Évértékelés 2025

Zárul a 2025, így itt az ideje egy (most már talán hagyományosnak mondható) évértékelésnek. Ami egy csöppnyit furcsa lehet, hogy a blog gyakorlatilag semmit nem frissült a tavalyi évértékelő óta. De pánikra semmi ok, a Preprocessor átfogóbb háza táján menet közben is egy metrikus tonnányi dolog történt, szóval azért lesz itt miről beszélgetnünk. Szokásos módon:

Tekintsük hát át, hogy 1) mi történt idén a Preprocessor háza táján; hogy 2) hogy hatott ez szerény jómagamra, és hogy 3) ezek fényében hova tovább.

Aki kíváncsi a korábbiakra, az olvasson vissza bátran (2020, 2021, 2022, 2023, 2024). Most pedig jöjjön a 2025.

Preprocessor

Tanulságok

Ezek leginkább olyan könyvekből jönnek, amiket olvastam és vázlatoltam ugyan (a listát lásd lentebb), de poszt még nincs róluk. De nyugalom, lesz. Addig pedig csak a következőket emelném ki:

• “Non-spiri” szemlélettel is nyugodtan hihetek a manifesztációban. Roxie Nafousi módszere tulajdonképpen a tudatos tervek leadása a tudatalattinak, a félelmek és kétségek feloldása (hogy a hogyanra koncentrálhassunk ahelyett, hogy miért nem fog menni), kiállni az univerzum próbatételeit, felismerni a lehetőségeket és akkor is hinni, amikor még nem látjuk, hogyan lesz ebből bármi. Szinte ugyanezt nevezhetnénk egyszerűen vállalkozói hozzáállásnak, bizonyos szemszögből grit-nek, vagy akár a Sztoikus “az akadály lesz az út” mentalitásnak. Viszont ha manifesztációnak hívjuk, akkor azzal talán egy plusz területet és gondolati eszköztárat is megnyithatunk magunknak.

• Az Open Source megközelítés általánosítható. Charles Eisenstein Megszentent Gazdaságtan c. könyvéből nekem az volt a legnagyobb tanulság, hogy nem vagyok full hülye, amiért ilyen adás-hajlamú lennék. Nyilván meg kell majd valahogy próbálni valamilyen monetizációs modellt tenni a vállalkozás mögé, hogy a kapitalista rendszerben is fenntartható legyen, de az ajándékozási szándék nem feltétlen naiv, és nem is megoldhatatlan.

• Úgy lehet a leghatékonyabban mindenkitől tanulni, hogy a fogadó oldalon tanuljuk meg jobban kapni a visszajelzést, és nem elvárjuk, hogy jobban adják. Ezáltal jelentősen bővíthetjük a kört, ahonnan hasznos információk jutnak vissza hozzánk, és így annyival könnyebben és gyorsabban tudunk majd fejlődni. Stone & Heen - Köszönöm a visszajelzést c. könyvében az igazság / kapcsolat / identitás triggerek szétválasztása és a praktikus megvalósítási technikák már csak bónusz.

• A prédikátor, ügyész és politikus üzemmódjaink mellé nagyon nem ártana egy tudós üzemmód! Adam Grant - Gondold újra! c. könyve szerint hirdetjük az igazunkat, mint egy prédikátor; érvelünk mások igaza ellen, mint egy ügyész; és követőket gyűjtünk a saját igazunk táborába, mint egy politikus. De ezek mellé kéne a tudós szemüveg, ahol a folyamatos szkepticizmus és újraértékelés van terítéken. Kísérletek, hipotézisek tesztelése, a bekövült nézetek megkérdőjelezése és az igazság keresése.

• Jóból kiválóvá nem egy nagy áttöréssel válik az ember (vagy épp egy cég, lásd Jim Collins - Good to Great). Sokkal inkább úgy kell elképzelni a folyamatot, mintha egy lendkereket lökdösne az ember gyereke. Ha mindig vacillál, hogy melyik irányba is lenne könnyebb, akkor soha nem éri el a kritikus tempót. Ha viszont kitartóan egyfelé hajtja, akkor a végén meglepően kis erőbefektetés mellett is meglepően nagy fordulatszám kinyerhető. És ha a végén megkérdezik, hogy melyik lökés számított a leginkább a 10.000-ből, akkor majd lehet furcsán nézni.

Teljesítmény

OCD okokból természetesen folytatódott a blog és a YouTube csatorna “teljesítményének” követése, amit lentebb a tavalyi adatokkal összevetve ábrázoltam:

A Google Search és a blog látogatottság szempontjából kb. egységesen egy szép fokozatos visszaesés figyelhető meg a tavalyi, Thich Nhat Hanh meditációs megugrás előtti szintre. Azt viszont úgy, hogy közben gyakorlatilag hozzá sem nyúltam a preprocessor.hu-hoz. Szóval pesszimistán mondhatnánk, hogy leáldozóban a blog népszerűsége – de, optimistán, én inkább arra szeretnék itt fókuszálni, hogy nulla (kívülről látható) befektetés mellett is egy egész jó szintet tartottunk a keresési és látogatási érdeklődésben. Ami nekem arra utal, hogy a tartalmaim tényleg örökzöldek (amilyennek szánom őket), és a hasznosságuk nem függ annyira a frissítések gyakoriságától.

Ami egy picit kellemetlenebb, hogy a YouTube-os nézettség is hasonló ívet írt le – annak ellenére, hogy oda viszont “nagyüzemileg” mentek a létező könyvösszefoglalók podcast-osított változatai. Persze itt sem a nullára esünk vissza. Sőt, itt még pluszban az is visszanézhető, hogy nehány 2024-es vagy akár 2023-as videó jobban teljesített a frisseknél. Vagyis az örökzöld tanulság itt is érvényes. De az is szépen látszik, hogy nem feltétlen elég, ha mechanikusan, “kilóra” gyártom a megszokott összefoglalókat. Mellesleg az idei legnépszeűbb videóm:

A feliratkozók kumulatív csordogálása minden esetre kiugró áttörés nélkül is 10.000 fölé sodorta a csatornát, amiért hálás köszönet minden érdeklődőnek és támogatónak! Teszünk mi még emögé egy extra nullát a következő években! Addig meg hamarosan érkezik egy ilyen beszélgetős, ismerkedős, 10.000-t ünneplős, gyakran ismételt kérdésekre válaszolós videó, szóval “stay tuned”…

Előadások

És itt a fő ok, amiért nem annyira “szárnyalt” se a blog, se a YouTube. Mert meglendültek a Preprocessor előadások és szereplések. De úgy, ahogy azt tavaly elképzelni sem tudtam volna:

• Forray Niki Alumni klubjában debütált januárban az azóta csak “12 dimenziós modell” vagy “boldogság taxonómia” néven emlegetett előadásom, amiről később
• Peter Jones Delfinszíves önfejlesztési programján,
• Skultéti Ilona mastermind csoportjában,
• a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségénél, és
• Komócsin Laura üzleti reggelijén is meséltem.
• Utóbbi alapján meghívtak a KOSTAL Wellbeing Napok programjába.
• Lendvai Gyöngyiék könyvklubjában Mark Mansont képviselve tanultuk közösen a leszarom rafinált művészetét.
• “PrepCon #1” néven megszerveztük az első Preprocessor közönségtalálkozót – amihez Fodor István ajánlott fel helyszínt az Önfejlesztők Házában.
• Szerepeltem ilyen olvasás népszerűsítés jelleggel a MannaFM-ben és
• a Rádió88-ban is beszélgettünk a könyvhét alkalmából.
• Felléptem az Everness fesziválon – ami annyira jól sikerült, hogy szinte egyből vissza is hívtak
• az Everness Indián Nyárra – ahol pedig már dedikáltan a stresszoldásról beszéltem.
• Én voltam a “műsor” az idei Jövő Vezetője Díjátadó Gálán – ahol a kategóriák nyerteseinek felajánlottam egy workshopot, amit aztán így megtarthattam
• a Blue Colibri-nél,
• a Bay Zoltán Kutatóközpontban és
• a Piramis Építőháznál is.
• Bekerültem az idei Flow Summit előadói közé a Younity jóvoltából.
• Végül Forray Niki és Dallos Zoltán podcast vendégeként zártam az évet.

És akkor ebben nincs benne, hogy közben egész évben folyamatban volt a 12 dimenziós taxonómia modellem “kibontása”, amiről az egyetemi kollégáim támogatásával szegmensenkénti szeminárium sorozatot tartottam havi rendszerességgel.

Azt se tudom, hol áll a fejem. Mintha említette volna valaki az exponenciális görbét, ahol ha valami megindul, akkor az megindul! Még készülőben egy “rendes” landing page szolgáltatásokkal meg “Hívj meg előadónak” gombbal – de addig is itt megemlítem, hogy jövőre is szeretnék előadni. Aki meghívna, az írjon bátran, és megbeszéljük.

Könyv!

A másik nagy (és relatíve friss) dolog az előadásokon felül, hogy megjelent a David Foster Wallace fordításom! Még 2021-ben írtam meg az Ez a víz c. beszéd első teljes magyar változatát, amit Marcus Aurelius elmélkedései mellett azóta is az egyik legfontosabb szövegnek tartok és evangelizálok, illetve amihez azóta is kiadót kerestem. Na hát most találtam! Forray Niki látott benne (és bennem) annyi fantáziát, hogy pár héte már fizikai, keménykötött kiadásban is kapható.

Hamarosan érkezik a könyvbemutató videója a csatornára, amiben nem csak felolvasom de elemzem is a mondanivalót. Addig is ím egy vásárlási link, ha valakinek érdekes lehet.

A teljes transzparencia kedvéért hozzáteszem, hogy mivel erre az egészre ilyen passzió-projekt jelleggel vállalkoztam, én ebből egy huncutt kanyi vasat nem fogok látni – de ha rendeltek egy-két példányt, mondjuk ajándékba, és ezáltal segítenétek megmutatni a kiadónak, hogy nem volt akkora baklövés lepaktálniuk velem, azt hálásan köszönöm!

Integritás Labor

A harmadik blogon és YouTube-on felüli mellékszál, hogy közben hivatalosan is elindult az Integritás Labor névre hallgató elszámoltathatósági klubbom. Habár egyelőre limitált létszámmal, de a próbaüzemet már kinőve, mondhatni “rendes” szolgáltatásként. A Labor keretein belül mindenki maga határozza meg, hogy mivel szeretne haladni és azt hogy szeretné mérni, a többiek pedig heti státusz meeting-ek, változatos tematikájú közös szeánszok, belsős könyv- és szokásklubbok, aszinkron chat-ek és egy általánosan pozitív légkör segítségével igyekeznek őket az úton tartani. Nekem például így nézett ki az egész komplex követős táblázatom és az éves teljesítéseim (kellően magasról nézve):

Szóval jah, messze nem hibátlan, de remélem látszik, hogy azért nem lógattam a lábam. Illetve a tapasztalatok és visszajelzések alapján a többi klubtag is bőven tud mit felmutatni. Erről várhatóan még rengeteg szó lesz jövőre, ahogy alakul a kapacitás több tag fogadására, és ahogy majd egy kicsit Alex Hormozi-sabb marketing üzemmódba kapcsolok – de addig is álljon itt egy Discord meghívó az “Early Bird”-öknek…

Személyes vonatkozások

A szemfülesek észrevehették, hogy idén nem volt nyári integritás riport, ami elvileg (James Clear ajánlása alapján legalábbis) a decemberi évértékelés párjaként szolgál. Erre azért nem volt szükség, mert a fent említett Integritás Labor poszterarcaként én hetente kb. mindenkinél jobban rá voltam “kényszerülve”, hogy akkor vizet is igyak a víz prédikálás közben. Próbáltam hát olyanra belőni a hétköznapokat, hogy az egyéb elfoglaltságok mellett úgy éljek, ahogy a hőn szeretett könyveim tanulságai diktálnák. Lássuk, mennyire sikerült.

Fejben

Sok szempontból átállás volt ez az év. A munkában projektmenedzserré avanzsáltam, Preprocessor vonalon meg ugye az előadások, rádió, podcastok… Újra és újra minden azt erősítette meg bennem, hogy valami(k)ben folyamatosan kezdő leszek. Hogy ne is várjam, hogy valamire majd felkészültnek és alkalmasnak érzem magam, mert addigra úgyis jönnek új dolgok a tetejére. Pláne ha tanulni és fejlődni szeretnék, nem stagnálni. Szóval az imposztor szindróma magas fordulaton dübörgött egész évben, de szerintem már szinte kezdek hozzászokni, és így kezelni is elég jól sikerült.

Integritás ügyben itt az volt a mentális vállalás, hogy a sok újfajta Preprocessor-kodás ellenére relatíve rendesen olvassak. Mind önfejlesztés fronton, mind csak úgy fronton (hogy el ne felejtsem a nagy “munkában”, hogy én amúgy szeretek olvasni). Szerintem relatíve jól ment (lásd lentebb).

Bónuszként elkezdtem rendszeresen hálanaplót vezetni, aminek (én legalábbis úgy érzem) jelentősen sikerült rámutatnia és emlékeztetnie, hogy milyen sok jó dologgal is van tele az életem. Amikért most azonnal hálás lehetek, és közben inkább érezzem úgy, hogy egyről a kettőre próbálok jutni, nem a nulláról az egyre!

Testileg

Az alvás explicit fókuszt kapott, bár egyelőre inkább csak az a vetülete, hogy mennyiségileg stimmeljen. Időzítésileg igencsak hajlamos vagyok a bagoly irányba csúszni és éjszakázni – pláne ha épp nem muszáj szorosan együttműködni a külvilággal (ami full home office és flexibilis órák mellett szerencsére ritkán muszáj). De jelentem, hogy a mennyiség akkor is megvan. Egész konkrétan 7,98 óra a napi átlagom a táblázatom alapján, ami azért még maga Walker doki mércéje szerint is pipa!

Az étkezésre nagy általánosságban mondhatom, hogy szépen beállt (a nyári szünettől és az épp folyamatban lévő téli szünettől eltekintve, ahol természetesen megborulok, de ez már nem meglepetés). Szinte egész évben tartottam az időszakos böjtöt (vagyis 12 és 16 között ettem meg az egész napi kajamennyiséget, amin kívül csak egy valag víz ivása engedélyezett), és így sikerült is 15 kilót elhagynom. De nyugalom, jövőre is jut kb. még 15, mielőtt elfogynának a raktárak. Meg hát idén se volt minden hú de precíz a “mit” és a “mennyit” szemszögéből – viszont a mikor az kb. stabil.

Végül ott van még ugye az edzés, ami, hállelúja, kéz a kézben kísérte az étrendet. Szinte minden reggel volt yoga (gyorsan visszanéztem a táblázatban, és 343/365 az eddigi állás idén), szinte minden nap volt séta (345/365), és jó esetben heti 6 edzés (itt több a lapítás, de még így is 5,6 az átlag).

Szóval nem vagyok full szégyen, na. A testi állapotom lesz még jobb (mert sajnos van honnan rendbetenni), de a haladással és a konzisztenciával abszolút elégedett vagyok. Ha minden “csak ennyire” megy jövőre is, én már azzal simán kiegyezek.

Tárgyilag

Júliusig még kihúztuk a tavalyról áthozott fizikai, kézzel fogható könyv mániát. A jó hír, hogy ez utána lecsengett. A rossz hír, hogy miért: rákaptam a “cardboard crack”-nek is csúfolt Magic: the Gathering kártyákra…

Én viszont ezt abszolút pozitív ár-érték arányú befektetésnek élem meg – a jóindulatú öncsipkelődés ellenére. Egyrészt eddig is tudtuk, hogy nagyon “kártyás hajlamú” vagyok, és ennek a vonaltak a teljes kiirtása (habár ideiglenesen jót tett a produktivitásnak) nagyon mély és szükségtelen űrt hagyott. Persze most meg majd vigyázni kell, hogy ne hatalmasodjon el, de az arany középút szimpatikusabb végcél, mint önként beletörődni az egyik végletbe.

Másrészt: a digitális Hearthstone után ugyanazt a taktilis élményt adja, mint a telefonon olvasásból tapogatható könyvekre váltás. Harmadrészt célzottan a pauper (vagyis “koldus”, a legolcsóbban finanszírozható) formátumra specializálódtam, így az ár-érték arány annál könnyebben magyarázható még minimalista szemüveggel is. Negyedrészt pedig lásd szociális vonatkozások…

Az integritás itt annyi volt, hogy szépen (kvázi napi szinten) követtem a kiadásokat és meggyőződtem róla, hogy soha nem nyújtózkodunk a metaforikus takarónkon túlra. Sőt, a háttérben már némi kezdetleges, állampapíros befektetés is ketyeg – de a legfőbb “befektetésem” továbbra is a kiépülőben lévő Preprocessor brand.

Szociálisan

Határozottan remetétlenedek. Az előadásoknál láthattuk, újabban milyen sokat kimozdulok Preprocessor minőségemben. De az előző szekciót folytatva, a friss Magic függés is nagyon sokat adott azáltal, hogy élőben, élő emberek ellen kell kártyázni. Mint például az alábbi képen, ahol hevesen kopaszodó hősünk (stílusosan Guttersnipe fejjel anonimizált) opponense ellen küzd.

Mondtam tavaly, hogy “még a végén nagyvilági krapek lesz belőlem, ha nem vigyázok”, és ez basszus egyre inkább így fest, mind szakmai, mind szórakozás vonalon. Ettől az alapvető introvertáltságom köszöni, jól van, és minden ilyen után trappolok haza gép előtt bambulással tölteni a szociális elemeket – de idén legalább ezen a téren is sokkal közelebb kerültem egy egészséges arany középúthoz.

Plusz otthon ugye ott a kedves asszonykám, akivel olyan régi a kapcsolatunk, hogy már az USA-ban is rendelhetne egy Whiskey-t. És habár alapjáraton is minden rendben, itt az volt az integritásos vállalás, hogy “párterápia” címszóval minden héten beszélgettük egy dedikáltan megelőző jellegűt – hogy minden rendben is maradjon, és nehogy bármi felgyűljön a szőnyeg alatt. Sőt, PTH = Párterápiás Házi néven még néha igyekeztünk javítani is a dolgokon, nem csak sodródni a “jó ez így”-gyel. (Lásd tavalyi nagy tanulság, hogy az ideális társat nem megtaláljuk, hanem kineveljük…)

Jövőbeli tervek

Kezdjünk pozitívan. A múlt évi tervekből ami “pipa”:

• Szokás ritualizáció – lásd az Integritás Laboros teljesítményem.

• Előadások – mint fentebb részleteztem.

• Több olvasás – ami még mindig lehetne jobb, de a minden egyéb mellett szerintem ez egy szép tartható (és tartandó) szint.

• Elszámoltathatósági klub – ami már létezik és üzemel. Sőt, hivatalos vállalkozás is van köré. Szóval most már nem létrehozni, hanem “csak” növelni kell…

Amivel továbbra is adós vagyok (első sorban magamnak):

• Kamerás videók a csatornára – nem mintha újdonság lenne (hiszen már én is évek óta tervezem és itt-ott kísérletezgettem is vele), de többen jelezték, hogy úgy mennyivel közvetlenebb, beszélgetés jellegűbb lenne a csatorna. Pláne ha animációkkal és B-roll-okkal gazdagítanék egy-egy témát, és inkább ritkábban lenne videó, de az nagyobbat szólna. Szóval igen, ez nagy terv 2026-ra, hogy “videósabb” videókat!

• A billentyűzetem rendberakása – az egyik kollégám felajánlotta az asztalos műhelyét a tok gyártására, de (mesterséges, megrugdosó határidő gyanánt) csak akkor, ha május végéig beütemezem. Úgyhogy be fogom ütemezni!

• Marcus Aurelius fordítás – a David Foster Wallace után egyértelműen ez a következő fordítási projekt. És abszolút nincs elfelejtve! De jövőre szerintem pihentetni fogom, mert az írás fronton a saját könyvre kell az erőforrás…

És hát ezzel akkor el is árultam a nagy új tervet, ami most kerül képbe: Könyvírás! A 12 szegmenses “boldogság térkép” modellem dedikált előadásokká kibontása 9-nél tart, úgyhogy jövőre még befejezem a maradék hármat, és aztán ezeket mint kvázi fejezeteket már “csak” meg kéne írni egy könyvvé. Azt nem ígérem, hogy ez jövőre meglesz, mert szándékosan próbálom kerülni az output goal-okat. De input goal-ként azt nyugodtan mondhatom, hogy ezzel jövőre sokat fogok foglalkozni. Unatkozás nem lesz, na.

Összefoglalás

És ím, fiúk-lányok, 6, azaz hat éves a Preprocessor. Az évenkénti metaforákat folytatva:

• 2020 = Kezdő év
• 2021 = Mag-év
• 2022 = Mag-év
• 2023 = Csíra-év
• 2024 = A szárbaszökkenés éve
• 2025 = A kivirágzás éve

Ha kulcsszavakban kéne összefoglalni, akkor idén: előadtam mastermind-okban és céges rendezvényeken, szerepeltem rádióban, vendégeskedtem podcastokban, felléptem fesztiválon és díjátadó gálán, szerveztem közönségtalálkozót, tartottam egyetemi szeminárium sorozatot, kiadták egy könyves projektem, a csatornám átlépte a 10.000 feliratkozót, működtettem egy elszámoltathatósági klubot, illetve olyan szinten kiterjedt a releváns ismeretségi és kapcsolati hálóm, hogy az (számomra legalábbis) szinte hihetetlen. Ezek után szerintem eléggé indokolt, ha azt mondom, hogy a Preprocessor “virágzik”! Na a szigorúan anyagi értelemben mért termés mondjuk egyelőre elég szűkös – de a virág már adott hozzá!

Mindehhez viszont szó szerint mellékelném a tavalyi összefoglalóból:

De, ahogy azt mindig hangsúlyozom, a lényeg továbbra is az, hogy már most azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. Ha csak úgy alanyi jogon érkezne a havi nettó milla a számlámra, hogy “éljél nyugodtan, kisfijam”, akkor is ezzel telnének a napok – max. egy kicsit nagyobb háttér nyugalomban. Nagyon hálás vagyok tehát, hogy ezt arisztokrata hátszél nélkül is megtehetem. Azért meg főleg, hogy szép fokozatosan ez a brand maga látszik hátszéllé alakulni!

Hálásan köszönöm mindenkinek, aki velem tart ezen a rögös de csodás úton – igyekszem továbbra is megszolgálni a figyelmet!

BÚÉK,
Dénes

Ui.: A 2025-ös “termés”

Az idei blogos termés (a tavalyihoz hasonlóan) gyakorlatilag nulla. Eleve messze nem olvastam annyit, mint régebben – és amit olvastam, annak a többsége is vagy A) szórakoztató céllal történt, nem a blogra, vagy B) önfejlesztő ugyan, de a hozzá tartozó összefoglaló egyelőre várólistás, amíg a YouTube be nem éri a blogot. De a teljesség kedvéért álljon itt egy lista az idei olvasmányaimról, hogy lássátok, azért nem voltam teljesen kutyaütő.

Önfejlesztés

1. Esther Perel - Szeretkezés fogságban
2. Roxie Nafousi - Manifesztáció
3. Tony Hsieh - Boldogság mint cégkultúra
4. Marcus Aurelius - Elmélkedések (újraolvasás Steiger Kornél fordításában)
5. Charles Eisenstein - Megszentelt gazdaságtan
6. Douglas Stone & Sheila Heen - Köszönöm a visszajelzést
7. Jade Wu - Aludj jobban!
8. Ulrica Norberg - Lélegezz
9. Gary John Bishop - Ne szarakojd, élj!
10. Adam Grant - Gondold újra!
11. Steven D’Souza & Diana Renner - A nemcselekvés
12. Michael Mosley - Csak egy apróság
13. Jordan B. Peterson - 12 szabály az élethez
14. Millburn & Nicodemus - Az embereket szeresd, ne a tárgyakat
15. Oliver Luke Delorie - Shinrin-yoku
16. Jim Collins - Jóból kiváló

Szórakozás

1. J. K. Rowling - Harry Potter 5-7
2. Jonas Karlsson - The Room
3. Lauren Beukes - Moxyland
4. Szélesi Sándor - Falak mögött a világ (antológia)
5. Chuck Palahniuk - Harcosok klubja
6. Neil Gaiman - Coraline
7. Szélesi Sándor - Az ellopott troll
8. Ian McDonald - Brasyl
9. A. M. Aranth - A liliom kora
10. Szélesi Sándor - Távoli kolóniák (antológia)
11. Rachel Reid - Heated Rivalry / The Long Game
12. Szélesi Sándor - 2045 (antológia)
13. Soman Chainani - Szörnyek és szépek
14. Brandon Sanderson - Stormlight Archive 1, 2, 2.5, 3