Az idő pénz. Kevés közhelyesebb hasonlatot találhatnánk a modern világ kései stádiumú kapitalizmusában. Persze attól, hogy valami közhely, még nem biztos, hogy könnyen beszivárog a tudatunkba – gondoljunk csak arra a rengeteg általános emberi igazságra, amiket évezredek óta szólásokba kódoltunk, mégsem tartjuk be őket a hétköznapokban.



  • A tudás hatalom – de most nincs kedvem olvasni, úgyhogy inkább nézek még egy epizódot.

  • A mértékletesség többet ér az orvosságnál – de ez most szabad szedéses büfé, úgyhogy ma nincs diéta!

  • Szeresd felebarátaidat – de hova kanyarodsz index nélkül, te barom?!


Az idő-pénz ekvivalenciának viszont megvan a kellő hátszele a tudatunkba épüléshez, mert a legtöbben lépten-nyomon azt látjuk (sőt, abban az alapértelmezésben növünk fel), hogy dolgozni kell a megélhetésért. Vagyis természetes, hogy az időnket pénzre váltjuk. Innen az egyre divatosabb toxikus produktivitás is – hiszen ha még több időnk lenne, akkor azt még több pénzre cserélhetnénk, úgyhogy haladjunk!

Mondjuk tehát úgy, hogy ez a nézet nem feltétlen szolgál minket. Ettől persze nem mondom, hogy nem igaz az összefüggés. Csak ebből a szemszögből vizsgálva ártalmas lehet, mert a túlpörgésbe kerget.

Szerencsére az ekvivalencia reláció szimmetrikus. Vagyis, kicsit kevésbé kockául fogalmazva: ha az idő pénz, akkor a pénz idő. És ez azért fontos, mert ha viszont így tekintünk rá, akkor egyre jobban elkezdünk majd azon gondolkozni, hol lehetne a már meglévő pénzünket (vagy a potenciális pénzkereseti lehetőségeinket) szabad időre cserélni. Kellenek azok a 60 órás hetek, amikor mondjuk 30-cal is ugyanolyan jól el lehet lenni? Azért vállalnánk túlórát, mert akkor is dolgozni akarunk, vagy csak mert nem merjük kihasználatlanul “elpazarolni” azt az időt valami értelmetlenre?

Egyik kedvenc példám a témában a halászos/üzletemberes tanmese – ami szerencsére egyre klisébb bizonyos netes körökben, de a mondanivalója továbbra is szembe úszik az árral, úgyhogy szerintem megéri ismételni. Álljon hát itt is, saját szavaimmal, emlékezetből összefoglalva:


Egy nagymenő üzletember épp a pszichológusa által elrendelt kényszer-szabadságát tölti a tengerparton, amikor kiköt mellette egy helyi halász. Az üzletember megdicséri a fogást, és szakmai ártalomból megkérdezi, ugyan mennyi ideig tart ennyi halat összepecálni.

“Nem olyan sokáig.” - feleli a halász.

“És akkor mivel telik a napja többi része, ha megkérdezhetem?”

“Ó, semmi különössel. Lustálkodok, a feleségemmel vagyok, játszok a gyerekekkel, találkozom a barátaimmal… Eszünk, borozgatunk, jól élünk.”

“Hát de ha ennyire ráér, akkor miért nem marad kint tovább a vízen, és fog több halat?”

“A szükségleteink kielégítéséhez ennyi is elég. Miért kéne több?”

“Hogy a feleslegből profitot termelhessen, és a profitból pedig nagyobb, vagy akár több hajót vehessen.”

“És az nekem miért is lenne jó?”

“Hát nem érti? Idővel céget alapíthatna, és már mások dolgoznának a maga flottájával, míg maga egy központi irodából irányíthatná a műveleteket.”

“És az nekem miért is lenne jó?”

“Egy ilyen vállalatot 10-20 éven belül egy egész birodalommá lehetne növeszteni, és amikor végül kiszáll, milliókat kaszálhatna az eladott részvényeiből!”

“Na és az nekem miért is lenne jó?”

“Mert onnantól már úgy élhetne, ahogy csak akar. Egész nap lustálkodhatna, időt tölthetne a feleségével, játszhatna a gyerekeivel, borozgathatna a barátaival!

“És maga szerint most mit csinálok?”


Az idő a legértékesebb, nem megújuló erőforrásunk. Több pénzt bármikor lehet keresni, ezer meg egy módon – és ezekből a jobbak egy kezdeti szakasz után már egyáltalán nem egyenesen arányosak a befektetett idő mennyiségével! Időt viszont nem teremthetünk magunknak többet. Annyi van, amennyi van. Ha holnap fejbekúr egy féltégla, akkor annyi. De ha majd csak 107 évesen leheljük ki a lelkünket, békésen, szeretett ükunokáink körében, az is gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk!

Ismerjük hát fel, hogy a pénz igazi célja a modern életben a szabadság. Nyilván meg kell teremtenie egy alapot hogy ne éhezzünk vagy fagyjunk halálra. De egy bizonyos, relatíve alacsonyan lévő ponton felül már úgy fektethetjük be a legjobban, ha az időnket vásároljuk vissza vele. A pénz idő.