James Clear haladó taktikái között szerepelt a minden év közepe tájára ajánlott “integritás riport”, ami az év végén szokásos évértékeléssel szemben nem annyira a történtekre koncentrál, hanem inkább az értékrendünkre, és hogy mennyire sikerül úgy általánosságban aszerint élnünk. Ennek örömére az 2021-es riportomat annak dedikáltam, hogy az addig olvasottak és tanultak fényében egyáltalán felállítsak magamnak egy feketén-fehéren megfogalmazott ideál halmazt, amihez aztán megpróbálhatok felérni. Aztán 2022-ben és 2023-ban is megnéztük, hogy ez miért nem sikerült. Most megint ez lesz a program.

Nézzük sorban az eredeti kategóriák alapján, hogy miben, miért és mennyire vallottam kudarcot… Hátha ezáltal jövőre már majd jobb lesz(ek).


01    A Mályvacukor Szabály

Ezen a területen sajnos egyre inkább hajlamos léket kapni a hajó. A munkát továbbra is szeretem beletenni, és büszke vagyok magára a csinálásra – de a külvilági, másokhoz hasonlítgatós hajlamok egyre többször beindítják a vészcsengőt, hogy “De elértél már valamit”?! Meg hogy “Ebből mikor lesz pénz”?! Ez persze addig nem baj, amíg nem hagyom, hogy kompromittálja a munka minőségét. Azt pedig nem hagyom. Csak hát ha már ennyit olvasok a szemléletmódokról, akkor nem ártana képesnek lennem rá, hogy legyűrjem ezt a “le vagyok maradva” szemléletet, és csak szép nyugodtan tenni a dolgom.


02    A Polihisztor Szabály

A polihisztorkodásom reneszánszát éli. Értsd, inkább hagyok magamnak időt felfedezni mindenféle érdekes területet, mint mostanában például a betűtípus-tervezés vagy épp a könyvkötés. Annyiban ez jó, hogy egészségesebben és hasznosabban vezetem le a mályvacukros “kielégülési ingereket”. Annyiban meg nem annyira, hogy ez a munkatempót jelentősen visszaveszi. De hát ugye sprint kontra maraton. Addig nincs baj, amíg maximum lassítja a fővonalas haladást, és nem kiváltja. Inkább bírjam tovább lassabban – és közben legyenek szélesek is az ismereteim, ne csak egy-két helyen mélyek.


03    A Katalógus Szabály

A formális meditáció eléggé kiesett az utóbbi időben. A reggeli rutinból azért menesztettem, mert vele együtt már túl hosszú volt az átmenet a keléstől az érdemi napindításig – és azóta a tornás/nyújtós részt sokkal konzisztensebben csinálom, vagyis ez oké. A baj ott van, hogy valahol egy későbbi napszakban visszahozni meg elhanyagoltam.

Minimális pótlék a rendszeres séta, ahol azért igyekszem ott lenni a fejemben rendszeresen áramló gondolatörvények gondozása helyett. Feleségem többször ki is nevet, milyen gyermeki lelkesedéssel tudok észrevenni egy “sünit”, vagy a naplementekor furcsán megvilágított felhőket, vagy a lámpagyújtást. De emellett azért erősen úgy érzem, hogy egy átlag pillanatomban, a gép előtt ülve sem ártana jobban ott és akkor lennem, ahol és amikor vagyok.


04    A Mítosz Szabály

Az élet értelme fronton azóta nincs nagyobb fennakadás, amióta világossá vált, hogy nincs neki. Így lehet neki azt adni, amit csak szeretne az ember – és ha azt kellően komolyan vesszük, és kitartunk mellette, akkor pontosan olyan központi szerepet tölthet be, mintha beépített funkció lenne. Ilyen alaphozzáállás mellett pedig relatíve könnyű megtalálni a tanulságot a legváratlanabb helyeken is.


05    A Csarnok Szabály

A halál motiváló hatása továbbra is hatékonyan működik a kis seggem akcióra rugdosásában. És lássunk csodát, az embereket is egyre Sztoikusabban viselem. Viszont, ahogy tavaly is írtam:

A “mi történik” és az “én azt hogy értelmezem” szétválasztása egy állandó karbantartást igénylő mentális folyamat.

Na ez továbbra is folyamatban. És itt igazából szerintem ez a legtöbb, amire valaha számíthatok. Elvégre soha nem lesz olyan, hogy kész. A Sztoikus szemléletmódot nem lehet megnyerni vagy kipipálni. Alkalmazni lehet. Igyekszem alkalmazni.


06    A Szelep Szabály

Feltűnhetett, hogy a blog igencsak kopár egy ideje. Szerencsére ez nem a háttér munka hiánya, mert olvasni azért ugyanúgy olvasok; csak az írástól a YouTube (és a hozzá tartozó jövőtervezés; és a fejlődés háttérműveletei) egy kicsit átvették a hangsúlyt. Az év második felében igyekszem majd pótolni az irományokat, amiknek a vázlata amúgy is létezik. És ha menet közben szorítva érzem magam, akkor próbálok inkább a polihisztorság felé fordulni vigaszért, és nem az önkarbantartást szabotálni zabálással. Mondjuk úgy, hogy tartom a frontot.


07    A Szervíz Szabály

Ahogy a polihisztorságnál említettem, egyre inkább ennek próbálom átadni az “érzelmi cumi” szerepét. Ha mentális babusgatásra van szükségem, mert nem bírom a tempót, akkor inkább ássam magam egy következő, hívogató nyúlüregbe egy kicsit, mintsem köröm szakadtáig erőltessem magam a kiégés felé – és közben vissza is zabáljam magamra, amit egy normális kaja- és edzésrenddel szép fokozatosan olvasztgatok lefelé.

Lehetne persze sokkal jobban – de többváltozós optimalizálásban szerintem nem nagyon számíthatok olyanra, hogy az önkarbantartás az egyéb szálak mellett is optimális lesz. Olyanra egyensúlyra törekszem, ahol akármilyen lassan, de javul a helyzet. Vagy legrosszabb esetben stagnál. A lényeg, hogy romlani nem romlik. Na ezt szépen tartom.

Alacsony a léc? Lehet. De megugrom? Meg. Jó.


08    Az Elég Szabály

Az “elég”-ség egy kissé megborult idén az eddigi puszta karbantartáshoz mérve, de egyrészt semmi súlyos vagy felelőtlen, másrészt az alábbi Analóg szabály számlájára írható. Végre digitális-talanodtunk ugyanis egy kicsit. Társasjátékokat vettünk, királdulások benzinjére ment keret, és mostanában egyre inkább rákapok a fizikai könyvekre a telefonon olvasás helyett.

Ezek nem szükséges kiadások a szó szoros értelmében. De ahogy asszonykámat is emlékeztetnem kell egy-egy lelkifurka-roham közepette: a minimalizmus nem azt jelenti, hogy minél kevesebb. Azt jelenti, hogy csak olyan, ami ár-érték arányban megüti a szintet. És ezek nekünk bizony megütik. Meg hát továbbra sem kimondottabban a dekadencia csimborasszója – ami szerencsére nekünk elég.


09    Az Analóg Szabály

Ahogy az előbb épp említettem, társasjáték-figurákat, kártyákat és könyveket taperolok fizikai valójukban. Sőt, a “fizikai” és “társas” jellemzők miatt konkrétan klubot szerveztem, hogy a kollégákkal játszhassunk. Pár munkahelyi meetinget pedig próbálok összekötni a mozgással, és akkor is bebringázok, ha amúgy remote-ban is megoldható lett volna. Plusz a szokásos séták. Monthatjuk tehát, hogy egyre rendszeresebben kiszabadulok a kis barlangomból – és amikor benne vagyok, akkor is egyre egészségesebb az egyensúly a korábbi, túl-digitalizált életmódomhoz képest.


10    Az Empátia Szabály

Mivel itt kb. minden mindennel összefügg, megint az előbbire utalok: kollégákkal társas, amit a tetejébe én szervezek. Na meg a kihagyhatatlan keresztlánykák minél gyakoribb látogatása! És leszarom, ha állandóan hazahozom tőlük a betegséget, akkor megkergetem a huncut kis pofájukat. Érik-érik az az anti-mizantróp kampány.


10+1    A Leszarom Függelék

Ez továbbra is a legfontosabb szabály, ami őrzi az ép eszemet. 10+1 helyett inkább nulladiknak kellett volna tenni. Ez véd, hogy ne depizzek túl mélyen, amikor valami nem megy terv szerint. És hogy ne szálljak el magamtól, amikor épp igen.

Helyes használatában nem meggátolja az erőfeszítést, csak kevésbé félelmetessé teszi az esetleges kudarc következményeit, így az ember nyugodtan és lazán mer nekimenni. Vagyis nem az lesz a belső monológ, hogy “Á, leszarom, nem fontos ez annyira”, és nem csinálom. Hanem inkább “Á, leszarom, mi baj lehet”, és csinálom. Ezt szerencsére jól elsajátítottam az évek során. Úgyhogy csinálom.


Összefoglalás

Ha a tükörbe nézek, nem szégyellem magam. Na nem is vagyok büszke! De az sokat segít, hogy a büszkeség iránti elvárásomat inkább átütemeztem az út végére. Így amíg úton vagyok, addig elég, ha szégyenkeznem nem kell. Azt meg szerintem nem kell, úgyhogy megyek is tovább.