Évértékelés 2023

No, hát lassan a 2023-ra is keresztet vethetünk. Vagyis itt az ideje egy (most már talán hagyományosnak mondható) évértékelésnek. Hogy mi is ez az egész, arról a próza-motorom kímélése érdekében hadd másoljam ide pofátlanul a szokásos bevezetőt:

Az egyik kedvenc vezetés/menedzsment idézetem szerint “Csak azt a folyamatot irányíthatjuk, amit mérünk.” Ezért is annyira hasznos az ilyen évenkénti számvetés – kellően magas szintről nézve ez segíthet mérni az életem haladását, mind irány, mind pedig sebesség szemszögből. És így talán esélyem lehet kiigazítani az eltévelyedéseket, vagy épp megerősíteni a helyes döntéseket. Tekintsük hát át, hogy 1) mi történt idén a Preprocessor háza táján; hogy 2) hogy hatott ez szerény jómagamra, és hogy 3) ezek fényében hova tovább.

Aki kíváncsi a korábbiakra, az olvasson vissza bátran (2020, 2021, 2022). Most pedig jöjjön a 2023.

Preprocessor

Blog vonalon szokás szerint újraolvastam, mit is sikerült írni idén. És bevallom, tök jó volt az általános “Na, ez milyen okosakat ír!” érzés azoknál a régebbi szövegeknél, amikről már kicsit megkoptak az emlékeim. Sőt, párszor konkrétan megnevettettem magam! Jó visszajelzés ez arra, hogy továbbra is olyan tartalmakat gyártok, amiket én is szívesen fogyasztanék.

Ím néhány átfogó tanulság az idei termésből:

• Az idő kétélű fegyver. Ha csak azzal foglalkozunk, hogy a jövőt építsük, akkor soha nem éljük meg és élvezzük ki a jelent. Ha viszont csak a jelenbeli élvezkedéssel vagyunk elfoglalva, akkor meg soha nem leszünk képesek semmi komolyat és/vagy jelentőset építeni. A optimum szokás szerint valahol középen található, ahol jó esetben tudjuk élvezni magát az építési folyamatot – és nem szétszakadni akarunk két ellentétes irányba húzó erő hatására! Út a cél előtt… Megint… Vagyis még mindig!

• A pénz is kétélű fegyver. Meggazdagodni nagyon máshogy kell, mint gazdagnak maradni. Az egyikhez kockázatvállalás kell, bizonytalanságtűrés, és a jobb jövőbe vetett hit – míg a másikhoz egy konzervatívabb, biztonságra törekvőbb hozzáállás és egy rosszabb jövőre való felkészülés. Nagy a különbség továbbá a gazdagság és a vagyon között: a gazdagság az elköltött míg a vagyon az el nem költött pénz. Vagyis ha a biztonságunk és a szabadságunk eléréséhez vagyont szeretnénk építeni, akkor véletlen se kövessük a látványosan gazdagok viselkedését!

• Nincs olyan, hogy “önerő”. A jobbik eset, ha egyáltalán mi magunk is beletettük a munkát a saját sikerünkbe a rengeteg egyéb külső segítség mellett. A rosszabb, ha tisztán a külső segítség “hátán” másztunk fel. De azzal mindenképpen hazudunk a világnak (és gyakran akár magunknak is), ha kizárólag a saját teljesítményünkként éljük meg, amit elérünk. Ismerjük fel, és ismerjük el, hogy az önerőből sikeres ember egy mítosz – és inkább kezdjünk olyan kapcsolati hálót kultiválni akikkel együtt mi is sikeresebbek lehetünk.

• A csomagolás majdnem fontosabb, mint a tartalom. Az ár objektív, ahogy az érte kapott tárgy vagy szolgáltatás is. De ennek a tárgynak vagy szolgáltatásnak az értéke szubjektív. Vagyis az ár-érték arány ténylegesen befolyásolható azáltal, ha a vélt értéket növeljük. Ha képesek vagyunk értékesebbnek feltüntetni szó szerint ugyanazt a terméket, akkor az kb. varázsütésre tényleg értékesebb lesz – mert, még egyszer, az érték szubjektív.

• Az idei “nahát, az fontosabb mint gondoltam”: a sötétség. A vegyszerek, a mikroműanyagok, a túlnépesedés és a globális felmelegedés korában a fene gondolta volna, hogy a “túlvilágítás” is egy jelentős játékos a negatív ökológiai hatások rangsorában. Aztán szemezgettünk a számtalan növényekre, állatokra és emberekre kiható, tápláléklánc-felborulásokba és tömeges pusztulásba vezető példából… Szóval de.

A repetázáson felül szintén folytattam a blog “teljesítményének” követését, amit lentebb a tavalyi adatokkal összevetve ábrázoltam:

A blogos, látogatottságos számok kb. a megszokott, komótos ütemben csoszognak felfelé – de amíg van csoszogás, és a tetejébe felfelé, addig részemről minden oké! A jelentős újdonság, hogy most már a YouTube statisztikák is indokoltak. És a jelentős kiugrást is ez a vonal hozta.

Nyáron ugyanis végre nekiálltam “rendesen” megtanulni videókat, azon belül is kollázs animációkat készíteni. Előtte is próbáltam megadni a tiszteletet a platform vizualitásának a kis ikon rajzolgatásaimmal, és nem csak egy statikus hátteret kitenni a kvázi podcast-om alá, de az áttörést ezek az “igazi” videók hozták. Már az exponenciális haladást taglaló első kísérletezésem magasan a megszokott felett teljesített. Az amúgy is népszerű Dunning-Kruger témát feldolgozó animációm pedig annyira betalált, hogy még egy Nessaj reakció videó is készült hozzá (amiért innen is pacsi!).

A jobb minőségű videóknak és a jó szándékú kultúr evangelizmusnak köszönhetően rám irányult egy nagy adag hirtelen és váratlan figyelem – így lehet, hogy az év végére csendben remélt 500 feliratkozó helyett mostanra 2500 felett jár a Preprocessor csatorna! Sőt, konkrétan azóta hivatalos YouTube partnerré avanzsáltam, vagyis a videóim előtt amúgy is megjelenő hirdetések bevételéből már nem csak a Google, de jómagam is részesülök!

Ez innentől barátok közt is egy “multimédia vállalkozás”! Az most mellékes, hogy egyelőre egy csomag ropit finanszírozna, de na! Egy komoly mentális átbillenés megtörtént. És amiket én ezekből az eredményekből leszűrtem:

• Sokkal hamarabb kellett volna YouTube-ozni kezdenem – de legalább most már a múltban van ez a döntés, és jövőre már nem célként visszük át!

• Habár a puszta mennyiség is számít, azért a minőség továbbra is fontosabb a mennyiségnél – ezért igyekszem majd több időt/energiát fordítani az ilyen “rendes” animációkra, akár a könyvösszefoglalók le-podcast-osodása árán is.

• Ugrásszerű növekedéshez vezethet, ha mások közönsége elé kerül az ember – szóval ha már úgysincs olyan, hogy “önerő”, akkor igyekszem majd aktívabban együttműködési lehetőségeket keresni.

Személyes vonatkozások

A év eleji lassabb, kevésbé saját tökömet szorongató tempó nem tartott ki sokáig. Csak annyira mentem vele, hogy a felszabadult kapacitásba végre belefért a YouTube utazásom beindítása. Viszont aztán a YouTube-ot meg olyan fanatizmussal toltam kb. egész évben, hogy most megint bőven rám fér egy újrakalibrálás.

Minden esetre az évi tanulási, fejlődési, produktivitási és teher-tűrési kvótám biztos megütöttem. Illustrator/Photoshop/AfterEffects/PremierPro grafika fronton; Ableton újraismerkedés és mikrofon mókolás a hangminőségért; szinte filmgyártásnak nevezhető folyamat kitaposása hangulathoz illő háttérzene választásokkal, környezeti zajokkal, animációs alapelvekkel, informatív vizualizációkkal… Mondjuk úgy, hogy mentális vonalon át lettem mozgatva 2023-ban.

A várható negatív következmény, hogy sok egyéb terület eléggé aránytalan elhanyagolódásba hajlott. A billentyűzetes projektem gyakorlatilag egy helyben toporgott; az önkarbantartásom étrend/edzés frontja igencsak szabadesésbe kezdett; még a blogos olvasás/írás is megsínylette kissé. De hosszú távon annyira a YouTube-ban látom a haladás kulcsát, hogy őszintén szólva próbálok ezekre a visszaesésekre inkább úgy tekinteni, mint az ideiglenes árra, amit a YouTube fókuszért fizettem. Innen jöhet egy újabb korrekciós lépés, ahol a YouTube marad, de már egy kiegyensúlyozottabb életmód mellett.

Világi fronton szerencsére továbbra is azt mondhatom, hogy abszolút elégedett vagyok. Ami tárgyi esetleg felmerült, hogy “majd szeretnék”, az szinte kizárólag azért merült fel, hogy többet/jobban/gyorsabban haladhasson általa a tartalomgyártás. És ezek között sincs semmi, ami bármit is lehetővé tenne – csak olyan, ami könnyítene, és ezért relatíve egyszerű türelmesnek lennem, amíg majd eljutunk odáig. Lehet, hogy nem épp egy minimalista utópia így sem a lakterem, de szeretném hinni, hogy Thoreau az átlagosnál jóval kevésbé forog miattam a sírjában.

Egy nagyobb távlati ambíciónk a feleségemmel vidékre költözni, de azt sem feltétlen az életszínvonalunk inflálódása, hanem inkább a természet közelsége és a jelenlegi lakásunk befektetésként való alkalmazása okán. És így is igencsak megfontoltan (a külső szemlélők szerint valószínűleg csiga lassúsággal) tervezzük a lépéseket, és nem nyújtózkodunk tovább, mint ameddig a metaforikus takarónk ér.

Amikor gondunk van, azt első körben mindig megpróbáljuk fejben, a látásmódunkban, vagy a Sztoikus címkézésünkben megoldani – vagyis igyekszünk magunkat a világhoz formálni, nem a világot hozzánk. Na távol álljon a szentség olyanoktól, akik időnként felmennek Szegedről Pestre csak azért, hogy sétáljanak egyet a Gellért hegyen és ebédeljenek egyet az IKEA-ban… De összességében a világi fronton szerintem egyáltalán nem állunk rosszul.

Kapcsolatok tekintetében pedig (magamhoz képest) továbbra is nyitok a világra. Legfőbb töltődési forrásom a keresztlánykám és családja, ahova szimbolikus medve formájában sokszor járok nyúzni és dögönyözni. Ezen felül a szám szerint kevés, de annál szűrtebb baráti körünkkel is rendszeresen tartom a kapcsolatot; igyekszem jó szomszédi viszonyokat ápolni; mosolygósan/csevegősen állni az ismerős eladókhoz. Marcus Aurelius és David Foster Wallace sűrű emlegetése mellett még az elém kihajtó autósokat is aránylag civilizáltan küldöm el a picsába.

A mizantrópia oszladozni látszik tehát. Ez még persze mindig gyerekcipő ahhoz képest, amilyen szorosra magamtól fűzném pár kiválasztott kapcsolatomat, ha az egyéb területek mellett lenne rá energia (és egyszerűbben összeszinkronizálható lenne a másik féllel is), de már az biztató, hogy a szándék megvan.

A lényeg, hogy a feleségemmel továbbra is jól megvagyunk – mint ahogy tesszük ezt már közel 20, azaz húsz éve. Amíg ez stabil, addig a többi csak bónusz…

Jövőbeli tervek

Nagyszerű hír, hogy a tavalyról áthozott jövőbeli tervek közül a YouTube csatorna már nem terv többé. Sőt – a relatíve rövid fennállásához képest magasan túlteljesítette a elvárásaimat. A kevésbé nagyszerű hír, hogy a nagy YouTube fókuszban más nem nagyon haladt. Szóval a magasabb szintű szokás ritualizáció, az előadások készítése/tartása, a konkrét anyagi befektetések, és a billentyűzetes szál elmélyítése továbbra is ott szerepelnek a TODO listán.

Mindemellett úgy gondolom, hogy a billentyűzetes dolgoktól eltekintve az összes többi hatékonyan “összefonható” a YouTube-bal. Megpróbálhatom például valamilyen formában dokumentálni a szokás kiépítéssel kapcsolatos kísérleteimet; vagy tekinthetem az onnan befolyó bevételek növelését egy befektetési formának; vagy készülhetnek az előadásaim korábban már publikált videó darabokból. Pluszban fejleszthetem általa a tervezgetendőben lévő vállalkozásomat, építhetek általa kapcsolatokat, és akár a nyilvános elszámoltathatóságot is kihasználhatnám az egyéb személyes felelősségeimmel kapcsolatos motivációért. Egy szó mint száz, 2024 elsődleges terve fenntartani a videós lendületet, de már stabilabb, egyenletesebb hétköznapok mellett.

Összefoglalás

Ha 2021 és 2022 is “mag-év” volt, akkor 2023 vitathatatlanul “csíra-év”. Na semmi káprázatos, rekorddöntő szárba szökkenés persze, de azért most már mindenképpen mondható, hogy a Preprocessor brand építgetésének egyre jobban látszatja is van. Egyre több tudást és tapasztalatot szerzek általa, amivel egyre több formában igyekszem másoknak is segíteni. Egyre többen vannak ezek a bizonyos mások, akik látszólag nyitottak is lennének erre a tranzakcióra. Egyre hihetőbb, hogy vállalkozási szemszögből is lehetne valami ebből az egészből – hogy azáltal még többet foglalkozhassak az ilyen jól fésült tartalmak készítésével.

De a lényeg szerintem továbbra is az, hogy már most azt csinálhatom, amit magamtól amúgy is csinálnék. A szorongásnak, a határidőknek és a teljesítménykényszernek szívesen búcsút intenék, ha tudnék… De maga a változatos tanulás, és aztán az abból kinövő (írott, hang alapú, videós, vagy személyes) tanítás az, amivel a lottóötös után is tengetném a napjaimat. És hogy ez a vonal már most ilyen szépen alakulgat, az nincs messze a lottóötöstől!

Aki velem tart ezen az utazáson, annak hálásan köszönöm a figyelmet – remélem Ti is annyival cizelláltabb, élet-állóbb gondolkodásmódot tudtok felmutatni a folyamat eredményeként, mint én. Jövőre innen folytatjuk!

Üdv,
Dénes

Ui.: Az 2023-as termés

A teljesség kedvéért álljon itt egy lista az idén kitett bejegyzésekről – kiemelve belőlük a kedvenc mondataimat, amik szerintem bármiféle kontextus nélkül talán még szórakoztatóbbak, mint az eredeti szövegkörnyezetben…

Könyv összefoglalók

1. Morgan Housel - A pénz pszichológiája: Egy modern repülő legalább 4 független, redundáns elektronikus rendszerrel rendelkezik, hogy ha a fő, a mellék, és a mellék-mellék rendszer is egyszerre szarik be, még akkor is legyen egy mellék-mellék-mellék!

2. Oliver Burkeman - 4000 hét: De egy bizonyos Martin Heidegger nevezetű, még absztraktabb gondolkodó szerint nem vagyunk eléggé elámulva azon, hogy “egy világ itt világkodik körülöttünk” egyáltalán! Annyira könnyű lenne, hogy ne legyen semmi, hogy kész csoda, hogy van valami!

3. Charles Wheelan - Tíz és fél dolog, ami még egyetlen avatási beszédben sem hangzott el: Könnyű az olyan “bűnre” koncentrálni, ahol símaszkok vannak meg lopások meg erőszak. De ha igazán ki akarunk baszni a társadalommal, ahhoz kimondottan előny egy diploma és valami jó munkahelyi pozíció.

4. Malcolm Gladwell - Kivételesek: Minden sértés azonnali elégtételért kiált, és ebből könnyen lesz évtizedekig húzódó vérbosszú és hasonló finomságok.

5. Arnold Schwarzenegger - Az önerő mítoszáról: Tegyetek róla, hogy az élet ne rólatok szóljon, hanem rólunk. Változtassátok az “én”-t “mi”-vé, és garantálom nektek, hogy meg tudjátok változtatni a világot.

6. Shawn Achor - A boldogság mint versenyelőny: Nem más ez tulajdonképpen, mint egy korlátozott sávszélességen alapuló modern Sztoicizmus pótlék!

7. Michael Schur - Hogyan legyünk tökéletesek?: Mert a privát bűntudat már ugye magában sem épp kellemes – de hogy utána erre még egy publikus mea culpa-val is rákontrázzunk, az aztán tényleg a rohadt cseresznye a fosfagylalt tetején.

8. Angela Duckworth - Grit: Sokan gondolják, hogy a magas elvárások és a feltétel nélküli szeretet egyetlen skála két vége. Ezért vagy idegösszeroppanásba hajtják a kölköt, mint egy pszeudo-náci, vagy hippi-üzemmódban egy semmirekellővé babusgatják.

9. Johan Eklöf - A sötétség manifesto: Azt hiszik, víz, ami a tojásrakáshoz optimális lenne, de helyette egy Tesco parkoló, ahol kb. egyből halálra van ítélve a következő generáció.

10. Alex Hormozi - Százmilliós ajánlatok: Amit könnyű eladni, azt általában nehéz teljesíteni (azonnali örök élet és ingyen sör). És fordítva, amit könnyű teljesíteni, azt általában nehéz eladni (férfias kézfogás, most csak 9900 Ft).

11. Eran Segal & Eran Elinav - Személyre szabott táplálkozás: Amíg nehéz volt publikálni valamit, addig azért relatíve biztosak lehettünk benne, hogy az ott található információ pontos és ellenőrzött. Ezt manapság naivitás lenne feltételezni – tekintve hogy gyakorlatilag csak úgy ömlik a szar.

Szösszenetek

1. A pofátlanság csimborasszójáról: A tény, hogy a hegység wiki oldaláról idemásolt képen látható vikunya mennyire jól megtestesíti a nagy dózisú leszarom-tabletta fogyasztás esztétikáját, az csak bónusz.

2. Az audiovizuális prezentáció előnyeiről: A lényeg, hogy légyszi segítsetek a lelkemben tátongó, validációra éhező űrt lájkokkal és csatorna feliratkozásokkal kitölteni. Öö… Ezt az utolsó részt hangosan is kimondtam?

3. Az IKIGAI irányáról: Illetve ha már tisztáztuk, hogy ez az egész nem kizárólag a tradicionális japán filozófiáról szól, és úgymond ér szubjektíven belepiszkálni, akkor némi kiegészítést én is szeretnék tenni ez a “nyugatiasított” ikigai koncepció mellé.

4. A kávé szimbolikájáról: Észrevettük, hogy stimulánsok nélkül egyre nehezebben tudjuk tartani a lépést, és erre nem ám úgy reagáltunk, hogy lassítottuk a tempót, hanem inkább normalizáltuk a stimulánsokat. Logikus, nem?

5. Integritás riport 2023: Nem vagyok egy díszpéldány – de azért egy utolsó szarkupac se. Illetve ami fontosabb szerintem, hogy egyáltalán érdekel, díszpéldány vagyok-e.

6. Az idő-pénz ekvivalenciáról: A mértékletesség többet ér az orvosságnál – de ez most szabad szedéses büfé, úgyhogy ma nincs diéta! Szeresd felebarátaidat – de hova kanyarodsz index nélkül, te barom?!

7. A McNamara tévedésről: És habár a Vietnámi háború stratégiai megfontolásai ritkán kerülnek elő a hétköznapokban, a mögöttes lecke bizony ránk is vonatkozik!