Az IKIGAI irányáról
Aki beírja az ikigai
szót a keresőbe, annak szinte garantálható az itt is megtalálható, 4 körös Venn-diagramok áradata.
Pedig ha egy kicsit mélyebbre ásnánk (mint ahogy tette azt ez a kiváló bejegyzés), akkor rájöhetnénk, hogy az egész egy félreértésen alapul.
Az eredeti Venn-diagram forrása egy Andrés Zuzunaga nevű fazon “Proposito” című 2011-es rajza. Vagyis ez az ábra eredetileg az “életcélt” modellezi, és azt is szubjektív (habár hatásos és elgondolkodtató) módon.
És hogy vajon hogy jön ehhez az ikigai? Talán meglepő, de Dan Buettner TED-es előadásából, ahol a Kék Zónákkal kapcsolatos kutatását foglalja össze. Buettner az Okinawa-i centenáriusok életformáját részletezve kiemeli ugyanis, mennyire tetszett neki az ott általánosnak számító ikigai filozófia – vagyis (az ő értelmezésében) hogy mindenki mennyire tisztában van vele, miért kel fel reggelente.
A két terület ötvözése egy Marc Winn nevezetű bloggernek köszönhető, aki “What’s Your Ikigai?” című 2014-es bejegyzésében kombinálta a keleti “az ok, amiért reggelente felkelek” filozófiát a nagyon nyugati szemszögből vizsgált életcél Venn-diagrammal. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az interpretáció azóta vírusszerűen elterjedt. És a teljesség kedvéért (na meg mert amúgy is szükség lesz rá lejjebb) én is csináltam belőle egy letisztított, saját szájíz szerinti magyar változatot:
Álljon azonban itt a jegyzőkönyv kedvéért, hogy eredeti értelmezésében az ikigai:
- Nem feltétlen olyasmi, ami bevételt generál,
- Nem feltétlen olyasmi, amire a világnak szüksége van,
- Nem feltétlen olyasmi, amiben jól képzettek vagy “profik” vagyunk, és
- Még csak nem is feltétlen olyasmi, amit szeretünk.
Vagyis ez az egész egy félreértés? Öö, igen. De ahogy az egyik kedvenc idézetem is tartja:
Minden modell rossz, de némelyik azért hasznos.
– George Box
All models are wrong, but some are useful.
Szóval én ugyan nem sajnálom tovább terjeszteni ezt a kis “félreértést”, mert a hátterében meghúzódó mentális modell szerintem továbbra is nagyon hasznos – feltéve, hogy a tisztánlátás végett mellétehetem a grafika eredetét. Illetve ha már tisztáztuk, hogy ez az egész nem kizárólag a tradicionális japán filozófiáról szól, és úgymond ér szubjektíven belepiszkálni, akkor némi kiegészítést én is szeretnék tenni ez a “nyugatiasított” ikigai koncepció mellé.
Az “adalékom” Hafi kollégám (alias Dr. Havasi Ferenc) önazonos karrierváltásról szóló előadásához kapcsolódik, amiben többek között az ikigai-ról is szó esik. Mert itt találkoztam először azzal a megközelítéssel, hogy az ikigai-nak bizony ajánlott iránya is létezik ám. Kb. mint az egyetemen a mintatanterv – nem kötelező ilyen sorrendben felvenni a kurzusokat, máshogy is el lehet jutni a diplomáig, de így lenne érdemes. Ha pedig az ikigai “mintatantervét” szeretnénk követni, akkor:
-
Elsőként azt kell megtalálnunk, mit szeretünk eléggé ahhoz, hogy egész életünk hátralévő részében szívesen foglalkoznánk vele. Persze problémák, buktatók, és kellemetlen időszakok mindenképpen lesznek az életünkben, de az nagyon nem mindegy, milyen jellegű problémákkal kell szembenéznünk nap mint nap. És hogy milyen jellegű problémákkal szeretnénk szembenézni, ha már valamivel úgyis muszáj.
-
Ha ezt elég sokáig csináljuk, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy jóvá váljunk benne. De fordítva is igaz: ha nem csináljuk elég ideig, akkor szinte kizárt, hogy objektíven jók legyünk benne. Ezért kell a szeretett területek megtalálásával kezdeni – mert csak azokon van esélyünk kellő ideig kitartani.
-
Ha már profik vagyunk egy olyan területen, amit szeretünk, akkor fel fogjuk ismerni (és képesek is leszünk művelni) azt a vetületét, amivel mások hasznára lehetünk. Ezzel tisztán önző szempontból is jobban járunk, mint azelőtt, hiszen a hasznosság tudata csak tovább édesíti majd, amit amúgy is csinálnánk – de nyilván nem elhanyagolható előny az sem, hogy másoknak segíthetünk általa.
-
Végül pedig ha profin művelünk egy mások számára hasznos területet, ami mellett a tetejébe elég sokáig kitartunk (mert hát kompenzáció nélkül is szeretjük ezt csinálni), akkor előbb-utóbb a pénz is jönni fog. Elvégre a pénz nem más, mint egy univerzális érték kifejező és konvertáló rendszer. És ha mi valós értéket nyújtunk, akkor mások azért örömmel fognak fizetni.
Avagy mindezt kissé tömörebben összefoglalva:
Persze betalálhatunk a középső metszetbe más úton is. A hozzáértésünkből szakmát csinálunk, megkeressük benne a társadalmi hasznot, és talán majd a végére meg is szeretjük (addig meg szenvedünk)? Vagy a szívügyünkből azonnal pénzt próbálunk kovácsolni (bénán, haszontalanul), és menet közben majd belejövünk? Nem mondom, hogy lehetetlen – mondom viszont, hogy egy egészséges, kiégés-mentes, autentikus, nem mázlira építő életstratégiához nem illeszkednek olyan jól, mint a fenti “mintatanterv”.
Akárhogy is, szerintem ezt a kis “megközelítési irány” függeléket bizony nagyon is érdemes lenne a köztudatban keringő ikigai modell mellé csatolni a fejünkben…