Valamilyen szinten ebben a bejegyzésben is a produktivitás vonalán fogunk tovább haladni. De a múltkori, inkább az adminisztrációra koncentráló GTD módszertan mellé most egy hozzáállást és egy viselkedési mintát is teszünk. Példaképünk Bill Walsh amerikai foci edző és menedzser lesz, aki a San Francisco-i 49-eseket az egyik legbénább csapatból ötszörös világbajnokokká faragta. A The Score Takes Care of Itself (vagyis kb. “Az eredmény majd jön magától”) című könyvében az ő személyes – időnként fájdalmasan megtanult – leckéit olvashatjuk majd arról, mit is jelent vezetőnek lenni, és hogy ezeket mások hogyan alkalmazhatják a saját életükre. Nem kell ugyanis tömegek élén állnunk, hogy egy megfelelő vezetői filozófiával saját magunkat hatékonyabban vezethessük.

A leglényegesebb morzsát már az előszóban megkapjuk, miszerint: a győzelem soha nem garantált, csak az esélyét növelhetjük; és ehhez az esély növeléshez az kell, hogy a teljesítményünkre koncentráljunk a kimenetel helyett. Maga a cím igazából a szerző filozófiájának legtömörebb összefoglalása egy – általa gyakran ismételt – mondásban: ha mindent fontos dolgot precízen csinálsz, akkor “az eredmény majd jön magától”. A mondás végét már most másodszor írtam le, és még négyszer szerepelni fog, úgyhogy jobb, ha felkészültök!

A könyv visszaemlékezés jellege miatt eléggé szétszórtan tálalta a témákat, ezért újfent vettem a bátorságot, és kicsit átrendeztem az összefoglaló szerkezetét. A következő szekciókban az alábbi kérdésekre kaphatunk tehát választ:


A teljesítmény színvonala

Hősünk egy nem túl irigylésre méltó helyzetből indult: össze kellene kaparni az egyik legsilányabb amerikai focicsapatot, és valami eredményt felmutatni. A megoldás egy átfogó “teljesítmény színvonal” filozófia volt, ami tudatosan nem foglalkozott az eredményekkel. Nem volt kitűzve, hogy mikorra lesz látható javulás, győzelmek és bajnokságok meg pláne. Cserébe viszont a szervezeten belül mindenkinek a legmagasabb szinten kellett végeznie a dolgát – hogy az eredmény majd jöhessen magától.

A győztesek már azelőtt is győztesként viselkednek, hogy győznének.

Champions behave like champions before they’re champions.

A legfontosabb dolog egy vezetőben a személyes filozófiája. Ez nem más, mint a különböző dolgokhoz való hozzáállásainak összessége, amiket tudatosan alakított ki. Tisztában van tehát vele, hogy mit választ, mi helyett választja, és miért. Ez viszont cserébe ad neki egy tervrajzot, hogy mit kellene csinálni, mikor, és miért. Na ezt kell követni!

Bill Walsh etikai kódexét a következőképp lehetne összefoglalni:

  • Kegyetlen és intelligensen alkalmazott munkarend a folyamatos fejlődésért
  • Tisztelet a szervezeten belül mindenkinek, és minden munkafolyamatnak
  • Mély elköteleződés a tanulás és a tanítás mellett
  • Fair bánásmód
  • Szilárd jellem
  • Az apró részletek és az átfogó fejlődés közti kapcsolat felismerése
  • Önuralom, és leginkább akkor, amikor igazán számít – nagy nyomás alatt
  • Hűség, és a hűség díjazása
  • Pozitív nyelvezet és pozitív hozzáállás

Ezeken felül:

  • Legyél büszke az erőfeszítésre, az eredményétől függetlenül;
  • Legyél hajlandó extra energiát beletenni a szervezet érdekében;
  • Kezeld helyén a győzelmet és a vereséget is;
  • Támogasd a belső kommunikációt;
  • Törekedj az eleganciára;
  • Helyezd a csapat érdekeit a sajátjaid fölé;
  • Tarts fenn egy abnormálisan magas szintű koncentrációt; és
  • Tedd az áldozathozást és az elköteleződést a szervezet védjegyévé.

A fentiek betartatását nagyon komolyan vette, és ez sok aprósággal is járt. Ezek az “apróságok” lehettek játékon kívüliek (ne cigizz a stadionban, ingeket begyűrni), játékon belüliek (centire pontosan hova megy a passz, 30 technikára darabonként 4-5 edző gyakorlat), vagy akár az egész szervezetre vonatkozóak (nincs újonc szívatás, a recepciós ezt mondja a telefonba, tiszteljük a logónkat). Első hallásra triviálisnak és jelentéktelennek tűnhetnek, de megváltoztatják az egész környezetet és hozzáállást. Innentől kezdve pedig nem a győzelem a cél, hanem “csak” ennek a sztenderdnek a betartása.

Nagyon nem mindegy az sem, hogy mit mérünk a folyamat során! Például a nagy változtatások utáni első év ugyanazt a győzelem-vereség arányt hozta Walsh menedzsmentje alatt is, és még a második év sem volt túl rózsás. De ha részletesebb, területenkénti statisztikákat nézünk, akkor látszott ott a fejlődés. Csak még időt kellett adni, hogy – egy autóipari hasonlattal élve – először jobb gyártósor készülhessen, ami majd egyszer jobb minőségű autók gyártását teszi lehetővé. Persze ez sajnos kétélű fegyver: attól, hogy épp elértük a célt, még nem biztos, hogy minden rendben van. Viszont ha objektíven elemzünk, és van gyomrunk a saját kudarcainkban is turkálni, megtalálhatjuk a fényesebb jövő felé vezető utat.

Egy ilyen filozófia megadhatja az igazi alapvonalat. Az élet minden területén természetes a hullámzás; egyszer jobb, aztán rosszabb. A jónál hajlamos az ember elveszteni a fókuszt, a rossznál meg már a kijáratot keresi. Viszont ha van egy sztenderd, amit követünk, az nem hullámzik, ahhoz tarthatjuk magunkat. Sőt, ahogy mondtuk, igazából utána már csak ehhez kell tartanunk magunkat. Nincs semmiféle “Hű, ez most nagy meccs, legyünk még jobbak!”, vagy “Próbáljuk keményebben!” Csak tesszük, amit teszünk, és az eredmény majd jön magától.


Vezetési alapelvek

Attól, hogy kijelented, hogy “én vagyok a főnök”, még nem leszel Te a főnök. Ez kb. olyan, mintha egy csóró kijelentené, hogy ő most már gazdag. Ööö, nem. A tetteid alapján fognak – vagy nem fognak – követni, nem a kijelentéseid alapján. Úgyhogy következzen itt egy metrikus tonnányi javaslat arra, hogy mit tehetsz. Hogy érdemes legyen téged követni!

  • Először is, szedd rendbe a személyiségedet. Legyél önmagad – ne utánozz másokat, ha neked nem olyan a stílusod. Legyél szervezett és elszámoltatható – hogy mások is azok legyenek veled. Legyél fair és határozott – tisztázd magadban, hogy mi az értékrended és aztán állj is ki érte. És nem utolsó sorban higgy magadban!

  • Ezután – még bármilyen filozófia vagy stratégia előtt – a megfelelő munkamorálra lesz szükség! Ezt nagyon sokszor alapvetőnek veszik, de nem az. Viszont nem is veleszületett… szóval csak meg kell tanulni dolgozni. Vezetőként amúgy is Te mutatod meg a többieknek, hogy mit jelent a 100%.

  • Az előre tervezés fontosságát nem lehet eltúlozni. Minél több terved van minden eshetőségre, annál valószínűbb, hogy fel leszel készülve arra, ami jön. Nézz előre rövid és hosszú távra is! Sokszor előkerül – akár a menedzsmentben, akár mondjuk a sztoikus filozófiában – a lehetséges rosszakra felkészülés. De itt külön hangsúlyt kap a jó szituációkra felkészülés is. Stressz alatt egyszerűen nem lehet olyan tisztán gondolkozni, szóval ha olyankor is “tiszta fejjel kitalált” terveket akarsz, azoknak addigra már létezni kell!

  • Azt irányítsd, amit irányíthatsz; de emellett ismerd fel, hogy lesz, amit nem irányíthatsz. Legyél flexibilis – attól, hogy valami eddig működött, az nem jelenti, hogy ezután is fog.

  • Az akaraterő, és a töretlen menetelés a cél felé elengedhetetlenek. Lehet sok mindenben más a személyiséged, mint a többi “nagynak”, de ezekben nem.

  • Lehet demokratikus a vélemény begyűjtés, de a döntés a tiéd. Ez tesz vezetővé… Véleménye mindenkinek van, de dönteni a vezetőnek kell. Ezért lesz nehéz azonosítani azt is, amikor tévedsz. Ha túl könnyen hallgatsz másokra, akkor pont ezt a pontot szeged meg. Ha túl nehezen, akkor lehet nem is jössz rá a tévedésedre, csak amikor már túl késő. Nincs egyértelmű válasz, de a tanács: nézz magadba, és tudd, mi az indokod, ami miatt kitartasz. Mindenképp szar lesz bukni, ha buksz, de akkor már legalább jó okkal bukj!

  • Ha – vagy inkább amikor – hibázol, lásd be, és javítsd ki, amíg nagyobb baj nem lesz belőle! Illetve mindig tanulj a hibáidból – lehetőleg elsőre.

  • Tudd, hogy mi a területed, és állj ki érte! Ha bármelyik fele hiányzik – vagyis nem tudod, mi a területed, vagy tudod, de nem állsz ki érte – akkor hamarosan nem is lesz területed, amiért kiállhatnál.

  • Figyelj a részletekre, de csak amelyikre kell, mert könnyű elveszni a lényegtelen részletekben. Tudd, hogy mik azok az apróságok, amik igazán számítanak a teljesítmény szempontjából, és akkor azokon nyugodtan pöröghetsz. De ami tényleg nem fontos, azt szard le! Valószínűleg eleve csak “menekülésből” csinálod, mert azt könnyebb irányítani, mint az igazi feladatodat. Cserébe viszont nincs is értelme…

  • Legyen egy kemény “éled”! Persze említi a könyv, hogy jobb, ha nem kiképzőtiszt módjára üvöltözöl a beosztottakkal, de ez ne jelentse azt, hogy amikor nehéz döntést kell hozni, akkor nem vagy határozott és kemény. Ha a sztár játékost kell kivágni, mert túl sokat cirkuszol, akkor vágd ki hezitálás nélkül!

  • Legyél pozitív és konstruktív! Ha kritizálsz is, soha ne legyél csak negatív!

Ha kertészkedsz, akkor ki kell húzni a gazokat. De ha mindig csak gazolsz, a virágok is meghalnak. Napsütésre és locsolásra is szükségük van!

If you’re growing a garden, you need to pull out the weeds, but flowers will die if all you do is pick weeds. They need sunshine and water.

  • A kommunikációban törekedj arra, hogy kristály tiszta legyen minden! Közöld félreérthetetlenül az elvárásaidat, és sokkal nagyobb esélyed lesz rá, hogy be is tartják. Kerüld a hierarchiát, kommunikálj közvetlenül! És ugye a kommunikáció nem csak odafelé működik, úgyhogy figyelj mások véleményére, hallgass, és tanulj! Az a jó, ha az elveid szépen “lecsorognak” a szervezet alacsonyabb rétegeibe is. Így nem függnek mindig a jelenlétedtől, önállóan döntésképesek lesznek.

  • Ne hagyd, hogy a külvilág elterelje a figyelmedet! Ha jogos kritika ér, tanulj belőle, de aztán lépj tovább! Ha jogtalan kritika ér, szard le! Ha pletyka kering, azt még inkább szard le, és csak koncentrálj arra, amit irányíthatsz!

  • Ne engedd azt sem, hogy túlzottan tömjénezzenek! Ahogy a kudarcon sem kell fennakadni – lásd A művészet háborúja – a siker sem szabad, hogy a fejedbe szálljon! Sőt, ha neked konkrétan nem is száll a fejedbe, még akkor se hagyd, hogy mások nagyon rákapjanak. Elsőre jónak hangozhat, ha “zseninek” hívnak, de aztán azt könnyen ellened is fordíthatják, ha bármit elrontasz.

  • Nem tanácsos a meglepetés erejére hagyatkozni. Azért csinálj bármit is, mert van logikus alapja; ha meglepő, ha nem. Ha egy nagy meglepetésre akarsz (vagy kell) hagyatkozni, az sokszor inkább azt jelenti, hogy nem készültél fel eléggé, és ezzel nyugtatod magad.

Az ötlet, hogy egy teljes őrültség működni fog csak azért, mert teljes őrültség – na ez teljes őrültség.

The idea that something completely crazy will work just because it’s completely crazy is completely crazy.

  • Ne felejts el delegálni! Még ha mindennél úgy érzed is, hogy Te vagy rá a legalkalmasabb, akkor sem tudsz egyedül vállalni mindent. Ha annyira megbíztál valaki tehetségében, hogy felvedd, akkor utána hagyd is kibontakozni!

  • Értelmetlen túl hamar a marketinggel foglalkozni. Ha szart árulsz, akkor mindegy, milyen csinosan csomagolod be. Ha viszont minőségi a cucc, akkor meg szinte magát adja el.


Megbirkózás a valósággal

Az életben sok olyan szituáció adódik, ahol nem kimondottabban optimális a helyzet. Vagy esetleg az volt, de aztán elrontottunk valamit. A jó vezető ilyenkor is inkább a lehetőséget keresi a rinyálás helyett.

Ha az élet citromot ad, és Te limonádét csinálsz, az vezetés; ha az élet még citromot se ad, és Te úgy is limonádét csinálsz, az kiváló vezetés.

Making lemonade when you’re given lemons is leadership; making lemonade when you don’t have any lemons is great leadership.

Bill Walsh igazából a West Coast Offense kidolgozásakor is csak limonádét próbált csinálni úgy, hogy kihozza a legjobbat a rendelkezésre álló játékosokból. Ez végül annyira bejött, hogy az egész játékot átformálta. Akik meg próbáltak foggal-körömmel ragaszkodni a múlthoz, azokat az eredmények verték képen.

A sikert nem érdekli, milyen úton jutsz oda. Legyél bátor! Tüntesd el a változástól való félelmedet! Nem muszáj megvárni, hogy a kényszer vezessen az innovációhoz. Akár most is megnézheted, hogy mid van, amit nem használsz ki rendesen. Legyen az a mániád, hogy a jót keresed a rosszban is, és akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy meg is találod.

Persze lesz az úgy, hogy a hibát nem tudjuk időben kijavítani, vagy a rendelkezésre álló nagy semmiből nem tudunk várat építeni. Minden komolyabb sikerhez kudarc(ok)on keresztül vezet az út; olyan nincs, hogy nem. De ha számítasz rá, a hatása alatt is előre nézel, és csak korlátozott “gyászidőt” hagysz magadnak, akkor átvészelhető! Mondd magadnak, hogy fel fogsz állni, mert a legnagyobb bukták után hirtelen jöhet a siker is. Szóval kezdd tervezgetni a következő lépést ahelyett, hogy szimpátiát várnál, panaszkodnál, vagy másokat vádolnál.

Ami pedig még meglepőbb lehet: a siker is beüthet úgy, mint egy kudarc, csak akkor majd mosolyogva buksz el, nem fintorogva. Sokan hiszik a csúcson, hogy most már ők a mesterek, de “Mesternek lenni folyamatos karbantartást igényel.” A mesterség nem egy cél, hanem egy folyamat, de a friss siker elhiteti veled, hogy kész vagy. Ezért nehéz megismételni. A sikernél csak a konzisztens siker a nehezebb. Szóval ha valami bejön, akkor természetesen ünnepeld meg illő módon! De aztán tedd egyértelművé, hogy a partinak vége, és vissza a hétköznapokba! Ne hagyd, hogy a túlzó taps és dicséret eltérítsen! Fókuszálj inkább a javítanivalókra – mert azok úgyis mindig lesznek.

Ha nem tudsz megbirkózni a győzelemmel, akkor hamarosan a vereséggel kell megbirkóznod.

If you fall prey to the consequences of winning, you will soon be dealing with the consequences of losing.

A tökéletességre törekvés sok álmatlan éjszakát okozhat – mert ugye lehetetlen. De valószínűleg eleve azért fogsz a 99%-ig is eljutni egyáltalán, úgyhogy maga a törekvés oké… Csak azért legyél vele tisztában, hogy “odaérni” soha nem fogsz.

Amire nagyon kell vigyázni, az az, hogy véletlen se keveredj egy olyan spirálba, ahol “nulla pont jár a győzelemért”, de a vereség negatív. Ezzel lehet a legbiztosabban a kiégésig jutni, akármennyire is szereted, amit csinálsz. És itt sem az ugye a baj, hogy a győzelem nulla pont, hanem hogy a vereséget negatívnak címkéztük. Mi közünk nekünk a vereséghez? Legyen az is nulla! Mi csak tesszük, amit teszünk, és – mindenki kórusban! – “az eredmény majd jön magától”.


Emberséges bánásmód

A pénz beszél, de ha rendesen bánsz az emberekkel, az hangosabban beszél.

Money talks. Treating people right talks louder.

Vezetőként érdemes nagy hangsúlyt fektetni arra, hogyan is bánjunk “rendesen” a szervezetünk legfontosabb elemeivel: az emberekkel. És mivel a könyv nagyon szereti a listákat, itt is az szerepel – én meg ki vagyok, hogy ellenszegüljek?! Tehát:

  • Bánj úgy velük, ahogy fordított helyzetben Te szeretnéd, hogy bánjanak veled!
  • Találd meg mindenkinél, hogy miben jó, és miben nem; aztán pedig használd ezt a tudást megfelelően!
  • Mutasd ki az elköteleződésed az alkalmazottak felé egy “jó” környezet biztosításával!
  • Fogadd el, hogy mindenki egyedi, és saját igényei vannak – nem rabszolga!
  • A legtehetségesebbek sokszor önfejűek – készülj ennek megfelelően!
  • Jó esetben az egyén és a csapat java ugyanaz kellene, hogy legyen – úgyhogy ha tényleg eltérés van, akkor jobb, ha minél tisztábban megmagyarázod, hogy miért!
  • Mindig tudasd velük, pontosan mit vársz el – és hogy hogyan méred a teljesítményüket!
  • Mindig legyen elérhető – de magas – a szint, amit elvársz!
  • Segítsd elő egy kommunikációs kultúra kialakulását, ahol a munkájuk után rögtön az a második, hogy segítsenek másoknak!

Persze a fenti elemeken felül is akadtak még hasznos morzsák itt-ott a szövegben. Mint például hogy egy szervezet csak annyira lesz jó, mint a benne dolgozó emberek. Vállalj ezért felelősséget a alkalmazottaidért, és jól válogasd meg a jellemeket, akikkel együtt dolgozol! Ez meg fog térülni, hiszen aki igazán dedikált, az nyomás alatt is teljesít. Sőt, a legjobbaknál az ő saját elvárásaik eleve magasabbak lesznek, mint amiket Te támasztanál velük szemben.

Kompetitív területeken az egó alapból nem baj, de azért itt is különböztessük meg az egót és az egomániát! Az nyilván jó, ha van önbizalmad, önbecsülésed, és magabiztosságod. Ha viszont ez átcsap arroganciába, fontoskodásba, és önzőségbe, akkor baj lesz.

Az egyformán kezelés már szerepelt korábban, de érdemes a “sztárok lehúzása” mellett a “bénák felhúzása” oldaláról is megvizsgálni. Az alsó 20% is ugyanolyan fontosnak kell, hogy érezze magát; be kell vonni őket, nincsen “másodosztály”! Lehetnek – és lesznek – pillanatok, amikor az ő teljesítményükön múlik mindenki más munkája is. Ezekre pedig csak akkor fognak megfelelően felkészülni, ha komolyan veszik magukat, és érzik, hogy mindenki más is komolyan veszi őket.

Fontos, hogy higgy azokban, akiket vezetsz, és ezt megfelelően kommunikáld is. Lehet, hogy valaki alapból is hisz magában, de akkor is kommunikáld, hogy Te is hiszel benne! Még akár olyanra is képesnek tartod, amire ő magát nem. Ez olyan lökést adhat, ami miatt idővel tényleg neked lesz igazad.

Össze kell tudni egyeztetni a kemény hajtást a leengedéssel. Vezetőként ösztönösen és folyamatosan 100%-on rohannál, de az eszeddel (remélhetőleg) tudod, hogy ezt fizikailag nem lehet. Ezért mindig figyelj, hogy stratégikus “lassítások” is legyenek!

Persze semmilyen vezetés nem fogja helyettesíteni az akaraterőt és a munkát a beosztottak részéről. Megadhatsz Te valakinek mindent a legjobb oktatástól kezdve a fizikai és mentális támogatásig, de megcsinálni nem csinálhatod helyette.

Felmerül a közismert “ki mint vet, úgy arat” mondás is – ahol mellesleg az angol változat tükörfordítása viccesen úgy hangzik: “ami körbemegy, az körbejön”. Várj el lojalitást, de tedd Te is a beosztottak érdekeit előre! Amíg ott van, addig adjon bele mindent, de ha jobb lenne mennie, akkor hadd menjen. Walsh ezt sajnos a saját bőrén tapasztalta, amikor vele nem így bántak egy korábbi pozíciójában. És bár szigorúan nézve lehet olyan helyzet, hogy az lenne a csapat érdeke, hogy valaki maradjon, de ha ezt átveréssel, vagy kényszerrel éred el, annak úgyis meglesz a böjtje.

Végül pedig ne feledjük, hogy a humor időnként hatásos stressz-oldó lehet! Nem kell túlhasználni, de nem kell lebecsülni sem.


Középpontban a tanítás

Az, hogy segíteni tudtam a körülöttem lévő embereknek a céljaik megvalósításában, kiemeli azt a képességemet és címkémet, amit a legtöbbre értékelek – tanár.

The ability to help the people around me self-actualize their goals underlines the single aspect of my abilities and the label that I value most – teacher.

Minden úgy kezdődik ugye, hogy lefektetjük az elvárásokat, az alapelveket, és a megbirkózási stratégiákat. Innentől pedig a vezető munkájának nagyja tulajdonképpen tanításból áll. Ütemezve, hogy épp mikor, kivel vagy kikkel, és miről legyen szó. És persze hogy hogyan lehet ugyanezeket újra és újra úgy elmondani, hogy mégis frissnek érződjön – egészen amíg “át nem megy”.

Nem is annyira az számít, amit mondasz, hanem ahogy megtanítod őket, hogy mit mondjanak maguknak. A külső hang a beszéd végével elszáll, de ha a belső hangjukat befolyásolod, akkor állandóan ott lesz a fülükben az üzenet. A belső monológot pedig nem (csak) beszéddel kell befolyásolni, hanem példamutatással! Ha azt csinálod, amit kellene, hirtelen nem szükséges róla annyit beszélni.

Visszatekintve leginkább a tanítás az, ami Walsh igazi szenvedélye, ami igazi elégedettséggel tölti el. Kiemeli azonban a szakértelmet és a kitartást, amit egy ilyen szintű kommunikáció igényel. Mert nem elég, hogy Te tudsz valamit, át is kell tudnod adni azt a bizonyos tudást! A tanítás egy kétirányú utca, és Te hiába adod le az anyagot, ha a másik oldalon nem veszik az adást. Ha a közönség nem érti a mondanivalót, vagy unatkozik, az az előadó hibája! Ha viszont igazán szereted, amit tanítasz, a Te lelkesedésed a tanítványok lelkesedésévé válik.

Ahogy hősünk egyre feljebb került a ranglétrán, más felelősségei is lettek. Ez annyiban mindenképp negatív volt, hogy az új kötelezettségek elvettek a tanításból – ami számára a lényeg. De szerinte magáért a tanításért érdemes csinálni ezt az egészet.

És csak hogy még egy lista következhessen, számos részletes tanácsot is ad a hatékonyabb tanításhoz:

  • Használj egyszerű köznyelvet, és kerüld a “nagy szavakat”!
  • Legyél tömör – röviden és egyszerűen elmondani nehezebb, mint terjengősen és bonyolultan!
  • Készülj a közönség változó előismereteire!
  • Készülj fel, hogy egyesek mindig nyitottabbak lesznek a tanulásra, mint mások!
  • Figyeld meg a közönség reakcióit – tudd, hogy épp “átmegy-e”, amiről beszélsz!
  • Hangsúlyozd a jegyzetelést!
  • Legyen változatos a prezentációd, nehogy az egyhangúságon “bealudjanak”!
  • Legyen szervezett és logikus a prezentációd szerkezete!
  • A helyzettől függően dolgoztasd néha a közönséget is!
  • Használj vizuális elemeket!
  • Tekints erre is művészetként – minél többet tanulsz magáról a tanításról, annál jobban tudod majd művelni!

A végső cél, hogy tanárokat faragj a tanítványaidból is. Az újoncok betanításának leghatékonyabb módja ugyanis az, hogy a veteránok (is) képezzék a saját utódjaikat. Ne legyen hát se szívatás, se másodrangú “lenézés”; ha mindenki együttműködik, akkor az egész szervezet jobban jár.


Összefoglalás

Szekciónként egy-egy “fő” tanulsággal zárnám a bejegyzést – természetesen csak azért is lista formában:

  • A teljesítmény színvonalára koncentrálás megmutatja, hogy az út fontosabb, mint a cél. Vagy ahogy kedvenc fantasy szerzőm írja: “Journey before destination”.

  • A vezetői alapelvek közül a megfelelő felkészültséget emelném ki. Sem a jó, sem a rossz eshetőségek nem tudnak majd kizökkenteni, ha minél több vonalon előre tervezel!

  • Valamilyen szinten az első pont következménye, de fontos: kezeld a helyén a kudarcot és a sikert is! Törődj a folyamataiddal, és “az eredmény majd jön magától”.

  • Legyél fair a beosztottaiddal! Kezeld őket egyenlően és emberségesen, és ez meg fog látszódni a teljesítményükön.

  • Gondolj magadra első sorban tanárként; és gondolj másként a tanárokra úgy általában! Foglalkozás tekintetében mind “tanár” volt, akivel az iskolai tapasztalataid során összefutottál, de hivatásban csak néhány. Ennek a néhánynak valószínűleg most is emlékszel a nevére, és a rád kifejtett személyiségformáló hatására. Legyél olyan, mint ők!