Ez a hét még mindig minimalizmus, és már megint modern alkalmazhatóság, de most digitális helyett “analóg”, és gazdasági helyett házon belüli vonatkozásaiban. Erős hangsúllyal a szemét termelésre, és a környezetünk megóvására! Ha nincs sok cuccunk – és azt is okosan használjuk, amink van – akkor egy “mellékhatás” lesz tulajdonképpen, hogy nem termelünk (annyi) szemetet. Fordított szemszögből viszont lehet, hogy egyeseket pont a környezetvédelem és a szeméttermelés csökkentése vezet majd be az egyéb minimalista elvekbe is. Ezért választottam tehát Bea Johnson – Zero Waste Otthon című könyvét az ehavi “minimalizmus kvartett” záró elemének.

Főhősnőnk azzal lett híres, hogy 4 fős családja mindössze évi egy (kis!) üvegnyi kommunális szemetet termel. Nem volt ez azonban mindig így. A francia vidéki életből “kitörve” lett Amcsi szuper anyuka, álom házzal és férjjel. Pénz dögivel, de mégis laposodik az élet. Minden “készre csomagolt”, nincs séta a természetben, csak aludni járunk haza… Tudjuk, az “Amerikai álom”.

Ebbe belefáradva jött a változtatási igény, és elköltöztek a “kastélyukból”. Először ideiglenesen csak egy kis lakásba, a sok egyéb cuccuk pedig raktárba. De az új körülmények segítettek nekik ráébredni, hogy mekkora szabadságot ad a cucc-mentesség, és hogy a raktárban hagyott dolgok közül igazából nem hiányzott semmi! A megvilágosodást apósa szavaival foglalja össze:

Bárcsak ne töltöttem volna annyi időt a pázsittal!

I wish that I didn’t spend so much time caring for my lawn.

Szóval rövid időn belül helló kisebb ház, viszlát 80%-nyi cucc! Így viszont lett egy csomó idő, amit most már lehetett olvasással és dokumentumfilmekkel tölteni. Ezekből pedig jött a nagy “pálfordulás” is – a kajával, a drogériákkal és a gyerekekkel kapcsolatban is.

Gyorsan odáig jutottak azonban, hogy a szemetet kellett “elemezni” a következő elhagyandó vagy kivédendő lépés felismeréséhez. Jól látszik tehát, hogy ezzel is túlzásba lehet esni, és idővel ehhez az újdonsült fanatizmushoz is kellett az egyszerűsítés. Megint az egyensúly a nehéz! De ha egyszer megvan, akkor sok pozitívummal járhat a módszer. A könyv állítása szerint mínusz 40% éves költség, több idő és energia másra, és érezhetően jobb egészség! Nyilván volt min javítani, de akkor is…

A teljesen zéró a mai világban kb. elérhetetlen. De nem is lenne praktikus elérni… És nem is fontos! Ami fontos, hogy felelősséget vállaljunk a jelenlegi helyzetért, szavazzunk a pénztárcánkkal, és megtegyük, amit lehet. A továbbiakban megtanulhatjuk a Zero Waste 5 alapelvét, helyiségenként és aktivitásonként kapunk tanácsokat a betartásukra, végül pedig átvesszük a jelenlegi helyzetet és igyekszünk optimistán tekinteni a jövő felé:

  1. Az 5 alapelv
  2. Konkrét tanácsok
  3. A Zero Waste jelene és jövője


Az 5 alapelv

Attól, hogy kidobjuk a szemetet, még nem tűnik el; csak már nem látjuk. A környezetünket viszont akkor is mérgezi, ha nem látjuk! Ezt pedig úgy lehetne a leghatékonyabban orvosolni, ha eleve meg sem termelnénk azt a bizonyos szemetet. A Zero Waste (vagyis Nulla Hulladék… Nulladék?) egy erre irányuló fogyasztói filozófia, ahol az újrahasznosítás már csak az egyik utolsó mentsvár. Nem meglepően megint inkább a hozzáállásunkon kell változtatnunk!

Az eredeti, angol változatban a módszer alapja az 5R (refuse, reduce, reuse, recycle, rot), aminél a hivatalos magyar fordítás sajnos nem tartotta meg a szellemes és emlékezetes kezdőbetű-egyezést. De szerencsére pont tudom, hogy Tóth Andi ezt a hiányosságot már pótolta! Így lesz az 5R-ből az 5K szabály, amiből az első kettő a megelőzésről, a harmadik a tudatos használatról, a 4-5. pedig a felelős eltüntetésről szól.

1. Köszönöm, nem kérem!

Fontossági sorrendben megyünk, úgyhogy igen, ez a legfontosabb! Az a szemét, ami be sem jön az életünkbe, azt kidobnunk sem kell majd. De ami még lényegesebb: nem pártoljuk tovább hallgatólagos beleegyezéssel azt a sok pazarlást! Gondoljunk csak bele: ha elfogadjuk a szórólapokat, azzal passzívan ugyan, de tulajdonképpen azt mondjuk, “Igen, ezért érdemes fákat kivágni”. Arról pedig remélem senkivel nem kell vitatkozni, hogy nem, ezért nem érdemes fákat kivágni! Ezért vállaljuk be az apró kellemetlenséget, és szokjunk hozzá, hogy a szükségtelen dolgokat eleve be sem engedjük az életünkbe!

A 4 fő terület, amikre figyelnünk kellene:

  1. Egyszer használatos műanyagok
  2. Ingyen cuccok (hotel vagy konferencia ajándék zacsik, tollak, …)
  3. Levélszemét
  4. Fenntarthatatlan gyakorlatok (névjegyek, egyesével csomagolt dolgok, …)

Szociálisan nehézkes lesz, amíg hozzá nem szokunk – és amíg a környezetünkben élőket hozzá nem szoktatjuk – de aztán már reflex! Pár minta kifogás az átmeneti időszakra: nincs kukám; papírtalanodunk; már így is túl sok dolog van otthon! Ne feledjük, egységben az erő: ha senki nem kér nyugtát, akkor egy idő után talán már nem is fognak nyugtákat nyomtatni.

2. Kevesebbel is beérem!

Értékeljük ki a múltbéli költéseinket, kérdőjelezzük meg az összes (vélt!) szükségletünket, és meglátjuk majd, hogy milyen kevés dolog marad a végére. Ezzel kimegy a fölösleg. Emellett csökkenthetjük ennek megfelelően a vásárlási szokásainkat is, ami által pedig nem jön be az eddigiek helyett új adag fölösleg. Opcionálisan csökkenthetjük még az olyan egyéb szokásainkat is, amik fogyasztáshoz vezet(het)nek, mint például a TV vagy a magazinok. Meg úgy egyáltalán bármi, ami a közvéleménynek hatalmat ad felettünk.

3. Kijavítom, újrahasznosítom

Ide csak akkor jut el valami, ha szükséges – tehát nem utasítottam vissza – és azon belül is belefér abba a lecsökkentett mennyiségbe, amit beállítottunk. Ekkor viszont érdemes minél több használatot kipréselni belőle. Ha javítható, akkor javítsuk (vagy javíttassuk), és még jelenlegi formájában használhatjuk. Ha már nem, akkor is kereshetnénk neki a kidobás előtt még egy új szerepet. Ha pedig egyáltalán nem is volt javítható, akkor fontoljuk meg, hogy legközelebb nem lenne-e érdemesebb egy hosszabb (és meghosszabbítható) életű termék után nézni – még akkor is, ha jelentősen drágább.

4. Külön gyűjtöm

Ezt a fázist nevezzük gyakran újrahasznosításnak, de ez már a házon kívüli formája. És láthatjuk, hogy mennyi fontos dolgunk van azelőtt is, hogy a szelektív kuka előkerülne! Járjunk utána, hogy a lakhelyünkön mit és hogy lehet, mert sok mindennél esete válogatja. Általánosságban elmondható viszont, hogy még nagyon gyerekcipőben jár ez az egész, és nagyon sok együttműködést igényelne, hogy hatékonyan menjen. Nem szabad ezért túl erősen erre hagyatkozni!

5. Komposztálom

A háztartási hulladék kb. harmada organikus, aminek a szeméttelepen kifejezetten negatív lenne a hatása. Komposztálva viszont újra hasznos lehet. Lakhelytől, technológiától, ártól, mérettől (és még kismillió szemponttól) függően rengeteg megoldás létezik. A részletekre terveim szerint majd egy későbbi bejegyzésben visszatérünk, de addig is mindenki kezdjen barátkozni a gondolattal! Például manapság már a panel vagy a társas ház sem kifogás, megoldható! És érdemes is megoldani, mert a komposztálás jelképezi azt a zárt újrahasznosulási kört, amire az emberi modellnek is épülnie kellett volna!


Konkrét tanácsok

Ha a fenti 5 alapelvet megszívleljük, és ilyen sorrendben alkalmazni is próbáljuk a mindennapjainkra, akkor elméletileg készen is vagyunk. De ez a könyv ennél azért sokkal praktikusabb, szóval egy-egy vonatkozás konkrét jótanácsaiért érdemes a kapcsolódó fejezetet átlapozni. Mindegyik az adott témához testre szabva tartalmazza például ugyanazt az általános, minimalista ellenőrzőlistát:

  • Működik egyáltalán? Vagy lejárt a szavatossága?
  • Rendszeresen használom-e?
  • Ez az egy van-e belőle?
  • Veszélyezteti-e a családom egészségét?
  • Bűntudatból nem merek megválni tőle?
  • Csak azért van, mert mindenki másnak is van ilyenje?
  • Más nem válthatná ki?
  • Megéri takarítani?
  • Megéri, hogy foglalja a helyet?
  • Újrahasznosítható?

Ha mindegyiken végigzongorázunk, látványos lesz az eredménye! Ezek mellett sok receptet is találhatunk – kajához, tisztítószerhez, művészeti kellékekhez. A legfontosabb viszont akkor is az 5K alkalmazása, amire minden fejezet végén, összefoglalás jelleggel kitérünk. Na ezeket én is tovább osztanám a lentiekben, néhány vázlatpontommal karöltve:


Konyha és bevásárlás

Bevásárlásnál továbbra is azt tartsuk észben, hogy a pénztárcánkkal szavazunk, és üzenetet küldünk a gyártónak. Ezért igyekezzünk előnyben részesíteni a kimérős (csomagolásmentes) boltokat és termékeket! Ezen a fronton kis hazánkban még nem kimondottabban járunk az élen, de már vannak kezdeményezések.

A másik fontos tanulság, hogy mindig vigyük a saját tárolóinkat! És itt nem csak a szatyorról van szó (ami nyilván legyen textil), de üvegekről és fedeles tárolókról is. A szerző javaslata – amit saját tapasztalatból megerősíthetek – hogy a boltban legyünk magabiztos a különcségünkben! Csináljunk úgy, mintha mindig is így vásároltunk volna, és akkor kevesebben akadékoskodnak majd. Ha mégis azt mondják, hogy valamit nem lehet, akkor se higgyünk nekik vakon! Kérjük a menedzsert, még ha ez először “égő” is, és gyakran kiderül, hogy valahogy csak meg lehet oldani.

Ha a boltban nincs kimérős, és a helyi termelők is csak “nagyüzemi” mértékekben alkudoznak, akkor újabb tipp: alapíthatnánk egy vásárlói klubot. Többed-magunkban kihagyhatjuk a boltot, és már úgy hozzájuthatunk a termékekhez, amikor még be sem csomagolták őket. Amit pedig megkapunk “hagyományosabban”, azt is érdemes családi kiszerelésekben beszerezni. Ha rendesen tervezünk, akkor heti 1 bevásárlós kör elég lehet mindenhez, amivel rengeteg időt, energiát, és üzemanyagot megspórolhatunk.

Az ilyen alapanyagokhoz Zero Waste receptek is dukálnak, ami annyit tesz, hogy ne 97 alapanyagból kotyvasszuk még a zsíros kenyeret is! Az összetevők egyszerűsítése, a kategorizálás, és a “kitapasztalás” legyen a cél! Az állandó alapélelmiszerek (liszt, cukor, olaj, fűszerek, …) mellett érdemes úgynevezett “forgó” kategóriákban is gondolkozni. Például legyen egy hüvelyesek üveg, amit egyszer babbal, egyszer lencsével töltünk meg. Ez változatos, de mégsem “egyszerre tárolós”, így kisebb eséllyel romlik ránk.

5K ellenőrzőlista:

  1. Utasítsuk vissza a csomagolt élelmiszereket és a zacskókat!
  2. Minimalizáljuk a konyhai eszközöket és alakítsunk ki állandó étrendet!
  3. Vásároljunk újrahasználható szatyrokkal és bánjunk kreatívan a maradékokkal!
  4. Jelöljünk ki külön tárolókat a különböző típusú hulladékainknak!
  5. Komposztáljuk a tényleges maradékokat!


Fürdő és pipere

Hősnőnk rengeteg vad kísérletezésen van túl, még a fanatikusabb fázisából. Házi samponok, sminkek, kozmetikumok; amit csak el tudunk képzelni. És habár kísérletezni hasznos, nem minden lesz hosszú távon alkalmazható. Ezért nekünk már csak azokat a recepteket mutatja be, amik bejöttek: szappan, mosószer, mosogatószer, ilyesmik.

A szépítkezésben az egyik legnagyobb lépés – mint ahogy más terülteken is! – ha szarunk a média kampányokra, amit elhitetik velünk, hogy egy csomó mindenre szükségünk van. Ha épp valami drágától kellene megválnunk, tekintsük tanulópénznek. Az új szokásaink később sokszorosan megtérítik majd! Személyes higiénia téren gondoljunk nagyanyáink és nagyapáink dolgaira, próbáljuk inkább azt a kort megidézni!

Gyógyszerek tekintetében pedig elkerülhetetlen valamennyi csomagolás, de maga az egészséges életmód rengeteget fog csökkenteni rajta. Nyilván nem az ilyen homeopátiás baromságokról van szó, de mondjuk házi jellegű tüneti kezelésekkel (tea, krém, stb.) még tovább csökkenthető a gyógyszertári, receptes körök száma.

5K ellenőrzőlista:

  1. Ne legyen 60-féle samponunk, és ne engedjük, hogy a szintetikus alapanyagok hazavágják az egészségünket!
  2. Használjunk többcélú termékeket a napi rutinjainkban!
  3. Térjünk át minél több újrahasználható higiéniás megoldásra!
  4. Készítsük el a saját kozmetikumainkat, hogy eleve ne is legyen mit újrahasznosítani!
  5. Komposztáljuk a haj és köröm hulladékot!


Háló és gardrób

Itt aztán tényleg nem kell venni semmit, csak az egyszerűsítés a fontos. Kezdésnek: ami a hálóban nem az alvást, az olvasást, az öltözködést, vagy az esetleges lepedő-akrobatikát támogatja, az minek oda? Ez önmagában eltűntet egy csomó sallangot, de a gardróbon belül még nagyobb gondokkal találkozhatunk.

A divatipar a legjobb példa arra, hogyan teremtünk elavulást az amúgy teljesen megfelelő árucikkeknél.

– Ezra Mishan

The fashion industry is the prime example of […] creat[ing] obsolescence in otherwise perfectly satisfactory goods.

Úgy küzdhetünk ez ellen a leghatékonyabban, ha egy szigorú leltárt vezetünk be a ruhatárunknál. Miután szembesültünk mindenünkkel, remélhetőleg magunktól is meglátjuk majd, mennyivel kevesebb is elég lenne, és megválunk a fölöslegtől. Karbantartásként pedig érdemes megfogadni, hogy változatlanul tartjuk a létszámot. Vagyis innentől már csak úgy jöhet majd be bármi új, ha egy régi megy helyette. Ezek a módosítások segíthetnek kevesebb alapanyagból is nagyobb hasznot húzni, és önálló ruhadarabok helyett kombinációkban gondolkozni. Emellett a hely pazarlás és a reggeli “mit vegyek fel” paralízis ellen is nagyot léphetünk előre.

A használt ruha gondolata nagyon idegen az USA-ban, de szerintem kis hazánkban nem annyira rossz a híre, hogy magasztalnom kelljen. Éljünk vele! Illetve az ex-divatmániás szerzőtől különösen erős az a javaslat, hogy az ékszerek – mint hamis státusz szimbólumok és extra aggodalom források – helyett is inkább mosolyogjunk! Emlékezzünk vissza Vicki Robin tanácsaira, és költsük okosan az életenergiánkat ezen a területen is!

5K ellenőrzőlista:

  1. Álljunk ellen a trendeknek, legyen inkább stílusunk!
  2. Minimalizáljuk a bútorainkat és a ruhatárunkat is!
  3. Vásároljunk használt ruhákat!
  4. Adományozzuk el a szükségtelenné vált ruháinkat!
  5. Komposztáljuk az organikus anyag maradékokat!


Takarítás és karbantartás

Először azt a kérdést tegyük fel magunknak, hogy mit takarítunk. Mert egy nagy ház bizony teendővel jár. Szóval jól gondoljuk meg, hogy tényleg kell-e az az extra szoba-fürdő-kert-vendégház, vagy csak a társadalmi státuszunkat akarjuk vele hirdetni!

A maradék élettérben viszont így is úgy is kell majd takarítani, ezért a másik kérdés, hogy ezt hogyan szeretnénk. Itt pedig az ecet és a szódabikarbóna az egyértelmű győztesek – ezt asszonykám nálunk is elég jól megszívlelte. Ezekből kb. minden célra is lehet tisztítószert készíteni. És ezekkel az emberek nagyja tisztában is volt egészen addig, amíg a cégek és a reklámok meg nem magyarázták nekünk, miért kell teljesen más a fürdőbe mint a konyhába…

Az ember a haladás áldozatává válik!

Man will be victim of progress!

Mind a takarítás, mind az egyéb, kiszámítható karbantartások esetében törekedjünk a gyorsaságra és az egyszerűségre! Vizsgáljuk “optimalizáló” szemszögből a hétköznapjainkat, és biztosan lesz ott min javítani! Az átállás nehézkes lehet, de hosszabb távon sokat csökkenthetünk a napi terheinken. A felszabaduló időben pedig foglalkozzunk inkább valami értelmesebbel – mondjuk olvassunk többet!

5K ellenőrzőlista:

  1. Utasítsuk vissza az egyszer használatos és antibakteriális tisztítószereket!
  2. Használjunk (szinte) csak ecetet és szódabikarbónát a takarításhoz!
  3. Használjunk újrahasznosított rongyokat; a javításokhoz pedig kölcsön szerszámokat!
  4. Üvegben vegyük az ecetet az újrahasznosíthatóság miatt!
  5. Komposztáljuk a porcicákat!

Megjegyzés: a porcica angolul dust bunny, vagyis por nyuszika. Hát nem aranyos, hogy kulturális határok mentén még az állat hasonlatok is megváltoznak?!


Dolgozószoba és levélszemét

Ajánlott, hogy a fizikai irodánk (asztal, fiókok) és a digitális világunk (inbox, fájlrendszer) is legyenek rendezettek! Sok a papíros kompromisszum, de az igazi megoldás a papírmentesség lenne – amire vannak is tippek, de ez úgyis egyénfüggő. Ne feledjük, hogy az elektromos hulladék külön kezelendő; akár alkatrésznek adjuk el, akár dedikált feldolgozóhelyre visszük.

Szerepel még egy külön szekció a digitális rendrakásról, de itt önismétlés helyett hadd utaljak csak vissza a Digitális Minimalizmus bejegyzésemre, ahol ezt már ugye kellően kiveséztük. Emellett feljön még a kéretlen levelek és szórólapok megszűrése, ahol igencsak szembe kell úsznunk az árral. A rengeteg szükségtelen papírhulladék csökkentése miatt viszont megéri, még ha kezdeményezést és energia befektetést igényel is! Mondjuk a szerző leírása alapján Amerikában elterjedtebbnek hangzik, mint nálunk, de azért persze itt is lenne mit javítani…

5K ellenőrzőlista:

  1. Mondjunk nemet a névjegykártyákra, ajándékcsomagokra, tollakra, levelekre, hírújságokra, és szállítási csomagolásokra!
  2. Válasszunk minőségi íróeszközöket; így valószínűbb, hogy figyelünk is majd rájuk!
  3. Használjuk újra a csomagolóanyagokat és az egyoldalasan nyomtatott papírokat!
  4. Csak mindkét oldalán használt papírt dobjunk az újrahasznosítós kukába!
  5. Komposztáljuk a ledarált papírt és a hegyezéskor keletkező hulladékot!


Gyerekek és iskola

Eleve kezdjük ott a témát, hogy a bolygónk durván túlnépesedett, és egyáltalán nem biztos, hogy kell gyerek! Nyilván továbbra is szabad választani, hogy legyen – de ne az legyen az alapértelmezett, hogy “Hát még szép, hogy kell!”. Legalább gondolkozzunk el rajta! És habár darabszámilag 2-nél még épphogy pótoltuk magunkat, ez fölé csak nagyon ésszel menjünk! Ha nagyon a darabszám a lényeg, fontoljuk meg az örökbefogadást! Ezektől függetlenül pedig mindenképp tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy vigyázzanak a környezetükre – remélhetőleg példamutatással, mert mi is épp azt tesszük.

Másik kényes téma, de akkor is bedobjuk a közösbe: a “gyerekek miatt nem lehet” az legtöbbször tényleg csak kifogás. Azért kerül szóba, mert a könyv szerint sokszor szoktak ezzel tiltakozni a Zero Waste életstílus ellen. Lássuk be, hogy ezt a szöveget azokra a dolgokra használjuk, amiket mi magunk nem akarunk. És mivel társadalmilag nem elfogadott, hogy a nevelési stratégiába beleszólhat bárki is, ezért tudjuk, hogy várhatóan ez lesz a beszélgetés vége. Másoknak lehet hazudni – amin, csak úgy megsúgom, mindenki átlát – de magunknak miért?

Más szemszögből: pont a gyerekek miatt lenne még fontosabb ezt az életmódot elsajátítani. Kevesebb igény = kevesebb munka = több idő a gyerekekre (is)! És szerintem a 20. kacat vagy konzol helyett nekik is jobb lesz, ha ott tudunk lenni mellettük.

Konkrét tippek:

  • Szoktassuk őket napirendre, de ne pakoljuk tele a napjaikat mindennel! Hagyjunk nekik teret és struktúrálatlan időt is!
  • Tanuljunk meg nemet mondani! Limitáljuk a TV-t és társait; illetve ahogy nekünk is vissza kell utasítanunk sok mindent, tanítsuk ezt meg a gyerekeknek is.
  • Segítsünk nekik megérteni az értékrendünket!
  • Hirdessük a természet szeretetét!
  • Vonjuk be őket, vásároljunk együtt!
  • Ajándékozzunk nekik tárgyak helyett élményeket!
  • Vállaljunk felelősséget az elburjánzó játéközönért! Nem a gyerek hibája, hogy játszik velük, hanem a miénk, amiért egyáltalán beengedtünk annyi kacatot a lakásba. Áldozzuk inkább rá az időt, és játsszunk velük!
  • Az iskolák sok külső dolgot “ránk kényszeríthetnek”, vegyünk nagy levegőket!
  • Csomagoljunk nekik kaját! Ha már az otthoni étrend rendben van, akkor így nyugodtak lehetünk, hogy bent is rendesen eszik-e a gyerek.

5K ellenőrzőlista:

  1. Utasítsuk vissza az ingyen cuccokat, extra iskolai papírokat és a laminálást!
  2. Egyszerűsítsük a játékokat és az iskola utáni aktivitásokat!
  3. Vegyünk használt ruhákat és iskolai kellékeket!
  4. Alakítsuk a szemetünk egy részét művészeti kellékké!
  5. Komposztáljuk a művészkedéses maradékokat!


Ünnepek és ajándékok

A lényeg, hogy itt is lépjünk hátra, és ismerjük fel, hogy miért csináljuk, amit csinálunk. Könnyen lehet, hogy csak a szomszédokkal versengés megy és fölöslegesen stresszeljük magunkat. Nem lenne jobb lazítani, és inkább egy kis minőségi időt a családdal tölteni?

Nem szabad vakon követnünk a hagyományokat – abban nincs tanulság. Megértenünk kell őket.

– Indián közmondás

We should not blindly follow traditions – there’s no learning in that. We need to understand them.

Magukkal a tradíciókkal természetesen semmi baj nincs – a lelkünknek fontos lehet a rituálé, lehet előre várni, struktúrát ad az évnek, stb. De nem kell túlzásokba esni, itt is csak egyszerűen! A dekoráció nagy valószínűséggel sok háztartásban megtizedelhető lenne – nálunk például még a Karácsonyfa sem “élte túl” a tisztogatásokat.

Szokjunk le az üdvözlőlapozásról is! A könyv szerint digitális valami van helyette, de én még inkább a Digitális Minimalizmust említeném itt (megint). Ha számít a kapcsolat, akkor beszélgessünk; ha nem, akkor meg ne! Illetve – mint a gyerekeknél említettük – itt is ajándékozzunk tárgyak helyett inkább élményeket! Vagy az időnket, a szakértelmünket, ehető vagy felhasználható dolgokat, stb. A kapás oldalról pedig tudassuk mindenkivel jó előre, hogy milyen elveket követünk!

Még egy megjegyzés a Húsvétról: érdemes megfontolni a böjtöt. Na persze nem vallásos értelemben, csak hogy próbáljunk ki valami újat. És ez alatt érthetjük a szokásosabb lemondást, vagy valami vállalását is. Ha előre tudjuk, hogy van lejárati ideje, akkor bizonyos szemszögből kockázatmentes, de mégis felrázhatja a hétköznapokat.

5K ellenőrzőlista:

  1. Utasítsuk vissza a kéretlen tárgyi ajándékokat; preferáljuk inkább a fogyasztható dolgokat!
  2. Egyszerűsítsük az ünnepi díszítést; adjunk esélyt például az ehető dekorációknak!
  3. Cseréljünk, kölcsönözzünk, vagy vegyünk használt jelmezeket!
  4. Gyűjtsük külön az édesség csomagolásokat és az üdvözlőlapokat!
  5. Komposztáljuk a Húsvéti tojáshéjakat és egyéb organikus ünnepi maradékokat!


A szabadban

Ne felejtsük el, hogy a házon kívül is ugyanazok az alapelvek érvényesek. Ha előre tervezünk, akkor rengeteg szemét keletkezését eleve ki tudjuk védeni. Legyen nálunk edény a maradékoknak, termosz a kávénak, stb. Emellett akár piknikezés vagy kemping esetén is komposztálhatunk. Csak ássunk neki egy kis gödröt vagy árkot, tegyük bele az organikus maradékokat, és takarjuk be földdel.

De attól, hogy kirándulunk, próbáljunk inkább közeli helyeket megcélozni a világ másik csücske helyett! A repülésnek nagyon durva az ökológiai lábnyoma, ezért csak elkerülhetetlen esetekben legyen az a megoldás!

5K ellenőrzőlista:

  1. Készüljünk előre, hogy hirtelen helyzetekben is vissza tudjuk utasítani az extra szalvétákat, a szívószálakat, és hasonló eldobható dolgokat!
  2. Csak akkor repüljünk, ha más lehetőségünk nincs!
  3. Használjunk saját sampont a hotelekben is!
  4. Figyeljünk rá, hogy a kempinges cuccainkat is újrahasznosíthatjuk!
  5. Próbáljuk ki az árokkomposztálást, ha úton vagy szabadban vagyunk!


A Zero Waste jelene és jövője

Remélhetőleg a fenti szekciók jól szemléltetik, hogy a Zero Waste életmód:

  • Anyagilag is megéri – kevesebb fogyasztás, tárolás, karbantartás, okosabb használat, eladások vagy bérbe adások;
  • Egészségügyileg is megéri – a műanyag csomagolások mellőzése miatt nem kerülünk kapcsolatba annyi vegyszerrel, és emiatt nem mellesleg a szenny kaják nagyja is eltűnik; és
  • Idő szempontjából is megéri – a vásárlás eltűnése és a háztartás egyszerűsödése miatt több idő jut fontosabb dolgokra!

És ezek mind élvezhetőek már ma, senkire és semmire nem kell várnunk. Persze attól, hogy fizikai akadályok épp nincsenek, kellemetlenségekkel természetesen találkozni fogunk az átállás alatt. Az “áldásos tudatlanságból” először mindig fájdalmas átpottyanni a tudatosságba. És ha innen a cselekvés felé vesszük az irányt, akkor egy nagy dózis izolációra is készülhetünk. Sokan fognak legyinteni, fintorogni, értetlenkedni és lenézni… De ezen a fázison csak át kell esni; utána az újdonsült tudatosságunk miatt magabiztosabbak leszünk, mint valaha.

Előbb vagy utóbb eljutunk odáig, hogy már autópilótán mennek az elvek és kialakult a személyes rendszerünk. Ezen a ponton pedig akár el is kezdhetnénk visszaadni a közösségnek. Lehetünk mondjuk az életmód “nagykövetei”, ahol magunkon felül már másnak is segíthetünk elsajátítani ezeket a lépéseket. Hallathatjuk a hangunkat, és szólhatunk, ha valami még nem úgy megy a világban, ahogy szerintünk kellene. És nem utolsó sorban persze kezdeményezhetünk is: szervezzünk dolgokat, tartsunk tanfolyamokat, vegyünk részt a jogalkotásban, vagy akár építsünk vállalkozást egy öko-ötletünk köré.

Sokáig fog tartani, mire az emberek megértik a Zero Waste-tel – vagy akár csak úgy általánosságban a minimalizmussal – kapcsolatban, hogy nem megfoszt az élvezetektől, hanem pont hogy helyet csinál a fontos dolgoknak az életünkben! Napjaink szemete igazából csak gondatlan tervezés és elégtelen infrastruktúra eredménye. Egy optimális világban nem küzdeni kellene a szemét ellen, hanem a mentesség lenne a társadalmi alap.

Nem kellene visszautasítani, mert eleve nem adna senki – mert az pazarlás! Az anyagi “gazdagság” sem státuszt, hanem felelőtlen viselkedést jelentene a közvéleményben. Tárgyak helyett legyen inkább az a hagyatékunk, hogy a következő nemzedéket ezekre az értékekre neveljük. Persze mi magunk is rengeteget tehetünk, hogy előre lendítsük a világot a Zero Waste irányba. De a legbiztosabb hosszútávú stratégia az, ha egy olyan generációt hagyunk magunk után, akik ezzel az értékrenddel nőttek fel!


Összefoglalás

Láthattunk tehát egy sor általános minimalista alapelvet a hulladékmentesség és a környezetvédelem szemszögéből – egyben, és szobánkénti bontásban is. És habár némelyik terület jellemzően Amerikaibb hozzáállást takar, nekünk sem árt a lecke. Valószínűnek tartom, hogy mi is csak azért nem pazarlunk USA-szintű látványossággal, mert nincs miből. Ha lenne, sokan egyből leszállnának a morális magas lóról – és mennének egyenesen a plázába.

Higgyük el, hogy a könyv nem a megvonásról, hanem az értékrendünk helyrebillentéséről (és annak fizikai megnyilvánulásáról) szól! Senki nem vesz el tőlünk semmit! A felsorolt tippek sem kötelezőek – mindenki úgy alkalmazza a saját életére, ahogy jónak látja… A lényeg továbbra is annyi, hogy legyünk tudatosak, vizsgáljuk felül a világképünket, és vállaljuk a saját felelősségünket az ügyben. Ha ez átment, akkor elég lesz az 5K-t megjegyeznünk emlékeztetőnek, és rendben leszünk.