No, hát lassan a 2024-re is keresztet vethetünk. Vagyis itt az ideje egy (most már talán hagyományosnak mondható) évértékelésnek. Hogy mi is ez az egész, arról a próza-motorom kímélése érdekében hadd másoljam ide pofátlanul a szokásos bevezetőt:





Az egyik kedvenc vezetés/menedzsment idézetem szerint “Csak azt a folyamatot irányíthatjuk, amit mérünk.” Ezért is annyira hasznos az ilyen évenkénti számvetés – kellően magas szintről nézve ez segíthet mérni az életem haladását, mind irány, mind pedig sebesség szemszögből. És így talán esélyem lehet kiigazítani az eltévelyedéseket, vagy épp megerősíteni a helyes döntéseket. Tekintsük hát át, hogy 1) mi történt idén a Preprocessor háza táján; hogy 2) hogy hatott ez szerény jómagamra, és hogy 3) ezek fényében hova tovább.

Aki kíváncsi a korábbiakra, az olvasson vissza bátran (2020, 2021, 2022, 2023). Most pedig jöjjön a 2024.


Preprocessor

Az idei blog bejegyzések újraolvasása nem volt egy nagy feladat – tekintve, hogy (a nyári integritás riporton felül) kemény két darab volt belőlük. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor nem olvastam (lásd lentebb), de írni viszont tényleg nem nagyon írtam. Első sorban azért, hogy a YouTube-nak legyen esélye szép fokozatosan beérni a blogot, másrészt pedig hogy idén jobban tudjak a videós vonalra koncentrálni – mert hát abban látom a legnagyobb növekedési lehetőséget, és a számok fényében nem megalapozatlanul.

Ettől természetesen nem ússzátok meg az idén levont átfogó tanulságokat, amikkel nekem a leginkább szembe kellett találkoznom (és talán nektek se fog ártani):

  • A legtöbben girbe-gurba úton jutnak oda, ahol végül kikötnek. Habár tudatosan igyekeztem figyelmen kívül hagyni, tudat alatt mindig is zavart egy kicsit, hogy “informatikusként mi közöm nekem az önfejlesztéshez meg az íráshoz”? Persze megvoltak az előnyei, hogy bizonyos dolgokat milyen új (mondhatnám interdiszciplináris) szemüveggel látok… Meg hogy mi mindent le tudok fejleszteni vagy automatizálni magamnak… De akkor is sokat segített Epstein Sokoldalúsága, ahol is kiderült, hogy a megkérdezett sikeres emberek közt nem hogy előfordultak ilyen bolyongva odaesők, de konkrétan túlnyomó többségben voltak.

  • Sokkal többet bírunk ki, mint hisszük. Példaképnek jobb se kell, mint David Goggins, aki csinált ugyan a testével egy pár kollosszális faszságot – de akkor is megcsinálta. Nem azt kell ellesnünk tőle, hogy mit érdemes megcsinálni, csak azt az elképesztően nagy távolságot, ami a komfort zónánk illetve a mentális és fiziológiai határaink között húzódik. Ahol általában megtorpanunk, az a teljesítőképességünk kb. 40%-a. És hát igen, onnantól kényelmetlen lesz! De vanni van ott még a tankban bőven.

  • Egy befektetés nem feltétlen egy befektetési számla egyenlegével mérhető. Hasznos emlékeztető mondat volt a Milliomos szomszédból, hogy “aki vagyont szeretne építeni, az inkább a nem realizált (vagyis, pénzáramlást nem generáló) értékeit növeli, mint pl. a befektetései, vagy a cége értéke”. És nekem itt esett le egy elég súlyos tantusz, miszerint ne stresszeljek már annyit a tőzsdés/kötvényes befektetéseimen (értsd, azok hiányán), ha közben gyakorlatilag folyamatosan a “cégem értékével” vagyok elfoglalva – ami ugye egy lapon említhető.

  • Az a fontos, hogy az utat élvezhetővé tegyük, mert az élet nagyja abból áll. Idén ez egy rendszeresen visszatérő beszélgetés volt nálunk, ezért itt is megemlítem: nem a mínusz egyről kell feljönni a nullára, hanem a nulláról az egyre. Vagy, még jobb esetben, az egyről a kettőre. Szóval szabad törekedni, és törekszünk is… De közben ne az a tudat legyen már a mérvadó a fejünkben, hogy akkor nekünk most de szar, amiből ki kéne mászni. Dehogy is! Már most is úri jó dolgunk van – csak lenne még mit finomhangolni. Egyből más lesz így!

  • A tökéletes párt nem megtaláljuk, hanem “kineveljük”. A Sex Talks beszélgetései szépen mutatták, hogy a súrlódásmentes illeszkedés elvárása tisztán intim téren is faszság. Hát még úgy általánosságban, az egész párkapcsolatra vetítve. A kompatibilitás arra való, hogy egy kezdőpontot adjon, ahonnan indulhat az igazi munka. Az a munka, ami a romantikus vígjátékokból tipikusan kimarad – a végére viszont tényleg olyan párunk lehet, akit mintha nekünk teremtettek volna. Mert hát épp most teremtettük magunknak.


Folytatódott továbbá a blog/csatorna “teljesítményének” követése, amit lentebb a tavalyi adatokkal összevetve ábrázoltam:

A blog 2024-es teljesítménye

A blogos, látogatottságos számok érdemben nem sokat változtak – ami, tekintve hogy a szinte semmi újat nem tettem ki egész évben, szerintem nagyon is biztató. Nekem ez azt mutatja, hogy ha örökzöld tartalmakat gyártok, akkor azok bizony egy relatíve stabil forgalmat generálnak majd, függetlenül a publikációs dátumtól. Ugyanez vonatkozik a hírlevél feliratkozókra is, akik szép lassú de folyamatos ütemben csordogáltak egész évben – annak ellenére, hogy egyetlen levelet nem küldtem 2024-ben. Feltételezhetően nem azért jönnek tehát, mert olyan sok jó dolgok küldök, hanem mert kíváncsiak arra, amikor valamit küldök.

A YouTube-os két grafikon pedig szépen mutatja, hova ment az energia idén. A bal oldali alapján sikerült szó szerint megtriplázni a közönséget, a jobb oldali alapján pedig mostanra az átlag forgalom is olyasmi a csatornán, mint amit tavaly a hihetetlenül éles, Dunning-Kruger-es, Nessaj-megosztásos kiugrás produkált. Az idei nagy tüske mellesleg Thich Nhat Hanh meditációs tippjeinek köszönhető, ami valamiért nagyon beütött az algoritmusnak:

Újdonság még, hogy menet közben elindult a csatornatagság és a Mecénások toborzása is. Konkrétan a YouTube keresett meg, hogy vegyek részt egy Membership Bootcamp-en, ahol létező esettanulmányokon keresztül megnéztük, hogyan is érdemes ebbe belevágni. Szóval ha valakinek szimpatikus a “premier előtti” videóhozzáférés és a kiemelt kommentelési lehetőség – vagy csak szimplán támogatna havi egy kávéval, mert annyira bírja a búrámat – annak itt a lehetőség!

Illetve a transzparencia jegyében egy kis zsebben turkálás, mert tudom, hogy fordított esetben engem például érdekelne ez a szemszög is: a YouTube csatorna reklámbevétele a teljes évre nézve ~250.000 forint, avagy kb. havi egy Deák igazolvány (értsd, húszezres). És habár ez az összeg egyelőre tisztán elméleti (mert még a Google AdSense számlámon gyűlik, kitaposott adózási forma híján), de én azért szinte hajszál pontosan ugyanezt az összeget már vissza is forgattam a csatornába a short vágóim bérezése által. Szóval a Preprocessor Multimédia Konglomerátum™ jóindulattal is nullszaldós. És ha csak a bevételt néznénk, nem a profitot, akkor is igen messze még a minimálbér… De valami azért már mocorog!


Említettem ezek mellett a tavalyi tervek között az előadás tartást és a networking jellegű kapcsolatépítést. Na, hát örömmel jelenthetem, hogy végre ezek sem csak tervek többé:

És ezt mind egy naptári hónapon belül. Azt se tudom, hol áll a fejem. Mintha említette volna valaki az exponenciális görbét, ahol ha valami megindul, akkor az megindul!


Személyes vonatkozások

A 2024 egy “folyamatot élvezős” jellegű év hivatott lenni, úgyhogy próbáltam magam jelentősen kevésbé szivatni az amúgy megszokott, “halaggyunkmá!” típusú gondolatokkal. Pihent a blog, hogy a kiégés elkerülése mellett esélyt adjon a YouTube-nak a felzárkózásra. Pihent a hírlevél, mert majd elég akkor írnom, ha valami tényleg fontos – vagy ha olyan nincs, akkor akár az évi egyetlen, legjobb olvasmányos levél is megteszi, ami most januárban hamarosan aktuális lesz. Pihent a Facebook, az Instagram és a Twitter, hiszen a Pareto-elves 80-20 (vagy 90-10, vagy 99-1) szerint oda tegyem az energiát, ahol számít, és az egyelőre minden kétséget kizáróan a YouTube.

Sőt, még egy olyan nagy mentális átbillenés is megtörtént, hogy végre delegálok. Előbb az unokaöcsémmel paktálás, utána pedig egy hivatásos short-vágó “szerződtetése” révén most már hivatalosan sem én vagyok többé az egyetlen, aki a Preprocessor szekerét tolja! Nyilván messze még az ilyen OM vagy Ali Abdaal által demonstrált skála, de az emlegetett “multimédia konglomerátum” egyre kevésbé tévképzet.

Aztán az persze már más kérdés, hogy ilyen tempó enyhítés mellett mennyire sikerült lazítani. Mert ha a napirendem nincs dugig tömve csinálnivalóval, akkor helyette hajlamos vagyok tervezgetni, hogy mit is kéne majd még csinálni. Meg tanulni… Meg rákészülni… Hogy a világéletemben alkalmazottnak készülő mentalitást hogy pofozzuk kicsit a vállalkozói lét ösvény-kitaposása felé. És hogy hogyan bírjuk az ezzel járó bizonytalanságot relatíve szilárd székletekkel. Egy technika, amit idén próbálgattunk: tudatosítani, hogy ez csak az élet egy szelete, nem az egész élet.


És ezzel át is térnék a világi vonalra, ahol is 2024-ben (cselekedeteink anti-minimalista mivoltának teljes tudatában) költöttünk jó pár olyan dologra, ami nem volt szigorúan szükséges, de örültünk nekik. Sok év után először van például újra asztali gépem a laptop mellé, ami egy hangyányit jobban fogja bírni a Ableton/PhotoShop/AfterEffects/PremierPro jellegű kreatív szoftvereket – ééés még a Hogwarts Legacy és a Cyberpunk 2077 is elfut rajta, csak úgy mellesleg. Szereztünk egy elektromos gitárt, amire bár nehezen álltak át a zongorához szokott ujjaim, de most már egész tűrhetőm pötyörészem rajta a Disturbed “Stricken” című számát… Vettünk egy kisebb polcnyi társasjátékot, egy nagyobb polcnyi fizikai könyvet, és a hozzájuk való polcokat – és kiderült, hogy a tisztán digitális hozzáállás mellett az asztalnál kártyázás és a kanapén lapozgatás is milyen élmény tud lenni.

A 2024-es szerzemények

Ezekkel rángattuk magunkat vissza egy kicsit az “élvezzük ki a jelent” irányba a fanatikusan és optimálisan jövőre készülésből. Ehhez azért hozzátartozik a fenti tanulság a befektetésekről – úgy sokkal könnyebb volt ugyanis a carpe diem, hogy közben szépen nőtt a brand, és ebben tudtuk meglátni a jövő építést, nem feltétlen a szó szerinti, anyagi befektetésekben. Illetve remélem mondanom sem kell, de még ezekkel együtt sem nyújtózkodtunk soha tovább, mint ameddig az a bizonyos metaforikus takarónk ért.


Az eddigiek ellenére a legnagyobb áttörés mégis szociális fronton van épp kibontakozóban, mint ahogy a Preprocessor rovatban említettem volt. Ugye a stabil házzasság, a keresztapaság (közismertebben, “a medve”) és a megszűrt de fontos baráti kapcsolatok nem újdonságok. Az időnkénti kollegiális társasjátékozás mondjuk új, mint némi hab a tortán. De hogy ezek mellé “blogos szakmai” vanalon is hogy beindult mostanában a kapcsolatok kiépítése, az az introvertált fejemnek alig követhető. Még a végén nagyvilági krapek lesz belőlem, ha nem vigyázok!


Jövőbeli tervek

Kezdve a jó hírekkel, végre túlbukkantam az előadás(ok)on! Illetve az is egyre könnyebben hihető, hogy ez a brand maga a befektetés, és így ne legyen már akkora lelkifurkám a TBSZ számlám hiánya miatt. Szóval ez a két dolog nem jön át 2025-re! Átjön viszont a szokás ritualizáció (aminek hiánya sajnos az olvasási mennyiségemen és a hasam körfogatán is meglátszik), illetve a billentyűzetem rendbe rakása (mert hát továbbra is a suszter cipője a lyukas).

És persze ezekre jönnek még rá az “új” célok:

  • Kamerás videók a csatornára – ami először telefonnal felvett és bénán vágott és nem annyira gördülékeny és satöbbi lesz, de valahol el kell kezdeni. Majd merítem Bihari Vikitől az energiát…

  • További előadások – ami az elmúlt időszakban meg is lendült és szép szinergiában lesz a videókkal (például ha rögzítjük az előadást, ami aztán videóként is újrahasznosítható). Plusz már most mondom azoknak, akik esetleg idáig eljutottak az olvasásban, hogy ha szeretnének élő előadásra hívni 2025-ben, és tudnak is hozzá termet meg ilyen tizen-huszon embert szerezni, akkor írjanak, és grátisz.

  • Több olvasás – mert hát ennél azért szeretném, ha több férne egy évbe! Hogy ne csak vegyük, hanem együk (értsd, faljuk) a könyveket.

  • Elszámoltathatósági klub – ami úgy tudná nekem is forszírozni a szokás ritualizációt, hogy közben én is segítek vele másoknak. És párhuzamosan még biznissznek se lenne utolsó. Ez már készülődőben és tesztüzemben van a háttérben; jövőre igyekszem jelentkezni a részletekkel!

  • Marcus Aurelius fordítás – legújabb megkattanásom, hogy egy saját, kollokviálisabb magyar változatot készítenék az Elmélkedésekből a következő években, kvázi háttérszálként. Az angoloknál dívik ugyanis a szöveg rendszeres frissítése (csak az elmúlt huszon évben 8 változat látott napvilágot), míg nálunk van az 1923-as Huszti fordítás (meg egy 2016-os Steiger, ami szintén a Husztira épít) és kalap kabát. Görögül nem tudok ugyan, de szeretnék az angol változatokból kiindulva, mintegy “másodkézből” végigmenni az egészen, mint ahogy tettem azt a blog első bejegyzésében idézett részletekkel. Már be is szereztem hozzá a marcusaurelius.hu domaint, ahova majd fokozatosan kerülhetnek fel a szekciók…


Összefoglalás

Hölgyeim és uraim, 5 éves a Preprocessor. 2020-ban indult az abszolút nulláról - ide értve nem csak a blog követettségét, de írójának releváns ismereteit is. Aztán 2021 és 2022 “mag-év” címkével voltak emlegetve és a fejet le és csináljad jegyében teltek. A 2023 pedig már a “csíra-év” jelzőt kapta, ahol a YouTube-nak köszönhetően egyre jobban kezdtek beindulni a dolgok. Na, ha ezt a nevezéktant követjük, akkor a 2024 lehetne mondjuk a “szárba szökkenés éve” talán?

Na semmi túlságosan látványos virágzás, pláne nem kézzel fogható termés (még!), de azért a 7000+ szempár az én könyvemben már nem “csíra”. Közben meg kopnak a könyvek, készülnek a tartalmak, és érkeznek az egyre gyakoribb visszajelzések, hogy ez másoknak is jó. Uram bocsá’, annak a lehetősége is fel-felsejlik, hogy ebből hogyan lesz idővel megélhetés. Egy szó mint száz, tagadhatatlanul haladunk!

De, ahogy azt mindig hangsúlyozom, a lényeg továbbra is az, hogy már most azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. Ha csak úgy alanyi jogon érkezne a havi nettó milla a számlámra, hogy “éljél nyugodtan, kisfijam”, akkor is ezzel telnének a napok – max. egy kicsit nagyobb háttér nyugalomban. Nagyon hálás vagyok tehát, hogy ezt arisztokrata hátszél nélkül is megtehetem. Azért meg főleg, hogy szép fokozatosan ez a brand maga látszik hátszéllé alakulni!

Aki velem tart ezen az utazáson, annak hálásan köszönöm a figyelmet – remélem Ti is annyival cizelláltabb, élet-állóbb gondolkodásmódot tudtok felmutatni a folyamat eredményeként, mint én. Jövőre innen folytatjuk!

Üdv,
Dénes




Ui.: Az 2024-es “termés”

Be kell látnom, az idei blogos termés vicc kategória az előző évekhez képest. Eleve messze nem olvastam annyit, mint régebben – és amit olvastam, annak a többsége is vagy A) szórakoztató céllal történt, nem a blogra, vagy B) önfejlesztő ugyan, de a hozzá tartozó összefoglaló egyelőre várólistás, amíg a YouTube be nem éri a blogot. De a teljesség kedvéért álljon itt egy lista az idei olvasmányaimról, hogy lássátok, azért nem voltam teljesen kutyaütő.


Önfejlesztés

  1. Thomas Stanley & William Danko - A milliomos szomszéd: Remélem ez nektek is hasonlóan átértékeli arról a rengeteg iksz-akárhányas BMW-vel rohangáló emberről alkotott képeteket… Gazdagság ≠ vagyon!

  2. David Epstein - Sokoldalúság: Ezzel szemben manapság inkább dívik a futószalagos békanevelde, és aztán csodálkozunk, hogy miért akadunk el.

  3. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna - Érzelemszabályozás a gyakorlatban
  4. Kain Ramsay - Life Coaching
  5. Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
  6. Ali Abdaal - Feel-Good Productivity
  7. Vanessa Marin & Xander Marin - Sex Talks
  8. David Goggins - Nincs hatalmad felettem
  9. Arnold Schwarzenegger - Tedd magad hasznossá

Szórakozás

  1. Brandon Sanderson - Mistborn Era 2 (Wax & Wayne 1-4)
  2. David Foster Wallace - Consider The Lobster
  3. David Foster Wallace - Quack This Way
  4. Justin Cronin - A Révész
  5. Jonathan Cross - Kvartett
  6. William Gibson - Sprawl (Neuromancer, Count Zero, Mona Lisa Overdrive)
  7. Bruce Sterling - Mirrorshades antológia
  8. Agustina Bazterrica - Pecsenyehús
  9. J. K. Rowling - Harry Potter 1-4
  10. Rafał Kosik - No Coincidence (Cyberpunk 2077)