Folytatjuk a júliusi gyors szösszeneteket a kedvenc grafikonjaimról (és amit belőlük tanulhatunk). Mai célpontunk az általam csak “gödörnek” csúfolt görbe, ami a “rosszabb lesz, mielőtt jobb lenne” elvét hivatott szemléltetni. Példaként gondoljunk arra, amikor bármi újba fogunk – legyen az egy új iskola, egy új munkahely, egy új készség fejlesztése, vagy egy új szokás kialakítása. Simán szokott menni? Nekem sem.

Mondhatjuk úgy is, hogy “minden kezdet nehéz”, vagy hogy “a ficergésnek ára van”. Megvolt egy kitaposott, beállt rendszer, amit mi most képesek lennénk felrúgni ilyen hülyeségek nevében, mint a folyamatos fejlődés, vagy mi a fene. És persze, azzal nincs is semmi baj, hogy a jelenlegi helyzet javítására törekszünk. De milyen alapon várnánk, hogy ez a javulás egy adag látványos visszaesés nélkül fog menni?

A jelenség ábrázolására a következő művészi igényességű ábrát készítettem:

A gödör

A bejegyzés címe a piros vonal határozott gödör-szerűsége után gondolom nem túl meglepő. A szürke szaggatott vonal jelzi a nullát, aminek mi igencsak alámegyünk, mielőtt bármi pozitívumot is tapasztalhatnánk. Na de várjunk csak egy kicsit – mondhatnátok joggal. Összehasonlításnak ott szerepel a múlt héten emlegetett exponenciális növekedés is zölddel, és annál semmi ilyen kezdeti nehézségről nem esett szó. Most akkor hogy is van ez – három kérdőjel.

Az én olvasatomban a következő a helyzet: mindkét görbe helyes, egyszerűen csak nem ugyanazt ábrázolják. A múlt heti exponenciális fejlődés csak konkrétan arra a területre korlátozódott, amit aktívan fejlesztettünk. Ha valamit nyomunk előre, időt és energiát nem sajnálva, akkor az nyilván haladni fog. Talán eleinte ugye lassabban, mint a linearitáshoz szokott agyunk szeretné, de akkor is haladni fog. Nincs gödör. A piros vonal viszont az egész életünk minőségét hivatott szimbolizálni, annak összes komponensével együtt. És ott viszont lesz gödör.

Szép és jó például, ha eldöntöttük, hogy napi edzéssel szeretnénk fejleszteni a kondíciónkat, de attól a munkahelyi felelősség nem lesz kevesebb, a kormányablakos sor nem lesz rövidebb, a boltban nem lesz kisebb a tömeg, és a gyereket is ugyanúgy el kell hozni az óvodából. Hiába láthatunk tehát akár tiszta, gödör-mentes fejlődést mondjuk az edzés terén, az egész életünkre vetítve először úgyis visszalépésnek fog érződni a változtatás. A torta nem lesz nagyobb attól, hogy több szeletre vágjuk – vagyis ha egy új területbe kell extra energiát fektetni, annak bizony jönnie kell valahonnan. Ezt a legegyszerűbben talán úgy szemléltethetjük, ha 3 dimenzióba “fordítjuk” a gödrös grafikonunkat, amin az idő és a fejlődés tengelyei mellett már a területek is külön látszanak, nem csak a végösszegük:

A gödör, 3 dimenzióban

A kép szerintem leginkább egy uszodai medencére hasonlít, ahol szintén szaggatott, úszós kötelek választják el a sávokat egymástól. És így, sávokra bontva remélhetőleg jobban látszik, hogy mi is történik a háttérben: az élet egyéb területei egy kicsit megborulnak, hogy cserébe a kiválasztott tantárgyból aktív, fejlődő ütembe kapcsolhassunk.

Ez a kellemetlenség szerencsére nem maradandó. Mondjuk sajnos így is sokakat elriaszt tőle, hogy egyáltalán próbálkozzanak – de ha képesek vagyunk átvészelni a bukkanót, akkor utána egy magasabb szintű “alapállapot” vár. Elvégre (mint ahogy a piros vonalak is mutatják) az egyéb területek is visszaérnek a normálisba, az új készségünk tekintetében pedig már jelentősen jobbak lettünk, mint korábban.

Én azt javaslom, próbáljuk megjegyezni a “gödröt” is az exponenciális fejlődés mellé. Így ha valami nem nagyon akaródzik előre menni (“S” görbe, bevezető szakasz), vagy akár lesz pofája hátrafelé visszacsúszni (gödör?), akkor is egy pontosabb mentális modellel rendelkezünk majd. És fogcsikorgatva ugyan, de remélem ez a modell segíthet átvészelni a folyamatot odáig, ahonnan már a lendület visz tovább.