James Clear haladó taktikái között szerepelt a minden év közepe tájára ajánlott “integritás riport”, ami az év végén szokásos évértékeléssel szemben nem annyira a történtekre koncentrál, hanem inkább az értékrendünkre, és hogy mennyire sikerül úgy általánosságban aszerint élnünk. Ennek örömére az 2021-es riportomat annak dedikáltam, hogy az addig olvasottak és tanultak fényében egyáltalán felállítsak magamnak egy feketén-fehéren megfogalmazott ideál halmazt, amihez aztán megpróbálhatok felérni. Aztán 2022-ben megnéztük, ez miért nem sikerült. Most megint ez lesz a program.

Nézzük sorban az eredeti kategóriák alapján, hogy miben, miért és mennyire vallottam kudarcot… Hátha ezáltal jövőre már majd jobb lesz(ek).


01    A Mályvacukor Szabály

A beletett munka szeretete, a “kamat” hiányának viselése, és az azonnali kielégülés visszautasításának képessége sokat javult tavaly óta – intellektuális téren. Ami valamilyen szinten jó, mert most már nem igazán a kezdeti lendület visz, és a hétköznapok mégis tudnak jók lenni a kis alkotó tevékenységeim közepette. Valamilyen szinten pedig nem kimondottabban jó, mert ugye utána kellett fűznöm azt az “intellektuális téren” kikötést. Értsd, a mentális mályvacukor üzemmód még nem önfenntartó, és más területről is átvesz némi önfegyelem üzemanyagot (leginkább a 7-es pont számlájára).

Hozzátenném: a jobb hétköznapok nem feltétlen abból fakadnak, hogy ritkábbá váltak volna az imposztor-rohamok vagy az elszontyolodós depi-gödrök! Inkább abból, hogy már jobban tudom ezeket kezelni. Nem süppedek beléjük olyan mélyre és olyan sokáig, így javul az átlag hangulat, ami miatt tovább késleltethető az a bizonyos kielégülés. Előny itt.


02    A Polihisztor Szabály

Itt továbbra sincs gond – és nem is hiszem, hogy valaha lenne. Ez tulajdonképpen nem is olyan aspektus, ahol felérnem kéne valamihez, hanem épp inkább beérnem valamivel. Egy részhalmazzal abból a rengeteg területből, amik érdekelnének, de három emberöltő alatt sem jutnék hozzájuk. Ez, párosítva a specializációból való kiábrándulásommal, gyakorlatilag garantálja, hogy soha nem maradok friss tanulnivaló nélkül.


03    A Katalógus Szabály

A formális meditáció sajnos többször nincs, mint van. Ezzel pedig pont az egy szem konkrét meditációs törvényt sértem – miszerint az egyetlen rossz meditáció az, amit nem csinálunk meg. Ha viszont tágítjuk a “meditációt” a formális, törökülős, hangdrum-hallgatós reggeli rituáléból, akkor azért szerencsére egész sokszor ott és akkor találom magam, ahol és amikor vagyok. Konstatálom és értékelem az apró szépségeket, visszaszorítgatom a (folyamatosan ömlő) gondolataimat, és létezek. A megvilágosodás még messze, de a zsibbadt árral úszás meg már messze, úgyhogy – kapjak itt mondjuk egy közepest?


04    A Mítosz Szabály

A frissen feldolgozott Albert Camus-féle egzisztencializmus fényében nem nagyon tudom, hova címkézzem magam. Egyrészt abszolút egyetértek a filozófiájukkal, miszerint semminek semmi értelme, csak amit mi tulajdonítunk neki. Ebből viszont ők olyasmi következtetést vonnak le, hogy csak úgy sodródjunk az élet abszurd értelmetlenségében, amivel nem tudnék jobban nem egyetérteni. Szerintem a saját kis szubjektív világunk szemszögéből semmivel nem lesz kevésbé valós az a jelentés, amit mi választunk magunknak. Ezt a bizonyos jelentést pedig lépten-nyomon keresem a legváratlanabb helyeken – és így meg is találom a legváratlanabb helyeken.


05    A Csarnok Szabály

A “mi történik” és az “én azt hogy értelmezem” szétválasztása egy állandó karbantartást igénylő mentális folyamat, de szeretném azt hinni, hogy többször csinálom, mint nem. Az pedig pont a napokban jutott eszembe, hogy külső szemlélőként akár morbidnak is tűnhet a blog, tekintve hogy milyen gyakran merül fel a halál. Szóval a címkézés és a memento mori szerintem elég jól kipipálható a Sztoikus alapelvek szem előtt tartásával kapcsolatban.

Mondjuk a magaslati nézőpont (és a “nem kiborulni az emberekre úgy általában”) szál már nem épp az erősségem – bár igyekszem békésebben bringázni a városban, mint amikor még fennhangon basztam le minden szabálytalan/figyelmetlen közlekedőt. A tudatosan rosszra készülés pedig még kevésbé megy – az általános kockázatkerülő hozzáállásom talán beszámít kegyelempontnak, de na. Legyen mondjuk ez is egy közepes körüli. Az alapok stabilak, de bőven nem vagyok az emlegetett “bölcs” sem.


06    A Szelep Szabály

Sokkal kevésbé görcsölök az alkotásom ütemén, hála az égnek. Ami véletlen sem jelenti, hogy nem görcsölök rajta – csak nem annyit, mint tavaly ilyenkor, és ez jó. Ennek örömére a blog tempó kb. stabilizálódott a havi 1 könyv + 1 szösszenet + 1 hírlevél szinten. Viszont ehhez párhuzamosan egy (szerintem egész tisztességes) YouTube kimenet is társul, és időnként még az egyedi billentyűzetes programozásomra is szakítok időt.

Instabilan billegő kis egyensúly ez. Pláne amikor az élet-szagú dolgok belepiszkálnak. De azért én lelkesen zsonglőrködök tovább – élvezve, hogy egyáltalán ilyen problémáim vannak. Innen is pacsi a Szoftverfejlesztés Tanszéknek, akik menet közben nem hajtják ki a belem, és ezért marad kakaó kreatívkodni.


07    A Szervíz Szabály

A tavalyi jelentésben így indítottam ezt a szekciót:

Ez nálam sajnos pszichológiai/neveltetési/látásmódbeli beégés (még!), de amint a Mályvacukor szabály megcsúszik, és bármilyen módon előkerülnek az “azonnali élvezetek”, az ott nekem rögtön zabálást jelent.

Ez sajnos továbbra is pont így igaz. A mentális önfegyelem többször vezet jutalomfalatokhoz, mint be szeretném vallani. Rossz kutya!

Nem teljes azért az ön-elhagyás. Személyes higiénia és regeneráció téren igyekszem nem “lelakni” magam, és itt-ott azért mozgolódok kicsit. De messze már a legutóbbi “kipattintott” időszakom. Mondanám, hogy a mentális stabilizálódás után ez lesz a következő prioritás, de ugye semmiféle garancia nincs a mentális stabilizálódásra – vagy hogy akármeddig úgy maradna, ha egyszer véletlen el is érném. Szóval igyekszem az egyéb billegések mellett is visszahozni a dicső napokat!


08    Az Elég Szabály

A tavaly még aktuális felújítási időszakon túllendültünk, szóval ha a “csaló” kajálásokat a fenti 7-es pont számlájára írjuk, akkor attól eltekintve tényleg csak vegetálunk. És itt a vegetálást abszolút pozitív kicsengéssel használom – elvégre megvan mindenünk, ami kell, és boldogan megtehetjük, hogy csak karbantartásra költünk. Szóval egyelőre szépen megtaláltuk a magunk kis elég szintjét, és onnantól annál inkább az önmegvalósítás felé fordulhat a figyelem. Persze idővel lesz itt még változás, de terveim szerint az is a még további letisztulás és egyszerűsödés irányába.


09    Az Analóg Szabály

A remeteségem minőségében nem sokat változott. Sőt, egy darabig inkább romlott. Illetve a teljesen vezeték nélküli írói felszerelés is várat még magára, hogy a természet lágy ölén végezhessek érdemi munkát. De a rendszeres szabad levegőn sétát tudatosan próbáljuk tartani, és a mozgásba is egyre gyakrabban iktatok bringázást a benti edzés helyett, szóval a kegyelem kettest azért az analóg kompenzációból is megütöm talán. A relatív közeljövőben pedig várhatóan többet leszünk falun, így év végéig még javíthatok.


10    Az Empátia Szabály

A remeteség természetesen ide is kiterjed. Fogalmazzunk úgy, hogy az emberi kapcsolatok nem élveztek prioritást az elmúlt időszakban. Remélhetőleg ezzel nem rontottam az általánosan kitaposott anti-mizantróp pozíciómon, aminek tavaly annyira örültem – csak nem is javítottam tovább. Mindennél egyből az a kifogás ugrik a fejembe, hogy “majd a mentális/produktivitásos stabilizálódás” után, de ugye ez itt sem állja meg a helyét. Maradjunk annyiban, hogy ez továbbra is egy potenciális fejődési terület.


10+1    A Leszarom Függelék

Ahogy haladunk ezen az ön-gatyábarázó utazáson, egyre jobban érzem, hogy jelen függelék nélkül már az elmegyógy bentlakók sorait erősíteném. Próbálkozni és törekedni persze lehet – sőt, kell! De amikor (nem ha, amikor) elbaszom, akkor nagyon fontos a kellő lazaság és tolerancia magammal szemben. Meg hogy úgy egyáltalán ne vegyem túl komolyan ezt az egész élet nevezetű bohóc-fiesztát. Csak így maradnak motiváció morzsák és ép agysejtek a következő újrapróbálkozásra.


Összefoglalás

Hát na. Nem vagyok egy díszpéldány – de azért egy utolsó szarkupac se. Illetve ami fontosabb szerintem, hogy egyáltalán érdekel, díszpéldány vagyok-e. Ez majd talán tompítja a botladozások mennyiségét miközben slattyogok egy jobb élet felé.