Nagy örömmel jelenthetem, hogy végre itt a Preprocessor YouTube csatorna! Aki csak a lényegre kíváncsi, annak itt is a link:


youtube.com/@preprocessor


Aki viszont némileg hosszabban is ráér, annak hadd meséljek egy kicsit a kulisszák mögül.


Tisztán emlékszem arra a “játszóteres beszélgetésre” Isti barátommal, amikor először vesézgettük az akkor még épp csak bontakozóban lévő blog lehetőségeit és potenciális jövőbeli irányait. Ennek már lassan 3 éve, de már akkor is emlegettük, hogy ezekből az irományokból bizony jó lenne például videókat is csinálni. Mert hát ha már főként azoknak szánom a blogot, akik nem tudnak eleget olvasni (de amúgy szeretnének), akkor talán nem ártana nem csak írásos formában gyártani a tartalmat, nem?

Másrészt tök hasznos lenne, hogy az automatikus ajánlórendszerén keresztül a YouTube-ba valamilyen szinten alapból bele van építve a felfedezhetőség és a közönség bővítés – amibe eddig, lássuk be, nem fektettem túl sok energiát. És ha én hiszem, hogy a tartalmam értékes (márpedig nyilván hiszem, különben mit keresnék itt?!), akkor valamilyen szinten az én felelősségem, hogy azt minél szélesebb körbe eljuttassam. Nem várhatom el, hogy csak úgy felfedezzenek, ha én nem teszek meg minden tőlem telhetőt, hogy megkönnyítsem a felfedezhetőségemet.

Nyilván ebben semmi új nincs, ezt már 3 éve is tudtuk. Csak az a Művészet Háborújában emlegetett fránya Ellenállás ne lenne! Mert hát ugye nem szeretem a saját hangom. Meg azóta sincs rendes mikrofonom. Meg egyáltalán mi legyen a videókban?

Ha én látszódok, akkor látszódna az is, hogy felolvasok, és az béna. Hacsak meg nem tanulom kívülről a szövegeket – ami esélytelen, mert hát baszki, mennyit írtam már; tanulja ezt meg fejből, akinek Béla az anyja! Vagy képesnek kéne lennem menet közben, egy egyszerű vázlat alapján annyira folyékonyan lökni a rizsát, mint mondjuk Ali Abdaal-nak (és az a szint azért még nem most lesz).

Marad az alámondás. De akkor meg mi legyen a vizualizáció? Pláne, hogy nulla a kreativitásom. És persze, a nulláról is lehetne fejlődni, de az meg az eredeti tartalom gyártása elől venné el a hangsúlyt, amit megint csak nem szeretnék.

Így kötöttünk ki a rajzocskás illusztrációknál – ami, habár két nagyságrenddel egyszerűbb, még mindig egy valag meló. Szerencsére programozó vagyok, és amúgy meg csak az a csoda, hogy az automatizációra való (túlzott) hajlamomat még nem automatizáltam valahogy. Szóval úgy voltam vele, hogy elég ideig halasztgattam már, kockuljunk rá erre a területre is. Az elmúlt 1-2 hónap során tehát készítettem:

  • Photoshop sablont az egységes és egyszerűen frissíthető bélyegképek gyártásához;

  • Ableton Live sablont, ami zajszűri, cuppogás/csámcsogás/szuszogás-talanítja és csak úgy általában feljavítja a nyers audió felvétel minőségét illetve megkönnyíti a hibák kivágását plusz a háttérzene hozzáadását;

  • Saját böngésző kiegészítő + háttér szerver + letöltő program triót, amikkel a flaticon.com oldalról minél súrlódásmentesebben, egyetlen kattintással tudom letölteni a posztokhoz illő vizualizációkat, amik a háttérben számozva, sorban elnevezve letöltésre kerülnek;

  • Parancssori programot, ami tömbösítve vektorizálja a letöltött képeket;

  • InkScape plugin-t, ami szétbontja és kb. topológiai sorrendbe rendezi az útvonalakat (hogy a kirajzolási effekt kevésbé tűnjön “szaggatottnak”), illetve egy előre meghatározott méretű és felbontású rácsszerkezetbe pakolja az eredményt; és végül

  • AfterEffects script-et, ami automatikusan legenerálja és sorba rendezi az ikon animációkat, illetve jelölőket helyez a köztük lévő szünetekbe, hogy azokkal minél egyszerűbben és minél kevesebb manuális munkával időzíthessem a vizualizációt az alámondáshoz.

Szóval jah, nem kissé rápörögtem a témára. Végre. Az eredmény pedig valami ilyesmi:

És ez belátom, objektív szemszögből nem nagy szám a Marvel Univerzum “szídzsíáj” látványorgiáinak korában – de legalább relatíve könnyen és automatizáltan gyártható a már létező tartalmak mellé. Plusz (az első béta teszterek szerint, állítólag) a rajzok relatíve jól fenn is tartják a figyelmet és jól kiegészítik a mondanivalót.

A belátható jövőben tehát az a cél, hogy a viszonylag laza, tartható új tartalom generálási ütem mellett igyekszem majd a már létező okosságaimat audiovizuális formába konvertálni. Meg persze a forrás posztjaiknál a blogba is beágyazni őket (mint fentebb az intro videómat). Illetve lásd a vadonatúj videó címkét, ami a már meg-videó-sított posztokat szűri.

Mindez remélhetőleg egy egyre szélesebb közönségnek tálalja majd a Preprocessor tanulságait. És ebben természetesen a már létező kedves olvasóimtól is szívesen veszek bárminemű támogatást! Nézzétek a csatornámat ismétlésen; hallgassátok munkába menet a kocsiban; kommenteljétek a véleményeteket; osszátok meg a volt gimis osztálytársaitok facebook csoportjában! A lényeg, hogy légyszi segítsetek a lelkemben tátongó, validációra éhező űrt lájkokkal és csatorna feliratkozásokkal kitölteni.

Öö… Ezt az utolsó részt hangosan is kimondtam?