Én személy szerint nem kávézok. És nem, ez nem ilyen “én bizony jobb vagytok nálatok” fitogtatás, mint az önmagukat nagy pofával, morális felsőbbrendűségük teljes tudatában beharangozó vegánoknál – vagy az önelégült szülőknél, ahol az arany csemete még véletlen sem néz ám TV-t. Nem, én csak úgy kontextusként mondom, hogy soha nem voltam az a kávézós fajta. Na jó, egy-egy tejeskávé időnként lecsúszik a nagyobb csalós lakomák után, de esetemben az is inkább egy különleges desszertnek számít, figyelembe véve a benne lévő kávé és nem kávé arányát.

Mindezt azért bocsátom előre, hogy tőlem ugyan ne várjon senki mélyenszántó elemzést a kávé élettani hatásairól, mert nem lennék épp a leghitelesebb forrás. Vegyük úgy (legalábbis ez a kis agymenés erejéig), hogy a kávézás önmagában egy semleges tevékenység. A “jótékony” és/vagy “káros” címkéket szerintem gyakran azáltal kapja, ahogy műveljük. Vagy amiért műveljük.

Mert lássuk be, kevesen vannak köztünk, akik a tökéletes aroma érdekében maguk pörkölik a babokat. Vagy akik egyetlen kortyból megmondják a különbséget a Kopi Luwak és a Black Ivory között. Állítom, hogy a fogyasztók nem elhanyagolható százaléka egyszerűen azért kávézik, hogy legyen energiája tűrni azt a daramalmot, ami a modern társadalom.

Büszkén lassú és lusta alváspártiként valójában nem is magával a kávéval van tehát bajom, hanem a szimbolikus kávé kultúrával. Ahol ugye észrevettük, hogy stimulánsok nélkül egyre nehezebben tudjuk tartani a lépést, és erre nem ám úgy reagáltunk, hogy lassítottuk a tempót, hanem inkább normalizáltuk a stimulánsokat. Logikus, nem? Tüneti kezelést a népnek, hogy a kiváltó okokat minél tovább szőnyeg alá söpörhessük.

Na erre a véleményemre tett rá még egy lapáttal, amikor a napokban belefutottam egy infómorzsába, ami szerint:

A koffein igazából nem ad energiát, csak blokkolja az agyunk adenozin receptorait; amik szólnának, amikor fáradtak vagyunk.

Ezt mondom nem hiszem el, hogy a kávé gyakorlatilag élettani szempontból is ugyanúgy működik, mint ahogy szimbolikusan használjuk. De aztán gyorsan rákerestem egy-két helyen, és bazdmeg de. Nem energiát ad, hanem egyszerűen elfedi, hogy nincs. Mint amikor úgy javítjuk a kocsink visszatérő műszaki hibáját, hogy kikötjük a műszerfalon a “Check Engine” lámpát. Ez aztán a strucc politika!

Persze az adenozin gátlás nem a teljes kép – a koffein emellett azért serkenti a pulzust, a keringést és az anyagcserét is. Plusz, hangsúlyozom, nem vagyok se orvos, se biológus, de még csak ugye kávé fogyasztó sem. Az összes kvalifikációm, hogy rászántam öt percet a tények ellenőrzésére, miután láttam egy állítást a neten, és nem egyből vakon továbbadtam.

Minden esetre szerintem érdekes dologba akadtam, amin érdemes elgondolkodni egy kicsit – mind a testi élénkítés konkrét mechanikája, mind a toxikus produktivitással vonható költői párhuzam okán. Sokan azért kávéznak, hogy ne legyenek fáradtak, amit a kávé szó szerint úgy ad meg nekik, hogy elfedi előlük a fáradtságukat. Tüneti kezelés általi tüneti kezelés. Nyílt törésre ragtapaszt…