James Clear haladó taktikái között szerepelt a minden év közepe tájára ajánlott “integritás riport”, ami az év végén szokásos évértékeléssel szemben nem annyira a történtekre koncentrál, hanem inkább az értékrendünkre, és hogy mennyire sikerül úgy általánosságban aszerint élnünk. Ennek örömére az első ilyen riportomat annak dedikáltam, hogy az addig olvasottak és tanultak fényében egyáltalán felállítsak magamnak egy feketén-fehéren megfogalmazott ideál halmazt, amihez aztán megpróbálhatok felérni. Az idei, második riport viszont már (kegyetlenül) tényleg a betartásról kell, hogy szóljon.

Szóval, kihúzhatom-e magam? Hát, ez nagyban attól függ, milyen választ várunk. Az irányelveket szándékosan annyira magasztosra lőttem, hogy abszolút szemszögből nyilván elérhetetlenek. Vagyis ha igen/nem választ kell adnom arra, hogy az állítólagos értékeim szerint élek-e, akkor nem – és ez valószínűleg “nem” is fog maradni amíg élek. De ennél talán hasznosabb, ha egy kicsit megnézem, hogy melyiknél nem; hogy mennyire nem; vagy hogy miért nem. Hátha jövőre jobb lesz. Nézzük sorban a tavalyi kategóriák alapján:


01    A Mályvacukor Szabály

Talán mindjárt itt is a legnagyobb probléma az egyes pontnál. A befektetett munka kamatát könnyű jobban szeretni, mint az azonnali élvezeteket, de amíg nincs kamat, addig a magát a befektetett munkát kéne szeretni az azonnali élvezetek helyett. Na ez egy darabig ment is, de ahogy fokozatosan kopott a munka mellől az újdonság varázsa (ami mellesleg így is majdnem két évet kihúzott a legutóbbi megvilágosodás óta), úgy lett egyre kevésbé kielégítő önmagában. Kamat persze továbbra sincs, és ilyen korán nem is várnám, hogy legyen, viszont így csak az azonnali élvezetek maradtak érzelmi cuminak, amik ezáltal szépen el is szaporodtak.

Sok tüneti kezelést és egészségesebb megbirkózási stratégiát tanultam a legutóbbi ilyen időszakom óta, úgyhogy közel sem szabadesés van visszafelé, de azért ha példakép kéne a mályvacukor szabályhoz, nem én merülnék fel első választásnak. Hogy ez szerintem miért alakult így, és miért vagyok optimista a jövőt illetően, arra a Szelep szabálynál még visszatérünk.


02    A Polihisztor Szabály

Örömmel jelenthetem, hogy ezt a pontot továbbra is simán megugrom. Sokszor felmerül ugyan bennem a kétely, hogy milyen jogon is írok én olyan témákról, amikhez hivatalosan nem értek, nincs papírom róla, stb. És pláne milyen jogon akarnék én majd ezekből előadásokat is tartani a jövőben?! De ezzel a specifikus imposztor szindróma változattal már viszonylag jól meg tudok küzdeni – szakember helyett kíváncsi, kutakodó polihisztornak tekintem magam, aki mindenbe is beleüti az orrát, hogy aztán kibányássza onnan a fontosabb tanulságokat. Ez egy valid megközelítés – akkor is, ha a szarrá specializált oktatási rendszerünk minősítés-mániája nem ezt sugallja.

Szóval jah, túrok, tanulok, megosztok. Nem olyan sebességgel, mint szeretném – de itt a sebességről nem is volt szó. Csinálni meg csinálom.


03    A Katalógus Szabály

Na ez a rész tuti soha nem lesz 100%. Pont a múltkori Sarah Wilson posztban röhögtem jót, hogy “Ha a Dalai Lámának indulatkezelési problémái vannak, akkor mi tulajdonképpen mit várunk magunktól?”. Folyton jelen lenni, és nem beengedni a múlton bánkódást vagy a jövőn szorongást, az kb. lehetetlen. De többet a jelenben lenni, azt lehet.

És szerintem megyeget is. A formális reggeli meditáció ugyan többször elmarad, mint be szeretném ismerni, de a jelenlét hétköznapi pillanatokra kifejtett hatása akkor is ott van. Mosolygok, amikor kényelmesen fekszem az ágyban; mosolygok, amikor szép a táj séta közben; mosolygok, amikor (napi többszöri rendszerességgel) eszembe jut, hogy alapjában véve de jó dolgom is van az életben. Eddig meglepően lassan csordogálnak a harmincas éveim, mert igyekszem kiélni a beletartozó napokat. Lesz ez még jobb is, de már most se rossz.


04    A Mítosz Szabály

Campbell munkássága nagyobb hatással volt rám, mint arra számítottam volna. Lehet kicsit túlzásba is viszem, hogy mindenben a tanulságot keresem. Tetszőleges beszélgetésem az “élet nagy dolgairól” szóló beszélgetésbe csaphat át, mert teljesen erre a nézőpontra állt rá az agyam.

Minden esetre én azt gondolom, hogy ennek maximum ilyen “jajj már megint kezdi” jellegű negatív mellékhatása van. Legrosszabb esetben olyanba is tanulságot képzelek, ahol amúgy erőltetett hunyorítás nélkül nem lett volna. De így legalább nem siklok át az olyan esetek felett, ahol meg tényleg van. Részemről pipa.


05    A Csarnok Szabály

Amekkora szerepet játszott a Sztoicizmus a blog meglódításában, sajnos annyira hanyagolt területté vált mostanában – és nem csak a blogon, hanem a fejemben is. A címkézés kb. az egyetlen aspektusa, amit erőszakkal próbálok tartani. Emlékeztetni magam, hogy a rossz dolgok csak dolgok, és hogy a “rossz” részt én teszem hozzá. De ez sem olyan gyakori vagy automatikus, mint szeretném.

Emellett a magaslati nézőpont ritka, és inkább csak az amúgy is jó hangulat velejárója, amire rossz hangulatban nagyon nehéz átállnom. A szándékos kellemetlenségre készülést a szándékos kellemességbe menekülés váltja ki. A “memento mori” pedig gyakorlatilag nulla motivációval szolgál mostanában. Próbálok itt minden egyébbel egyensúlyozni, mikor Seneca is megmondta, hogy a filozófia egy teljes munkaidős állás…


06    A Szelep Szabály

Azzal semmi gond, hogy az alkotás egy központi cél az életemben. De az alkotás tempója okozott (és okoz) némi kellemetlenséget. Ahogy év elején többször is rinyáltam, a régi ritmus egyre inkább kezdett projekt-jellegűnek (vagyis, egy bizonyos cél eléréséig, vagy egy bizonyos határidőig kibírandónak) tűnni, nem pedig egy hétköznapokban, évtizedekig tartható rendszernek. Ennek a számlájára írom, hogy most meg a lassúság irányába vagyok átesve a ló másik oldalára.

De ez valamilyen szinten így kellett, hogy legyen. Egy túltolt sprint közbeni bokasérülést sem úgy old meg az ember, hogy akkor szép fokozatosan lassít az optimális szintre. Nem: megáll, megvárja, amíg begyógyul, és aztán bicegés-séta-kocogás sorrendben építi magát vissza. Szóval mondjuk úgy, hogy a produktivitás és a rekreáció közti egyensúlyt én most (az eddigiekkel ellentétben) a rekreáció felől próbálom belőni. Hátha így jobban fog menni.


07    A Szervíz Szabály

Ez nálam sajnos pszichológiai/neveltetési/látásmódbeli beégés (még!), de amint a Mályvacukor szabály megcsúszik, és bármilyen módon előkerülnek az “azonnali élvezetek”, az ott nekem rögtön zabálást jelent. Mondjuk most nem húztam annyira a szenny kaják felé, mint korábban, és inkább csak a mennyiséggel volt a baj. Illetve azért az edzés sem tűnt el teljesen a színről. A pihenés és az egyéb ön-karbantartás vonalon pedig kimondottan jól teljesítek. De na – sikerült visszacsinálnom nem kevés haladást, és mindezt pusztán azért, hogy a látszólag független területek súrlódásait kompenzálja. Van mit javítani…


08    Az Elég Szabály

Itt szerintem jól tartjuk magunkat. Soha nem nyújtózkodunk messzebbre, mint ameddig a takaró ér – és értelmetlen irányokba akkor sem nyújtózkodunk, ha érne a takaró. Néha azért erős iróniával ugrik be Thoreau erdei kunyhója, amikor elmegy mellettem a robotporszívó, de olyankor emlékeztetem magam: jogom van egy személyes, szubjektív értékrend szerint meghúzni a szükség és a vágy közti határt, és amink közel jár ehhez a határhoz, az is inkább egy életmód befektetés a letisztulás felé. Emellett a “gazda” részem is sokat javult: lelkiismeretesebben takarítok, teszek rendbe és tartok karban mindent, ha már egyszer vállaltam, hogy legyen.


09    Az Analóg Szabály

Ezen a téren egy erős közepest adnék magamnak. Ami persze relatív, mert amúgy egy kvázi-remete életet élek kb. három négyzetméteren. De magamhoz képest rendszeresen napirendre tűzöm, hogy kiszabaduljunk, fákat lássunk, friss levegőt szívjunk, stb. Egy jövőbeli reményem, hogy egy teljesen vezeték nélküli írói felszereléssel talán jobban összeköthetném a kellemest a hasznossal, és többször a természet lágy ölén körmölhetném nektek ezt a sok rizsát. Meglátjuk.


10    Az Empátia Szabály

Szeretném azt hinni, hogy ezen a téren sokat fejlődtem – nem kis részben a blogon feldolgozott kapcsolódó olvasmányok hatására. Ennek a nagyja egyelőre a feleségemen “csattan”, mert bizony azon a részen is volt mit csiszolni, és először nyilván a saját háztáján söpröget az ember. De talán a baráti szálak is kevésbé hanyagoltak, és az általános emberi kapcsolatok is barátibbak, mint korábban. Nem vagyok egy túlzottan szociális lény, de igyekszem, és tudatosan igyekszem.


10+1    A Leszarom Függelék

És végül a megmentőm. Ez a függelék nagyon fontos, hogy ne depizzek bele a kudarcaimba, és ne szálljak el az esetleges sikerektől se. Jelenleg inkább alulról biztosít védőhálót, viszont azt jól teszi. Nem durcázok be, ha nem megy minden, és így nem is borul minden. 10-ből 10 kezelőorvos a Leszarom™ tabletta megfelelő dózisú adagolását javasolja.


Összefoglalás

Összességében úgy érzem, hogy habár büszkélkedni nem lenne indokolt, azért szégyenkezésre sincs okom. Ha nem megy minden olajozottan, az nem azért van, mert szem elől tévesztettem volna az értékeimet – legfeljebb azért, mert egyelőre technikailag nem vagyok képes felérni hozzájuk. És ha egy-egy pont megy is, az összes egyszerre nem, mert ahhoz precízebb egyensúlyozás és cizelláltabb zsonglőr tudás kéne. De majd akkor azokat is megtanulom – a polihisztorba minden belefér.