kitartás

[Az elme] számára az akadály is csak üzemanyag. Mint ahogy a tűz is felégeti azt, ami egy lámpást még eloltott volna. (89)

[The mind] turns obstacles into fuel. As a fire overwhelms what would have quenched a lamp.

Az elme alkalmazkodik és a céljaink szolgálatába állítja cselekvésünk akadályait. A tett gátja csak elősegíti a tettet. Az lesz az út, ami az útban áll. (106)

The mind adapts and converts to its own purposes the obstacle to our acting. The impediment to action advances action. What stands in the way becomes the way.

Mindennek megvan az ára. Az egyetlen kérdés, hogy hajlandó vagy-e megfizetni. Ha valamit “minden áron” akarsz, akkor mindegy, milyen akadály kerül az utadba, azt is csak a cél érdekében fogod felhasználni.

Persze a “minden áron” kifejezést a legtöbben úgy használják, hogy közben az első nehézség azonnal előhozza, mennyire alacsonyan is volt az erre szánt pénz/idő/energia keret. A “nem tudtam”-ok 99%-át nyugodtan ki lehetne cserélni “nem akartam eléggé”-kre.


Mi a legjózanabb dolog, amit mondhatunk vagy tehetünk? Bármi is legyen, azt mondhatod vagy teheted. Ne tegyél úgy, mintha bármi is meggátolna. (159)

What’s the sanest thing that we can do or say? Whatever it may be, you can do or say it. Don’t pretend that anything’s stopping you.

A bal kéz majdnem mindenben haszontalan, mert nem gyakorol. De a kantárt jobban fogja, mint a jobb. Mert azt gyakorolta. (174)

The left hand is useless at almost everything, for lack of practice. But it guides the reins better than the right. From practice.

Nem kellenek a kifogások… amik közül az egyik leggyakoribb a “tehetség hiánya”. Ha egy alacsonyabb szintről indulsz, akkor “csak” többet kell gyakorolni. Könnyűnek nem könnyű, de egyszerűnek egyszerű.


Szemléletmód

Ez az a rész, amire a “sztoikus” jelző hallatán a legtöbben asszociálunk. A gyakori értelmezéssel ellentétben viszont szerintem ez egyáltalán nem arról szól, hogy “ne érezzünk”, hanem arról a felismerésről, hogy mi döntjük el, mit is érzünk.

Gondoljunk egy érzés kialakulására úgy, mint egy kétlépcsős folyamatra. Először ér minket valamilyen inger, és aztán másodszor (az elsőtől függetlenül, önállóan!) leképezzük azt az ingert egy érzésre. A baj ott van, hogy egy átlag ember esetében ez a két lépés annyira “összerozsdásodott”, hogy az inger már önmagában meghatározza az érzést is, amit magával hoz.

Hogy az eredeti állapot (még a rozsdásodás előttről) hogy került oda, azt esete válogatja, de nem is igazán fontos. A fontos az, hogy utána egyszerűen úgy maradt. És erre a világnak nem hogy van képe pont olyan ingereket küldeni, amik nálam a rossz érzésekhez vannak kötve?! Felháborító!

Ilyen és ehhez hasonló esetek nálam is előfordulnak gyakran, amikor az “elvárásokra” szoktam gondolni, és hogy azok mennyire el tudnak térni a valóságtól. Marcus barátunk az érzékelés (perception) szót használja inkább, ami egy fokkal talán még jobb, mert egyszerre magába foglalja az elvárást és az eltérést is.

És hogy mi a megoldás? Olajozzuk meg és vegyük használatba a fent emlegetett (rozsdás) szétválasztást, és irányítsuk tudatosabban, hogy hogyan reagálunk a külső eseményekre. A hatás majdnem olyan lesz, mintha konkrétan egy világot formálni képes szupererőnk lenne!

A dolgoknak nincs hatásuk a lélekre. Csak ott állnak mozdulatlanul, kívül. A zavar csak belülről származik – a saját érzékelésünkből. (90)

That things have no hold on the soul. They stand there unmoving, outside it. Disturbance comes only from within – from our own perceptions.

Válaszd azt, hogy nem sérthet meg semmi – és nem is fogod sértettnek érezni magad. Ne érezd magad sértettnek – és nem is leszel az. (91)

Choose not to be harmed – and you won’t feel harmed. Don’t feel harmed – and you haven’t been.

Ne engedd az elmédnek, hogy ítélkezésbe kezdjen, és “jónak” vagy “rossznak” nevezzen dolgokat. (107)

But don’t let the mind start in with judgments, calling it ‘good’ or ‘bad.’

Itt is élhetnél úgy, ahogy ott tervezel élni. (107)

You can live here as you expect to live there.

Semminek nincs jelentése az elmém számára, csak a saját cselekedeteinek. Amiket pedig az elmém irányít. (116)

Nothing has meaning to my mind except its own actions. Which are within its own control.

Az ambíció annyit jelent, hogy a saját jólétedet ahhoz kötöd, mások mit mondanak vagy csinálnak. Az önelégültség annyit, hogy a veled történő dolgokhoz kötöd. Az épelméjűség pedig annyit, hogy a saját tetteidhez. (119)

Ambition means tying your well-being to what other people say or do. Self-indulgence means tying it to the things that happen to you. Sanity means tying it to your own actions.

Nem a külső dolgokkal van a probléma. Hanem a róluk alkotott képeddel. Amit akár most rögtön eltörölhetnél. (138)

External things are not the problem. It’s your assessment of them. Which you can erase right now.

Mennyivel több kárt tesz a harag és a gyász, mint azok a dolgok amik okozzák őket. (169)

How much more damage anger and grief do than the things that cause them.

Dobd ki a tévhiteidet és rendben leszel. (178)

Throw out your misperceptions and you’ll be fine.


Ha ezeket elfogadjuk, kialakíthatunk magunkban egy központi “alapállapotot”, ami zavartalan és zavarhatatlan.

Legyél olyan, mint a szikla ami fölött összecsapnak a hullámok. Mozdulatlanul áll, és a haragos tenger elcsendesedik körülötte. (97)

To be like the rock that the waves keep crashing over. It stands unmoved and the raging of the sea falls still around it.

A szenvedélyek nélküli elme egy erőd. (138)

The mind without passions is a fortress.

Higgadtság, nyugalom, biztos kikötő. (117)

Serenity, total calm, safe anchorage.


Egy alapállapot, amihez érdemes lesz visszatérni.

Ha a körülmények óhatatlanul kizökkentenek, azonnal térj vissza magadhoz, és ne veszítsd el a ritmusodat tovább, mint szükséges. Jobban megérted majd a harmóniát, ha mindig visszatérsz hozzá. (111)

When jarred, unavoidably, by circumstances, revert at once to yourself, and don’t lose the rhythm more than you can help. You’ll have a better grasp of the harmony if you keep on going back to it.

Ébredj; térj vissza magadhoz. Most, hogy már nem alszol, tudod, hogy csak álmok voltak, és újra tiszta fejjel gondolkozol, kezelj magad körül mindent álomként. (116)

Awaken; return to yourself. Now, no longer asleep, knowing they were only dreams, clear-headed again, treat everything around you as a dream.

Ha már eléggé elmerültél az igazság alapelveiben, a legapróbb, véletlenszerű emlékeztető is elég lesz hogy elűzzön minden félelmet és fájdalmat. (160)

If you’ve immersed yourself in the principles of truth, the briefest, most random reminder is enough to dispel all fear and pain.


Mindezek mellett persze elengedhetetlen, hogy a világképünk flexibilis legyen, és nyitottak tudjunk maradni az új ismeretekre és az új nézőpontokra. (És habár mondhatnánk, hogy a flexibilitás nem olyan fontos, ha egyszer valaki “jól kövült meg”, szerintem maga a megkövülés a baj.)

Ha bárki meg tud cáfolni – megmutatja, hogy hibázok, vagy hogy rosszul tekintek a dolgokra – én örömmel megváltozok. Én az igazságot keresem, és az igazság még soha nem ártott senkinek. Az ártana, ha kitartanánk az önámítás és a tudatlanság mellett. (114)

If anyone can refute me – show me I’m making a mistake or looking at things from the wrong perspective – I’ll gladly change. It’s the truth I’m after, and the truth never harmed anyone. What harms us is to persist in self-deceit and ignorance.


Minimalizmus

Ez eddig mind mind csak saját magunkról (pontosabban az elménkről) szólt. Tegyünk tehát egy gyors kitérőt a külvilág irányába, mielőtt másokkal is foglalkoznánk.

És az ide vonatkozó tanulság egyértelműen a minimalizmus (legalábbis ma így neveznénk). No azért itt sem hagyjuk el messzire magunkat, mert egyszerre prédikálunk mentális és materiális minimalizmust. (Ezt a mondatot az M betű szponzorálta…)

Ha nyugalmat keresel, tegyél kevesebbet. (93)

If you seek tranquility, do less.

Mértéktelen mértékletesség. (93)

Unrestrained moderation.

Ú, ú, én erre emlékszem magyar óráról: ez az az oximoron! Tök hatásos, nem?

Egy folyóban állunk. Mit is becsülhetnénk magunk körül, amikor semmi nem nyújt biztos talajt? (112)

We find ourselves in a river. Which of the things around us should we value when none of them can offer a firm foothold?

Ha nem tudod abbahagyni más dolgok nagyrabecsülését? Akkor soha nem leszel szabad – szabad, független, megzavarhatatlan. (113)

If you can’t stop prizing a lot of other things? Then you’ll never be free – free, independent, imperturbable.

Mosd magad tisztára. Egyszerűséggel, alázattal, és csak arra figyelj, mi helyes, és mi helytelen. (124)

Wash yourself clean. With simplicity, with humility, with indifference to everything but right and wrong.

A gazdag embernek “annyi a vagyona, hogy már szarni sem tud hova”. (184)

The rich man owns ‘so many goods he has no place to shit.’

Ez az utolsó egy referencia egy korabeli szólásra, amin hangosan felröhögtem… Hagyjatok egy kis helyet a szarnak is, emberek!


Emberek

És zárásnak a terület, ami láthatóan elég nagy fejfájást tudott okozni kedvenc császárunknak, és alaposan próbára tette a saját tanaiba vetett hitét. Kezdjünk pár idézettel arról, hogyan is kellene kezelnünk másokat:

Ne hagyd, hogy letörjenek más emberek kommentjei és kritikái. Ha helyes azt mondani vagy tenni, akkor neked is azt helyes tenned vagy mondanod. (99)

Don’t be put off by other people’s comments and criticism. If it’s right to say or do it, then it’s the right thing for you to do or say.

Bizonyos értelemben az emberek a mi igazi hivatásunk. Az a dolgunk, hogy jót tegyünk velük, és hogy elviseljük őket. (105)

In a sense, people are our proper occupation. Our job is to do them good and put up with them.

Miért zavarhatják más – képzetlen, tanulatlan – lelkek azt, aki képzett és tanult? (108)

Why do other souls – unskilled, untrained – disturb the soul with skill and understanding?

Hagyd mások hibáit ott, ahol vannak. (145)

Leave other people’s mistakes where they lie.

Amikor belefutsz valaki más szégyentelenségébe, kérdezd meg magadtól: Lehetséges egy szégyentelenség nélküli világ? Nem. Akkor ne kérd a lehetetlent. Lennie kell szégyentelen embereknek is a világon. Ez csak egy közülük. (149)

When you run up against someone else’s shamelessness, ask yourself this: Is a world without shamelessness possible? No. Then don’t ask the impossible. There have to be shameless people in the world. This is one of them.

Nem tudhatod biztosan, hogy amit látsz, az hiba. Sok dolog csak egy eszköz egy másik cél eléréséhez. Igencsak sokat kell tudnod mielőtt megértéssel ítélhetnéd meg más emberek tetteit. (169)

That you don’t know for sure it is a mistake. A lot of things are means to some other end. You have to know an awful lot before you can judge other people’s actions with real understanding.


Egy másik kedvenc témája azon élcelődni, mennyire értelmetlen azzal foglalkozni, hogy más vajon mit is gondol rólunk, vagy hogy a nevünk fennmarad-e majd… (Ironikus, hogy az ő neve ennek ellenére fennmaradt, és valószínűleg fenn is fog).

Bármilyen szép dolog önmagában is szép és önmagának is elég. A dicséret felesleges. A dicséret tárgya az marad ami volt – nem lesz sem több, sem kevesebb. (92)

Beautiful things of any kind are beautiful in themselves and sufficient to themselves. Praise is extraneous. The object of praise remains what it was – no better and no worse.

Egy ilyen világban a hírnév értéktelen. (108)

Fame in a world like this is worthless.

Ahogy az emberek viselkednek… Még véletlenül sem csodálnák kortársaikat, az embereket akikkel egy életen osztoznak. Nem, de hogy majd őket csodálja az utókor – emberek akikkel soha nem találkoztak, és soha nem is fognak – azt veszik célba. Ezzel az erővel az is zavarhatna, hogy miért nem voltál a saját dédapád hőse. (113)

The way people behave. They refuse to admire their contemporaries, the people whose lives they share. No, but to be admired by Posterity – people they’ve never met and never will – that’s what they set their hearts on. You might as well be upset at not being a hero to your great-grandfather.

Nagy Sándor és a lovásza is meghalt, és mindkettőjükkel ugyanaz történt. (114)

Alexander the Great and his mule driver both died and the same thing happened to both.

Nem számít, milyen jól éled az életed. Mindenképpen lesznek emberek a halálos ágyad körül, akik örülni fognak a szomorú alkalomnak. (161)

It doesn’t matter how good a life you’ve led. There’ll still be people standing around the bed who will welcome the sad event.


Egy kicsit költői vizekre evezve következzen egy példa az “égi nézőpont” metaforára, ami a sztoikus filozófusok gondolati módszere volt arra, hogy egységként tekintsenek a világra. Ahogy egyre magasabbról nézünk, egyre jelentéktelenebbnek tűnnek az ellentéteink, és egyre inkább “egy népnek” látszik minden ember. Azóta persze már létezik űrrepülés is, és az űrhajósok gyakran igen hasonló érzésekről számolnak be. Ez a mai “kizsákmányolom a környezetet hogy nekem még több legyen” világban megint csak eléggé aktuális:

Ha az emberekről akarsz beszélni, fentről kell lenézned a Földre. (126)

If you want to talk about people, you need to look down on the earth from above.


És a végére még két “hírneves” és egy “toleranciás” idézet, amik egyenesen Marcus Aurelius új önálló stand-up estjéből is származhatnának. Hangosan nevettem, ahogy elképzeltem egy ókori császárt ilyeneket írni a naplójába…

Nagyon is lehetséges úgy jó embernek lenni, hogy más erről nem tud. Emlékezz erre. (128)

It’s quite possible to be a good man without anyone realizing it. Remember that.

A halál utáni hírnév nyomában loholó emberek azt felejtik el, hogy az eljövendő generációk is csak ugyanazok az idegesítő emberek lesznek, akiket most is ismernek. (137)

People out for posthumous fame forget that the Generations To Come will be the same annoying people they know now.

Semmi nem idegesítőbb, mint azok az emberek akik a saját alázatosságukkal dicsekednek. (178)

There’s nothing more insufferable than people who boast about their own humility.


Összefoglalás

Hát “csak” ennyit tartottam fontosnak megemlíteni. Mint mondtam, ez a könyv egy aranybánya. Tudom, hogy hosszú és tömör volt, de azért a figyelmetek utolsó cseppjeit még felitatgatnám egy kis összefoglalással így a végére, szakaszonként egy-egy sorban:

  • Tudd, mi a fontos, és koncentrálj arra!
  • Ne legyél pöcsfej!
  • Ne félj a haláltól; inkább hagyd, hogy motiváljon!
  • Csinálj utat az akadályokból!
  • Ébredj rá, hogy uralhatod magad; és aztán urald magad!
  • Legyél mértékletes!
  • Legyél toleráns; de ne érdekeljen más véleménye!

Marcus Aurelius. Elmélkedések. Mindenkinek kötelező olvasmány.