No, hát lassan a 2022-re is keresztet vethetünk. Vagyis itt az ideje egy (most már talán hagyományosnak mondható) évértékelésnek. Hogy mi is ez, arról a próza-motorom kímélése érdekében hadd másoljam ide pofátlanul a tavalyi bevezetőt:





Az egyik kedvenc vezetés/menedzsment idézetem szerint “Csak azt a folyamatot irányíthatjuk, amit mérünk.” Ezért is annyira hasznos az ilyen évenkénti számvetés – kellően magas szintről nézve ez segíthet mérni az életem haladását, mind irány, mind pedig sebesség szemszögből. És így talán esélyem lehet kiigazítani az eltévelyedéseket, vagy épp megerősíteni a helyes döntéseket. Tekintsük hát át, hogy 1) mi történt idén a Preprocessor háza táján; hogy 2) hogy hatott ez szerény jómagamra, és hogy 3) ezek fényében hova tovább.


Preprocessor

Blog vonalon mindig az az elsődleges decemberi program, hogy újraolvasom az év termését. Emellett azért most voltak “rendes” bejegyzések is, de azok leginkább a november pótlásai, ahol lakásfelújítás miatti száműzetésbe kényszerültünk. De ha már összességében ennyire retrospektívre vettem a figurát, akkor lássuk, milyen átfogó tanulságokat sikerült leszűrni idén:

  • A haladás alapfeltétele, hogy egyáltalán merjünk álmodni. Bregman utópisztikus társadalmi szempontból, míg Kleon a személyes ambíciókkal kapcsolatban illusztrálta hatásosan, hogy legtöbbször a meg sem próbálás áll a “lehetetlenség” hátterében. Igen, nekem is gyanús, hogy minden évben ilyen közhelyekhez jutunk relatíve nagy mennyiségű olvasás kellő lecsupaszítása után – de hát különben hogyan is lettek volna belőlük közhelyek?

  • Az élvezetek túltolása és az elkényelmesedés sokkal veszélyesebbek, mint a szenvedés vagy az elnyomás. Mint akit a hideg rázott az 1984 brutalitása után, nem gondoltam volna, hogy Huxley tejjel-mézzel folyó disztópiája valahogy még kellemetlenebb szájízt hagy maga után, de mégis. Talán azért is nem merünk álmodni, mert a jelenlegi helyzet egyszerűen nem fáj eléggé? És hát minek is eltaposni a népet, ha a megdis/pornós/piás/nyugtatós ködben eszükbe se jutna lázadozni.

  • Ügyelnünk kell rá, mennyire engedjük be a szociális normák hatását a családon belülre. Nagoski (többek között) szépen szemléltette, hogy bizony igen sok “gyom” bekúszhat a testünket és testi kapcsolatainkat modellező metaforikus kertbe. Blackstone pedig hasonló görbetükröt mutatott a család szerkezetéről alkotott nézeteinkhez, és ezek társadalmi hatásaihoz. És lám lám, egy csomó negatív sztereotípiának archaikus, szubjektív, mára már teljesen elavult okai vannak, ha kicsit is mögé néz az ember.

  • Machiavelli tanulmányozása sajnos továbbra sem okafogyott. Amikor eredetileg a Hatalom 48 törvényéről olvastam, sokszor volt hányingerem. Ugyanígy Cialdini jóindulattal marketingesnek címkézett könyvénél. Na nem azért, mert rosszak lettek volna – csak sajnos nagyon élethűen tárták elénk az emberek embertelen oldalát. Ezt a lélekmelengető kis sorozatot folytattuk A diktátorok kézikönyvével, ami az eddig sem rózsás fejemben élő képet még tovább rózsátlanította. De hát kell a keserű orvosság, ha józanul szeretnénk látni, mik is a világ valódi mozgatórugói.

  • A légzés sokkal fontosabb, mint gondoltam. Azt hinnénk, hogy a légzés ilyen bináris, vagy csináljuk vagy nem jellegű dolog, nem? Hát nem. Persze a meditációnál is előkerült már, de inkább csak mint a figyelem középpontja. Nestor viszont megmutatja az orrlégzésen, a lassabb tempón, a kevesebb mennyiségen és a határok feszegetésén keresztül, hogy a légzésnek önmagában is milyen jelentős élettani hatása lehet.


A repetázáson felül szintén folytattam a blog “teljesítményének” követését, amit lentebb a tavalyi adatokkal összevetve ábrázoltam:

A blog 2022-es teljesítménye

A számok abszolút értékéből gyorsan leszűrhető, hogy továbbra sem jutottam épp “celeb” státuszba, de az eddigiekhez képest szép komótosan azért csordogál az a haladás, és felfelé ívelgetnek azok a trendek. A Gugli több mint dupla annyira szereti ajánlgatni a tartalmaimat, amikre az emberek majdnem dupla annyian rá is kattintanak. És (kis csúsztatással) mondható, hogy mostanában már annyi az átlag látogató, mint 2021-ben az egy-egy “kvázi-virális” megugrásnál (az elsőnél kaptam ingyen pár ezer forintnyi Facebook hirdetési kreditet, a másiknál pedig a Dunning-Kruger hatásról írt szösszenetem talált be sokaknál). Illetve aki nagyon szemfülesen vizsgálja a hírleveles grafikon piros vonalát, az talán meg tudja tippelni, mikor említett meg Híres Norbi egy hírlevél ajánlós cikkében, amiért innen is köszi!

Bónusz megjegyzés, hogy elkezdtem a blogot angolra is lefordítani a preprocessor.blog domain alatt. Ez egyelőre kb. nulla forgalommal rendelkezik, és a tartalom gyártás sem tudom, mikor éri majd be a magyar vonalat – de hát nem sietek sehova.


Személyes vonatkozások

Mentális téren már év eleje felé úgy indultunk ugye, hogy kiégés gyanú, lassítás, vissza-rendszertelenedés. Próbálok aktívan nem felszállni a toxikus produktivitás taposómalmára, és mellé nem is szégyellni, hogy így teszek. Így most örömmel jelenthetem, hogy a jelenben sokkal jobb az általános közérzetem és a bloggal ápolt viszonyom. Megkeseríti viszont ezt a nagy lazaságot, hogy cserébe (nyilván) a haladás is igen erősen visszaesett. Baszni is kéne, meg szűznek is maradni, ugye.

Sebaj, úgy állok hozzá, hogy továbbra is az arany középutat keresem. Ezt a blog első két évében felülről próbáltam közelíteni, és amikor ez nem sikerült, ebben a harmadikban egy kicsit drasztikusabb volt a lassítás. Most látom a másik oldalt, látom a stresszmentességet, és látom, hogy így is lehet. Látom viszont, hogy ez meg így nem elég, úgyhogy mostantól majd alulról fogok közelíteni.

Adminisztrációs viszonylatban relatíve egészséges egyensúlyt sikerült belőni az év nagy részében. Nem volt se Spárta, se kisiklás. Csak hát aztán novemberben fordult célegyenesbe a (két éve folyó) lakásfelújítós projektünk, amire a téli szünet és az ünnepek csak rátettek még egy lapáttal, úgyhogy most kb. két hónapja igencsak szabadesésben találom magam.

David Allen említette a GTD-nél, hogy egy bizonyos szint után a világ zavaró tényezői nem hogy felborítanák a rendszerünket, de épphogy inkább még szorosabb ragaszkodásra sarkallnak majd minket. Na, hát ez nekem most még nem jött be. Nem állok viszont felette annak, hogy (igencsak klisé-szerűen) január 1-gyel igyekezzek mindent visszarántani a rendes kerékvágásba. A rendes kerékvágásom pedig azért demonstráltan működőképes, úgyhogy a pánik remélem nem indokolt.


Világi vonalon sajnos ugyanúgy megtalálható az elmúlt két hónap mentális gödrének lenyomata. Addig azért ha nem is lobogó hajjal haladás, de egy relaxált karbantartás jellemző volt. Azóta viszont szinte teljesen eltűnt a kaja figyelés, az edzés, a meditáció vagy a yoga a vegyes fejetlenségek oltárán. Annyi a mozgás, amíg a plafont burkolom, vagy a szegőket szabom és ragasztom, vagy esetleg a feleségem el-elrángat egy szinte szó szerint egészségügyi sétára. Az abszolút minimális önkarbantartáson felül kb. minden megsínylette ezt az időszakot.

Ami energia maradt, az a billentyűzetes hobbimba szaladt bele, így decemberben sikerült kiadnom a generátor programom v4.0-s verzióját. Korábban pedig előadást is tartottam az alapjairól egy szoftver konferencián. Ennek ellenére a saját billentyűzetem még mindig nincs rendesen kipofozva és bluetooth-osítva, mert persze mindig a suszter cipője a lyukas.

De hát innen szép talpra állni, nem? Segítségnek most már adott lesz az a minimalista, letisztult környezet, amit olyan régóta tervezgetünk, és eltűnik a sok idő/energia (és pénz!) ráfordítás, amit eddig elemésztett. Régi vállalások befejeződnek, újakat pedig nem engedek be, hogy egy frissen megerősített értékrend mentén indulhasson a következő szakasz. Szilveszter utántól! Ennyi csúsztatás még férjen bele pihenésnek, légyszi!


A szociális vonatkozásokban viszont (végre) pozitívumokról számolhatok be. Egy vonalon keresztszülők lettünk, egy másikon végre “ottalvós” vendégségbe mentünk, több külföldi ismerőssel is találkoztunk és/vagy tartottuk a kapcsolatot, hosszú ideje húzódó közös ebédeket tartottunk meg, relatíve rendszeresen jártunk emberek közé, stb. Ezek a többség számára valószínűleg mind teljesen triviális dolgoknak hangzanak, de számunkra egy csomó fejlődés eredménye, hogy már nem vagyunk annyira remeték.

Hova tovább, sok éves precedenst megtörve a Szilvesztert is barátokkal töltjük! Csak hat azért, hogy ennyit olvasok a szociális kapcsolatok fontosságáról, és el is kezdek kicsit nyitni az irányukba.


Jövőbeli tervek

A tavalyi évértékelésből a “Jövőbeli tervek” szekciót volt a legkellemetlenebb visszaolvasni. Mert hát… Nincs ezen mit szépíteni: továbbra is ugyanazok a jövőbeli terveim, mint egy évvel ezelőtt. Ami azt jelenti, hogy egyiket sem lehet még “kipipálni”. Napirendben a magasabb szintű ritualizáció és a Zettelkasten formálisabb bevezetése a cél, blog téren a YouTube videók és az előadások, személyes téren a billentyűzetek iránti érdeklődésem szolgáltatássá növesztése, anyagi téren a nagyobb befektetés fókusz.

Ez azért nem jelenti, hogy semmi haladás ne lett volna azóta. Több módosítás történt a napirendem rendszerében kísérletezés címszó alatt; léteznek témákon átívelő meglátásokat tartalmazó pseudo-Zettelkasten jegyzeteim; online tanfolyam keretein belül tanultam egy csomót a YouTube-ozásról és a videó vágásról; fejlesztettem a billentyűzetes programomat; és hát bizonyos formában a jövőnk tervezésén keresztül a befektetések is egyre jobban körvonalazódnak. Csak hát látványos, kézzel fogható eredmény még egyikből se nagyon prezentálható.

De Róma sem egy nap alatt épült, vagy mi. Ha kicsit optimistábban szeretnék rá tekinteni, (és azt ugye miért ne szeretnék) akkor még akár megnyugtatónak is tarthatnám, hogy nincsenek új céljaim. Elvégre nem azért nem vagyok “kész” az eddigiekkel, mert már más érdekel, és elfordultam tőlük! Továbbra is feléjük törekszem, egyszerűen csak ilyen tempóban haladok. De haladok, na.


Összefoglalás

2021-et “mag-évnek” neveztem, mert habár egy csomó fejlődés történt a felszín alatt, látszatja nem igazán volt. Hát, ebből a szemszögből nézve 2022 még mag-abb év. De ettől függetlenül semmi ok a felásásra, csírázgat az.

Továbbra is nagyon örülök annak, hogy ezt csinálom; és hogy megengedhetem magamnak, hogy ezt csináljam. Különösen élvezem, hogy leírhatom például a “még mag-abb” kifejezést, és nem szólhat rám senki. De azért természetesen az sem mellékes, hogy rengeteget tanulok magamról, a világról, és az életről úgy általában.

Aki velem tartott ezen az utazáson, annak hálásan köszönöm a figyelmet – remélem Ti is annyival cizelláltabb, élet-állóbb gondolkodásmódot tudtok felmutatni a folyamat eredményeként, mint én. Jövőre innen folytatjuk!

Üdv,
Dénes




Ui.: Az idei termés

A teljesség kedvéért álljon itt egy lista az idén kitett bejegyzésekről – kiemelve belőlük a kedvenc mondataimat, amik szerintem bármiféle kontextus nélkül talán még szórakoztatóbbak, mint az eredeti szövegkörnyezetben…


Könyv összefoglalók

  1. Bruce Bueno de Mesquita & Alastair Smith – Diktátorok kézikönyve: Eleve nem indultam túl rózsás képpel az emberi természetet illetően, de itt időnként még az én cinizmus-kvótámnál is sikerült kibaszni a biztosítékot.

  2. Aldous Huxley – Szép új világ: Az emberek nemhogy a fennkölt, de többnyire még az önálló gondolatokra is képtelennek bizonyulnak, ami a technológiai fejlettség ellenére egy különös visszamaradottságot sugall.

  3. Robert M. Pirsig – A ​zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete: A barát azt látta a sörös dobozban, aminek elsőre tűnik – és az ő márkás, csilli-villi motorját nehogy már egy sörös dobozból kivágott darabkával kókányolják össze.

  4. Diana DeLonzor – Soha ne késs el többé: Ideje szembesülni vele, hogy nem fér bele minden – ettől lesz értékes, amit belefér-ítünk!

  5. Sarah Wilson – Élet szorongás és pánik nélkül?: Ha a Dalai Lámának indulatkezelési problémái vannak (a saját beismerése szerint), akkor mi tulajdonképpen mit várunk magunktól?

  6. Rutger Bregman – Utópia realistáknak: Nem tudom, ki ismerős a “grindset” vagy a “struggle porn” kifejezésekkel, de sajnos mostanában inkább az a divat, ha valaki annyira tekeri a kis hörcsögkerekét, hogy közben majd’ elkopik.

  7. Mark Manson – A “leszarom” rafinált művészete: Warren Buffet-nek is vannak pénzügyi gondjai, mint ahogy a sarki csövesnek is vannak pénzügyi gondjai. A különbség, hogy Buffet-nek jobb pénzügyi gondjai vannak.

  8. Emily Nagoski – Úgy, ahogy vagy: A vadon élő patkányok keresztbe leszarják, hogy a nőstény citrom illatú-e, de ha a laborban ezt tanulták meg a szexiséggel asszociálni, akkor egyből gáz-taposó tényező lesz belőle.

  9. Amy Blackstone – Szándékosan gyermekmentes: De ez persze nem gátolja meg a többségüket, hogy azért kényelmesen, a morális magas ló hátáról fikázzák a gyerekteleneket – akik semmivel nem önzőbbek, csak mást akarnak, és ezért szembe merészelnek úszni az árral.

  10. Austin Kleon – Mutasd meg magad!: Ignoráljunk, töröljünk és blokkoljunk bátran. Ha valaki odaszarna a nappali közepére, azt sem hagynánk csak úgy ott bűzölögni, nem? Pláne nem gondolkoznánk el rajta, hogy szarosan vajon nem jobb-e a nappali.

  11. James Nestor – Lélegzet: Maradjunk annyiban, hogy az orr egy hangyányit komplexebb, mintha csak lenne egy lyuk az arcunk közepén.


Szösszenetek

  1. A új kezdetek gyakorításáról: Nem tudom, ki hogy van vele, és véletlenül sem szeretném másokra kivetíteni a saját inkompetenciámat, de én például már most le vagyok maradva a kitűzött ütemtervhez képest. Január 8, azaz nyolcadikán – amikor még petárda-maradékokkal is lehet találkozni az utcán, annyira friss az új év.

  2. A kiégés elkerüléséről: Na itt kell a hit. És nem a felhőn ülő szakállas bácsi féle, hanem az önmagunkba vetett.

  3. Rendszerváltás: rendszertelenedés: Hiába gyártom a heti vázát, ha ezzel odáig égetem magam, hogy akár abbahagynám az agyagozást. Ha viszont a lassabb iramot tovább bírom, akkor az a végére abszolút értékben még úgy is több vázát produkál.

  4. Űr-öreg Abed titkos technikája: Ezt követi egy (számomra mindig hangosan felröhögős) jelenet, ahol egy ősz hajú, fehér szakállú “Űr-öreg Abed” szemléli a lakókocsi romjait harminc szabvány galaktikus időegységgel később.

  5. A kontextusváltásról: Hopp, anyunak elromlott a telefonja; hopp, a biciklimnek kilyukadt a kereke; hopp, a kései stádiumú kapitalizmus materialista önimádatában eléggé árral szemben kell úszni pusztán ahhoz, hogy az ember bármilyen szinten képes legyen jelentőségteljesnek megélni a nyomorult kis hétköznapjait. Khmm… Jól vagyok… Jól vagyok.

  6. Dobozokról és gombolyagokról: [a “semmi doboz”] gyakorlatilag egy szándékos (és azért szerencsére visszafordítható) agyhalál lehetőségét biztosítja, ami a férfiak számára ugyanannyira élvezetes és relaxáló, mint amennyire a nők számára elképzelhetetlen. Elvégre a nőknek mindig kell valami, és – készüljünk fel a mélyenszántó éleslátásra – a semmi nem valami.

  7. Integritás riport 2022: Ez egy valid megközelítés – akkor is, ha a szarrá specializált oktatási rendszerünk minősítés-mániája nem ezt sugallja.

  8. A megszállottság hátrányairól: Különösen vonatkozik ez a magasztos ideálokra, mert ott kap el legerősebben a morális felsőbbrendűség gépszíja.

  9. Önmagunk “meghackeléséről”: Aztán ahogy haladunk a sztoriban, az USB kardunk mellé egy USB bumerángot is találunk, amivel távoli, vagy akár sarkokon megpattintott geller-hackelés is lehetővé válik.

  10. Kuglófokról és cappuccinokról: Úri jó sorunkat konstatálandó, azóta ez bizony nem kevésszer elhangzott itthon.

  11. A halálra készülésről: Habár igyekszem, egyelőre kb. ugyanannyira vagyok filozófiai szempontból “erényes” a témában, mint aki szembecsuk-fülbefog lálálá nem vesz róla tudomást, mert még úgyis hol van az.

  12. A nyálkagomba alapú vasúthálózat tervezésről: A kutatók zabszemekkel modellezték Tokyo nagyobb vasútállomásait egy Petri-csészében, majd ráengedték a nyálkát álmai büféjére – sokfejű barátunk pedig nem okozott csalódást.

  13. A termosztátprogramozásról: Napocska, holdacska, külön időszakok tervezése… Jaaa, és ez a bacon szalonna logó lesz biztos az, hogy épp fűt-e.