Habár a könyv címe eredetileg “The 48 Laws of Power”, és nincs hivatalos fordítása, én megkockáztatom, hogy magyarul “A hatalom 48 törvénye” lenne. És aki a cím alapján esetleg azt érezné, hogy picit éles fordulatot vettünk, azt gyorsan megnyugtatom, továbbra is Ryan Holiday ajánlásokat követünk. Ryan barátunk kezdőként Robert Greene-nek dolgozott kutató asszisztensi szerepkörben, ezért érthető a “felnézés”, de valószínűleg a zillió eladott példány és a csillió pozitív értékelés sem véletlen.

A könyv arról a kollektív gondolkodásmódról rántja le a leplet, amivel sikeresek lehetünk az életben. És ez sajnos sokszor megtévesztéssel, kihasználással, és kegyetlenséggel jár. Fontos viszont már az elején letisztáznunk, hogy a hatalom trükkjeinek ismerete önmagában még nem jár semmilyen morális vonzattal! Ha jóra használod az itt tanultakat, az jó; ha rosszra, az rossz. Ha a rossz elleni védekezésre, az megint jó. Ez csak információ…

Ami külön tetszett, hogy ez a könyv aztán nem árul zsákba macskát. Rögtön az elején ott a 48 szabály felsorolva, tessék, itt a mondanivalóm! Aztán persze jön utána szabályonként 1-1 fejezet egy csomó hasznos adalékkal. Szerkezetileg (majdnem) mindegyikhez tartozik:

  • “aki megszegte” rész, példával és értelmezéssel a megszívásra,
  • “aki betartotta” rész, példával és értelmezéssel a “jól járásra”,
  • általános kommentár,
  • mentális kép a könnyebb felidézhetőség kedvéért, és
  • esetleges kivételek (ha vannak).

De 48 még gombócból is sok, úgyhogy igyekszem majd nagyon tömör és hatékony lenni! Jó hír, hogy a már maguk a főcímek elég beszédesek, ezért én pár saját kommentet leszámítva csak a mellette/ellene példákat foglalgatom össze 2-2 mondatban. Személyes – és poénos – mellék-kihívásként kimondottan próbáltam magam a 2 mondatos limithez tartani. Lett belőle pár pontosvessző, de technikailag meglett! Úgyhogy; készüljetek; a; pontosvesszőkre!

További jó hír, hogy az Előszó után maguk a törvények eléggé önállóak és tetszőleges tempóban (vagy akár sorrendben) csemegézhetők, szóval senkit ne ijesszen meg a bejegyzés hossza… A gyors ugrálás érdekében pedig jöjjenek is most a számok 1-től 48-ig:

#1 • #2 • #3 • #4 • #5 • #6 • #7 • #8 • #9 • #10 • #11 • #12 • #13 • #14 • #15 • #16 • #17 • #18 • #19 • #20 • #21 • #22 • #23 • #24 • #25 • #26 • #27 • #28 • #29 • #30 • #31 • #32 • #33 • #34 • #35 • #36 • #37 • #38 • #39 • #40 • #41 • #42 • #43 • #44 • #45 • #46 • #47 • #48

Még egy megjegyzés elöljáróban: sokszor nagyon gyenge és felületes a különbség bizonyos pontok között. De ugyanígy tetszőlegesen össze is vonhatjuk az olvasottakat a fejünkben. A lényeg nem feltétlen a önkényes szerkezet, amit ránk erőltetnek, hanem a lecke, amit a fejezetek tanítanak. És a lecke bizony hasznos, úgyhogy vágjunk is bele!

Előszó

A világ olyan, mint a reneszánsz kori udvar: mindenki tolong, hogy közelebb kerülhessen a húsosfazékhoz. De ha valaki nagyon éhesnek látszik, az nem “menő”; ha pedig erővel akarja ellökni a konkurenciát, akkor idővel a többiek összefognak ellene. A cél tehát olyan ügyesen manőverezni, trükközni, csalni, és taktikázni, hogy fel se tűnjön senkinek, mit csinálunk. A végén pedig “Jé, nahát! Hát nem pont a fazék mellett kötöttem ki?!”.

Sokan mondják, hogy őket ez az egész hatalom-hajhászat bizony nem érdekli. Na most ezek vagy idióták, vagy ez is csak a stratégiájuk része. Az előbbieknek a következő felismerést ajánlja a könyv: attól, hogy a bárány nagy morális felsőbbrendűségében nem áll be a ragadozók közé, attól még a farkas ugyanúgy felfalja.

Aki mindig jó próbál lenni, az óhatatlanul is áldozatul esik annak, aki nem.

– Niccolò Machiavelli

Any man who tries to be good all the time is bound to come to ruin among the great number who are not good.

A többiek – akik állítólag nem játszanak – pedig tulajdonképpen csak így játszanak; még akkor is, ha esetleg ők maguk sem tudnak róla! Gyengének tűnni is vezethet erőhöz. Egyenlőséget követelni is jelentheti azt, hogy csak mi akarjuk újraosztani az erőviszonyokat. Teljesen őszintének lenni is lehet pusztán egy erős meggyőzési stratégia része. Naïvnak tűnni is rejthet hátsó szándékot.

Szóval ha már ez az egész elkerülhetetlen, inkább tanuljunk, és nálunk legyen a hatalom, mint valaki olyannál, aki nem tudná “rendesen” használni!

Előfeltételek, amik szintén mind fejlesztendőek az idő múlásával:

  • érzelmek irányítása ⇒ hogy tisztán gondolkozhass
  • előrenézés ⇒ hogy ábrándozás helyett arra készülhess, hol kerülhet porszem a gépezetbe
  • hátranézés ⇒ hogy kesergés vagy nosztalgia helyett önfejleszthess mások és a saját tapasztalataink alapján
  • álca és megtévesztés ⇒ hogy a “helytelent” művészetként tudd felfogni
  • türelem ⇒ hogy a megtévesztés “kardja” mellé pajzsod is lehessen
  • játékos hozzáállás ⇒ hogy rájöhess, a szándékok és az értékítéletek nem számítanak, csak a körülmények
  • idő és energia menedzsment ⇒ hogy mindig tudd, minek mi az ára, és hogy az neked megéri-e
  • emberismeret ⇒ hogy utána manipulálni lehessen
  • indirekció ⇒ hogy soha ne egyenes úton menetelj a célod felé!

Mindezt észben tartva pedig jöjjön az a bizonyos 48 törvény:

#1 – Soha ne ragyogd túl a mestered!

Aki megszegte: XIV. Lajos pénzügyminisztere (a király lenyűgözése céljából) olyan csodálatos estélyt adott, hogy ezzel rálépett a király tyúkszemére. Koholt vádakkal már másnap letartóztatták, és hátralévő életét börtönben töltötte.

Aki betartotta: Galileo minden más szponzorát hátrahagyva a Medici-knek ajánlotta egy nagy felfedezését úgy, hogy közben a felfedezés (vagy saját maga) helyett a Medici-ket helyezte a reflektorfénybe. Hamarosan jól fizetett udvari filozófus lett belőle.

#2 – Ne bízz túlzottan a barátaidban; tanuld meg használni az ellenségeidet!

Aki megszegte: Egy Bizánci császár annyira bízott egy lovászfiúban (aki megmentette az életét), hogy kiemelte a szegénységből és tanácsadójává tette. A lovászfiú “legjobb barátként” fokozatosan átvette az uralmat, és a császár feje végül egy lándzsán kötött ki.

Aki betartotta: A Szung-dinasztia első császára nem kért a “barátokból”, és az őt valószínűleg elárulni készülő tábornokait nemesi címekkel fizette le (és távolította el a hatalom közeléből). Helyüket legyőzött ellenségeivel töltötte fel, akiknek kegyelmet adott; így dinasztiája évszázadokig fennmaradhatott.

#3 – Tartsd rejtve a szándékaidat!

Aki megszegte: Egy tapasztalatlan uracska kora egyik legnagyobb csábítójától vett leckéket arról, hogy is szerezze meg szíve hölgyét. A módszerek működtek is, amíg az idiótája idő előtt színt nem vallott, elpuskázva ezzel minden további esélyét.

Aki betartotta: Annak ellenére, hogy szívből vágyott a háborúra Ausztria ellen, Bismarck békére intette társait, mert látta, hogy a seregük nem elég erős. Ezzel “bevágódott” a békepárti királynál, aki miniszterré tette; onnan felkapaszkodva pedig idővel csak megkapta a háborúját, de ekkor már a saját szájíze szerint.

#4 – Mindig mondj kevesebbet, mint kellene!

Aki megszegte: Coriolanus hadvezérként legendás volt, de politikusként (népszerűtlen nézetei ellenére) nem volt képes befogni a pofáját. A hősi legendája és a valóság között tátongó szakadékot pedig senkinek nem vette be a gyomra, úgyhogy hamarosan száműzték (ami már így is enyhítés volt a halálbüntetésről).

Aki betartotta: XIV. Lajos jellemzően úgy válaszolt miniszterei hosszas érveléseire, hogy “Majd meglátom”; és többet nem is hallottak tőle az ügyben, csak láthatták a döntése eredményét. Azzal, hogy (szándékosan, önmagát erre nevelve) csöndben maradt, senki nem tudta “csak” azt mondani neki, amit hallani akart; mert senki nem tudta, mit is akar hallani.

#5 – Rengeteg múlik a hírneveden – védd meg az életed árán is!

Aki kihasználta: Chuko Liang, korának legnagyobb hadi stratégája, valahogy mégis csapdába esett egy városban mindössze pár száz emberével egy 150 000 fős sereggel szemben; mire ő fogta magát, és kiült a városfalra egy szál lanttal énekelgetni. A hírneve miatt az ellenség hadvezére azt hitte, hogy csapda, és a biztonság kedvéért inkább visszavonultak.

És aki szintén kihasználta (jó, jó, nem minden esetben van negatív példa is): P.T. Barnum, mikor elmondták neki, hogy a hírneve hiánya miatt nem ő kapott meg egy üzletet, azonnal nekiesett a háttérből tönkretenni az ellenfele hírnevét; hogy ahhoz képest már ő is jobb alternatívának tűnjön. Később, mikor már volt hírneve, azt is használhatta arra, hogy paródiák segítségével újra keresztbe tegyen az ellenfeleinek.

Megjegyzés: így is, úgy is lesz valamilyen hírneved. Ha szarsz az egészre, akkor arról leszel híres, hogy szarsz az egészre… Szóval ha már mindenképpen elkerülhetetlen, inkább Te irányítsd a világ rólad alkotott képét, mint a világ!

#6 – Minden áron kerülj a figyelem középpontjába!

Aki “szenzációsan” csinálta: P.T. Barnum (megint) téglákon lépkedő csövesekkel, szándékosan borzalmas ingyen zenével, és hamis hableány kiállításokkal vonzotta a közönséget; és a közönség jött. A “rossz reklám is csak reklám” elve alapján tárt karokkal üdvözölte az ellene irányuló támadásokat; név nélkül nem egyet ő maga írt.

Aki “misztikusan” csinálta: Mata Hari az ujja köré csavarta Franciaországot (majd Európát) rejtélyes, keleti beütésű táncával, ruházatával, és történeteivel. Mint később kiderült, eredeti nevén Margaretha Zelle “csak” egy holland lány volt, aki tisztában volt a misztikum és a kiismerhetetlenség hatalmával.

#7 – Végeztesd másokkal a piszkos munkát – de arasd le Te a babérokat!

Most a betartás és a megszegés szekció is egyben szerepelhet, mert a sztori ugyanaz; csak attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. Az egyik oldalon Nicola Tesla, aki számos olyan jelentős felfedezésért felelős, amik alapján legalább milliomosnak kellett volna lennie. Viszont mindent egyedül akart elérni, és annyira csak a tudományra figyelt, hogy a kutatása üzleti részével egyáltalán nem foglalkozott.

A másik oldalon (többek között) Thomas Edison, aki a “piszkos” munkával ellentétben arra sokkal jobban ügyelt, hogy kié az elismerés, a dicsőség, és nem utolsó sorban a pénz. Amit csak lehetett, delegált, és nem “szégyellt” másoktól lopni sem, ha megtehette. Morális, amit csinált? Nem. Ő volt a zseniálisabb kettejük közül? Nem. De Teslával ellentétben gazdag és sikeres lett? Igen.

#8 – Jöjjenek mások hozzád – használj csalit, ha kell!

Aki megszegte: Napoleon Elba-i száműzetéséből mások hatására (és segítségével) szökött meg, hogy visszavegye a hatalmat. Aztán is ő volt az agresszor, az ereje elfogyott, és a második nagy veresége után már “véglegesen” eltették láb alól.

Aki betartotta: Napoleon volt tanácsosa a színfalak mögött megszervezte a “szökést” és hagyta, hogy Napoleon jöjjön hozzájuk (vissza). Számított rá, hogy mit fog utána tenni, látta, hogy gyenge lesz, és hogy így végleg eltehetik láb alól.

#9 – Győzz tettekkel, ne érveléssel!

Aki megszegte: Egy római konzulnak ostrom közben egy faltörőre volt szüksége, ezért kimondottan egy nagyobb fajta árbócért* küldetett. A mérnök – aki tudta, hogy a kisebb igazából jobb lenne – addig érvelt a saját igaza mellett, amíg végül szó szerint halálra verették.

Aki betartotta: Michelangelo egy igencsak “kifinomult szépérzékű” (értsd, belepofázósan akadékoskodó) megbízónak készített szobrot. Amikor az (a rossz betekintési szög miatt) megjegyezte, hogy “az orra egy kicsit nagy”, vita helyett arrébb hívta a jobb rálátásért, úgy tett, mintha “igazítana rajta”, és egyből jó lett az.

* Kimondottan büszke voltam magamra, hogy emlékszem a kivételre gimis nyelvtan óráról, miszerint az árboc rövid o… egészen addig, amíg a spell check alá nem húzta! Mivan?! Erre utánanéztem, és mint kiderült, egy 2016-os módosítás óta már árbóc, mert úgy logikusabb. Hol volt ez a “logika” 2004-ben?!

#10 – Kerüld a boldogtalanokat és a szerencsétleneket mint a pestist!

Akik megszegték: Lola Montez karrierje érdekében kiszemelt magának egy újságtulajdonos, aki hamarosan “lecsúszott” a társadalmi ranglétrán és egy párbajban meghalt. Lola ezután a szeretett Bajor királyt szemelte ki, akit úgy “elkurvított”, hogy már majdnem a polgárháborúnál tartottak, mire le kellett mondania.

Megjegyzés: Lola felfalt még pár férfit, de szerintem mindenki érti a szemléltetést. Persze ennek semmi köze a női nemhez; aki felfordulást és balszerencsét hordoz magával, az mind kerülendő. És fordítva is igaz: aki pedig jó hatással tudna lenni rád, ahhoz igyekezz közel kerülni!

#11 – Tanuld meg nélkülözhetetlenné tenni magad!

Akik megszegték: Az olasz reneszánsz legmenőbb zsoldosai tetteik hatására egyre több hatalommal és befolyással bírtak, amíg váratlanul le nem fejeztették őket. Egyszerűen túl sok volt belőlük; és ha van, aki megcsinálja ugyanazt olcsóbban, miközben kevesebb veszélyt jelent a hatalmasokra… hát akkor bizony nem kell sokat a nyugdíjon aggódni.

Aki betartotta: Ahelyett, hogy a már eleve erős politikai pártok egyikéhez csatlakozott volna, Bismarck egyenesen a gyenge királyt (majd később az új királyt) vette célba. Az erőseknél senki nem függött volna tőle, és “felfalták volna”; a királyt ő tette erőssé, így nélkülözhetetlen lett, és az ő kezében volt az igazi irányítás.

Megjegyzés: A függetlenség nagyon ritkán kompatibilis a hatalommal, és akkor is csak hatalmas áron. Fogadd el, hogy társadalomban élsz, illeszkedj be, tedd magad nélkülözhetetlenné, és így függetlenség helyett azzal kapsz hatalmat, hogy mások függenek tőled!

#12 – Használj szelektív őszinteséget és nagylelkűséget, hogy lefegyverezd az ellenfeled!

Aki betartotta: Victor Lustig magától Al Capone-től kért kölcsön, hogy a pénzt 60 napon belül megduplázza; a maffiavezér viszont trükköt szagolva azért felkészült a duplázás mellett a semmire is. Arra viszont nem, hogy az eredeti összeget kapja vissza az “anyagi gondokkal küzdő” svindlertől, sűrű bocsánatkérések közepette; és a látszólagos becsületesség annyira megérintette, hogy önszántából adott neki egy részt a pénzből – ami Victor igazi célja volt az elejétől fogva.

Megjegyzés: Ez a fenti volt a könyvben a “hivatalos” példa, de még sokkal szemléletesebb szerintem a fejezet végén említett Trójai Faló. Tűnjön úgy, hogy adsz, hogy aztán gátlástalanul elvehess.

#13 – Ha segítséget kérsz, mindig a másik önös érdekeire építs, ne a jóindulatára vagy a hálájára!

Aki megszegte: A Poggio család Castruccio herceg ellen fordult, és távollétében lázadást szítottak; amíg a legidősebb családtag rendet nem rakott. Castruccio hazatértekor az öreg elment hozzá békét kötni, ahol a “rendrakással” és régebbi szívességekkel érvelt; pár napon belül az egész családot kivégezték.

Aki betartotta: A Corfu és Carthago között érlelődő konfliktus miatt mindketten Athén-hoz mentek támogatást kunyerálni, ahol Carthago a jelenlegi szövetségükkel és a sok múltbéli pozitívummal érvelt. Corfu ezzel szemben nyíltan vállalta, hogy semmi múltjuk és jelenük nincs, de a jövőben olyan hajóhadat tudnak ajánlani, ami Athénnak jól jönne; Athénnak pedig túlnyomó többséggel ez számított inkább.

#14 – Kívül tűnj barátnak, belül legyél kém!

Aki betartotta: Egy sikeres műkereskedő kémek által szerzett extra információkkal még egy olyan ügyfelet is meg tudott “hódítani”, aki alapból ellenszenvesnek tartotta. Annyira jó vagyok, hogy ezt egyetlen mondatban is sikerült összefoglalni, úgyhogy itt egy második.

Megjegyzés: Jók a hasonlatok a fejezet végén is: a plusz infótól olyan lesz, mintha 3 szemed lenne mindenki más kettőjével szemben. És a másik irányba is hasznos a tanács: ha te pedig időnként hamis infókat ejtesz el, az ellenségnek már csak egy szeme marad.

#15 – Mindig véglegesen taposd el az ellenségeidet!

Aki megszegte: Két vetélkedő tábornok (Hsiang Yu és Liu Pang) közül “HY” nem bírta elviselni, hogy “LP” sikeresebb, ezért ellene fordult; de aztán eltaposni sem bírta teljesen. “LP”-nek nem voltak ilyen fenntartásai, és ahogy fordult a kocka, ő bizony taposott.

Aki betartotta: Wu Chao a hárem tagjaként a császár halála után egy kolostor foglya kellett volna, hogy legyen élete hátralévő részében. Ehelyett ő senkivel nem törődve tört felfelé – az új császárt WC-ben elcsábítva, a saját gyerekét megfojtva és ezzel a császárnőt bemártva, örökösöket száműzve és manipulálva, és persze számtalan kivégzéssel – hogy végül Wu császárnő lehessen.

#16 – Maradj távol, hogy hiánycikk legyél és jobban tiszteljenek!

Aki véletlen tartotta be: Egy trubadúr (barátja tapasztalatain felbuzdulva) úgy akarta megélni a kibékülés örömét, hogy műbalhéval veszett össze szíve hölgyével. Amire nem számított, hogy ettől a hölgy csak jobban epekedett utána.

Aki betartotta: Deioces híres bíróként jött rá, hogy túlzott hozzáférhetősége miatt nem becsülik úgy, mint kellene. Visszavonulása és hiánya után a nép könyörgött neki, hogy legyen az uralkodójuk; zárkózott és nehezen hozzáférhető uralkodása alatt pedig legendája csak egyre nőtt.

Megjegyzés: Gondoljunk csak bele, hogy megváltozik a “kapcsolatunk” egy halottal is! A fejünk felerősíti a jó dolgokat, elnyomja a rosszakat, megbánjuk a vitáinkat, és gyakorlatilag egy aurát képzelünk köréjük… Na most ehhez (vagy legalábbis ehhez hasonló hatáshoz) nem muszáj ám konkrétan meg is halni; maradjunk szándékosan távol, és annál menőbb lesz a visszatérés.

#17 – Tarts másokat folyamatos készenlétben, legyél kiszámíthatatlan!

Aki betartotta: Boris Spassky minden áron le akarta tudni a világbajnoki meccsét Bobby Fischer ellen, mert az eddigi tapasztalatai alapján minden jel arra mutatott, hogy meg fogja verni. Fischer viszont rájött, hogy Spassky kiismerte, ezért úgy megzagyválta a stratégiáját (össze-vissza hisztizett, késett, szándékosan bakizott, akár direkt ki is kikapott), hogy végül “lelki KO”-val győzött.

#18 – Ne építs erődöt magad köré – az izoláció veszélyes!

Aki megszegte: Ch’in Shih Huang Ti (milyen szép név) nagy hódító léte ellenére idősebb korára teljesen elzárkózott szinte minden és mindenki elől. A végén a miniszterei már az engedélye (vagy a tudta) nélkül hoztak rendelkezéseket, és úgy halt meg, hogy szinte senki észre sem vette.

Aki betartotta: XIV. Lajos (egy, a nemesség által kirobbantott felkelés után uralkodva) szándékosan úgy szervezte meg a Versailles-i udvari életet, hogy minden és mindenki körülötte forogjon. Feladta ugyan a magánéletet, de 50 éves, relatíve békés uralkodása alatt egy tű nem esett le, hogy ő ne tudott volna róla.

#19 – Tudd, kivel van dolgod – nehogy olyat sérts meg, akit nem kellene!

Ebben a fejezetben csak “megszegések” vannak, különböző típusú emberek ellen:

  • Aki többszörösen semmibe veszi a büszke Dzsingisz kánt, az ne lepődjön meg, ha az egész birodalmát erővel elveszik.
  • Aki kisemmiz egy mélyen bizonytalan farmert, az ne lepődjön meg, ha a világ végére is üldözik, még ha a teljes életük/vagyonuk/házasságuk rá is megy.
  • Aki indokolatlanul megsért egy csendben bosszút forraló, száműzött herceget, az ne lepődjön meg, ha őt magát száműzik (miután a herceg visszanyerte hatalmát).
  • És aki utánanézés nélkül próbál eladni milliós festményeket egy olyan embernek, aki (habár gazdagnak gazdag) egyáltalán nem fogékony a művészetre, az ne lepődjön meg, ha szart se vesznek tőle.

#20 – Ne köteleződj el végérvényesen semmi és senki mellett!

Akinek úgy sikerült, hogy közben mindenki vágyott rá: I. Erzsébet királynő trónra jutása után mindenki szemében az volt az első, hogy férjet találjanak neki, ő viszont unokatestvére hibáiból tanulva ezt nem akarta. Az elköteleződés helyett mindenkit “hitegetett”, így jó diplomáciai viszonyokat tudott kialakítani, mégis független maradhatott.

Akinek úgy sikerült, hogy nem keveredett bele: Isabella d’Este úgy próbálta megőrizni a kis Mantova önállóságát, hogy a sok potenciális keselyű közül minddel jó viszonyt ápolt, de egyik mellett sem köteleződött el. Uralma alatt sok minden történt a környéken (pápák jöttek és mentek; Cesare Borgia felemelkedett és elbukott; Velence, Milánó, Firenze, és Róma is rosszul járt), de Mantova önálló maradt és virágzott.

#21 – Játszd a bénát, hogy elkapd a bénát – mindig tűnj hülyébbnek, mint a célpontod!

Akik betartották: Két svindler sikeresen rásózott egy “drágakőbányát” a kor legrafináltabb üzletembereire, szaftos profitért. Legnagyobb védelmük a lebukás ellen nem a valódi csiszolatlan ékkövek voltak, hanem az álcájuk: olyan “most látok először kövesutat” jellegű naïv parasztnak tűntek, hogy ki gondolta volna róluk?!

#22 – Használd a megadás technikát – változtasd a gyengeséget is erővé!

Aki megszegte: Amikor Athén hódító hadjáratában Melos szigete volt a következő, erő helyett először tárgyalással próbálkoztak (bár erre a sokszoros túlerő miatt egyáltalán nem szorultak rá). Melos, észszerűség helyett hűségre és becsületre hivatkozva, kitartott Spárta mellett; a mészárlás és a deportálás után pedig teljesen lecserélődött a lakosság.

Aki betartotta: Bertold Brechtet és 18 másik “kommunista” írót tanaik miatt beidéztek egy bizottság elé kihallgatásra. Brecht (a többiek nyílt ellenszegülésével szemben) megadást színlelt a bizottság hatalmának, ügyesen kimagyarázta magát, és megúszta minden további nélkül.

És egy csodálatos idézet, ami szépen összefoglalja:

Amíg a nagyúr elhalad, a bölcs paraszt mélyen meghajol, és csendben fing egyet.

– Etióp közmondás

When the great lord passes, the wise peasant bows deeply and silently farts.

#23 – Koncentráld az erődet!

Aki megszegte: Wu uralkodója harcba kezdett a Középső királysággal a dicsőségért, de közben annyira legyengült, hogy egy másik fronton később őt igázták le. A példa lehetne az Athéni vagy a Római birodalom is; ha túlzottan szétterjeszkedsz, idővel összerogysz a saját súlyod alatt.

Aki betartotta: A Rothchild család – megtartva a gettóból hozott értékrendet – minden áron ellenállt a széthúzásnak. Annyira összetartottak, hogy még a házasságokat is családon belül oldották meg; ami egy részről fujj, más részről viszont nézd csak meg, hol tartanak ma anyagilag és hatalmilag…

#24 – Játszd a tökéletes udvari nemest!

Megjegyzés: Ez majdnem tekinthető egy félutat jelző összefoglaló fejezetnek (bizony, még csak most tartunk a felénél), ahol először összegyűjtjük a helyes udvari viselkedés alappilléreit, és aztán jön pár példa. Ezekből a példákból emelek csak ki egyet-egyet.

Aki megszegte: Nagy Sándor arról panaszkodott mentorának, Arisztotelésznek, hogy a hadjáratok alatt nincs kivel filozofálgatnia; erre Arisztotelész mellé adta egyik ígéretes tanítványát. Callisthenes tanult ugyan az udvari etikettről, de lenézte azt, mondván, hogy a tiszta, őszinte filozófia annál sokkal többet ér; és persze addig járt a szája, amíg Nagy Sándor végül ki nem végeztette.

Aki betartotta: Jules Mansart, francia építész, tisztában volt vele, hogy a tudása és tehetsége mellett a szociális képességei is sokat nyomnak a latba. Ezért terveiben gyakran vétett szándékos hibákat, hogy azokat a király “kijavíthassa”, és ő pedig ömlenghessen; így lett udvari építész.

#25 – Tartsd kézben a rólad alkotott képet – ha kell, alkosd újra!

Aki betartotta: Caesar mind a hétköznapokban, mind a csatatéren rengeteg figyelmet szentelt a látszatnak és a közvéleménynek, ami csak annál hatalmasabbá tette követői szemében. Még az utolsó szavai is olyanok voltak, mintha egyenesen egy színdarabból idézne.

Aki szintén betartotta: Aurore Dudevant olyan korban akart nőként Párizsban írásból élni, amikor ez “lehetetlen” volt. Ő viszont úgy volt vele, hogy neki senki ne szabja meg a határokat, és “George Sand” álnéven olyan férfi karaktert játszott az egész világnak, aki már írhatott.

#26 – Tartsd tisztán a kezed!

Aki betartotta: Cesare Borgia tudta, hogy egy eltörvénytelenedett régióban csak brutálisan lehet rendet tenni; amit ugye tiszta kézzel nehéz. Megbízott ezért egy brutális embert a feladattal, és miután az sikeresen rendet tett (és a brutalitása miatt kellően meg is utálták), megmentőként tetszelegve kivégeztette.

Aki szintén betartotta: Cleopatra nővére hibájából tudta, hogy nyilvánosan nem számolhat le megmaradt testvéreivel az egyeduralomért, mert akkor valószínűleg ellene is lázadnának. Inkább az ujja köré csavarta és manipulálta Julius Caesar-t, hogy ő végezze el helyette a piszkos munkát.

#27 – Játssz rá az emberek hinni akarására – és építs kultuszt magad köré!

A könyv itt kitér egy kultusz kialakításának 5 egyszerű lépésére, ami szerintem annyira aktuális a guruk, a siker coach-ok, és az “elvallásiasodó” politikai pártok korában, hogy szerepeljen itt is egy tömör összegzés:

  1. Az üzeneted legyen egyszerű (mindenki azt akarja hallani, hogy a baja egy csapásra megoldható) és homályos (mindenki azt képzel bele, amit akar).

  2. Hangsúlyozd a színpadiasságot a gondolkodás helyett! Ezzel egyszerre szórakoztatod az unatkozókat (akik amúgy otthagynának), és kivéded a cinikusokat (akiknek amúgy esélyük lenne rájönni, hogy ez az egész mekkora baromság).

  3. Kölcsönözz szerkezetet és hierarchiát a szervezett vallásoktól! Nevezz ki embereket pozíciókra, adj nekik jól csengő neveket, alakíts ki rituálékat, stb.

  4. Mindig fedd el, hogy a pénzed és a hatalmad valójában a “hívők” zsebéből jön! Mutasd azt, hogy a tanításaid követése vezet ide, hogy annál lelkesebben kövessenek.

  5. Keress egy közös ellenséget (vagy ha nincs, találj ki egyet), aki ellen összefogva még jobban egybekovácsolhatod a követőidet!

És akkor persze következzen pár példa, akik ezt hatékonyan kihasználták…

Aki betartotta: Egy 27 éves Milánói férfi egy “látomás” után annyira megváltozott, és annyira lelkesen beszélt mindenkinek a Bölcsek Kövéről (amit nem sokára fel fog fedezni), hogy nem lehetett nem hinni neki. “Lélekbe látással” 6 szintre osztotta követőit, akik szegénységi fogadalmuk miatt szinte mindenüket neki adták; így mondhatjuk, hogy legalább saját magának tényleg megtalálta a Bölcsek Kövét.

Aki szintén betartotta: Az állati “magnetizmust” tudományosan hirdető Franz Mesmert szó szerint kiröhögték Bécsből; ezért Párizsba költözött, és felhagyott a “tudományos” résszel. Színpadiasan, színekkel, illatokkal, csoportos hisztériával, és a lappangó szexualitás kihasználásával hatalomra és népszerűségre tett szert; ugyanazzal a nevetséges hókusz-pókusszal.

#28 – Csinálj mindent bátran!

Aki betartotta: Victor Lustig nem hogy csak bátran kezdett (eladni az Eiffel tornyot egy fémkereskedőnek), de amikor a célpontjának kezdett valami gyanús lenni, visszakozás helyett még kenőpénzt is kért! Amit csinált, az egyszerűen annyira pofátlanul nagyszabású, hogy pont azért nem tűnt átverésnek.

Aki szintén betartotta: Pietro Aretino (egy fiatal kis senki, aki író akart lenni) a “Dávid vs. Góliát” taktikával indította be a karrierjét. Első szatirikus írásában (amit ma kb. “Roast”-nak hívnánk) egyenesen a kardinálisokat és magát a pápát gúnyolta ki; aminek köszönhetően állást kapott a pápától.

#29 – Mindig tervezz egészen a végéig!

Aki megszegte: Balboa annyira csőlátással fókuszált El Dorado meghódítására, hogy az útjába kerülő akadályoknál gyakran improvizálnia kellett. Ha hosszútávon tervezett volna, talán nem más aratja le a sok megkezdett munkája gyümölcsét – és a feje sem egy kosárban landol.

Aki betartotta: Bismarck hosszú távú terve az volt, hogy létrehozzon egy Poroszok által uralt, egységes Németországot. Ezért nem csak azt tudta, hogy mikor mit kell (értelmetlennek tűnő háború) vagy nem kell (területrablás kihagyása, pedig lehetett volna) épp tennie ennek eléréséhez, de azt is, hogy hol kell megállni (további háborúk szándékos elkerülése).

#30 – Tűnjön úgy, hogy az eredményeidet a kisujjadból rázod ki!

Aki betartotta: Sen no Rikyu teamester attól lett annyira híres, mert mindig olyan természetesnek és erőfeszítés nélkülinek látszott, amit csinál. A vetélytársak észrevehető előkészületei és trükkjei csak rontottak a megítélésükön.

Aki szintén betartotta: Houdini, számtalan gyakorlással és felkészüléssel töltött órája ellenére sem adta soha semmi jelét, mennyire nehéz is az, amit rendszeresen bemutat. Ez egyrészt azt is tovább fokozta, amennyire a konkrét trükkjeit becsülték; de azt is, hogy ő maga vajon mi mindenre lehet még képes (ha ez neki ilyen egyszerű).

#31 – Irányítsd az opciókat – Oszd Te a lapokat, amikkel mások játszanak!

Aki betartotta: Rettegett Iván számos ellenséggel nézett szembe a határokon belül és kívül is; a kordában tartásukhoz viszont több hatalomra lett volna szüksége. Ezt úgy szerezte meg, hogy “beblöffölt” egy lemondást, ezzel választásra kényszerítve a népet az anarchia és a ő akarata között; és bónuszként utána nem is reklamálhattak, mert ők választottak.

Aki szintén betartotta: Kissinger – még ha jobban is értett a külügyekhez – nem hozhatott rendeleteket Nixon nélkül. Ezért inkább 3-4 opcióban tálalta neki a helyzetet, de persze úgy, hogy azokból csak az egyik tűnjön ténylegesen járhatónak.

#32 – Mindig játssz rá az emberek fantáziájára!

Aki betartotta: Bragadino azt használta ki, hogy Velence – frissen elvesztve a régi dicső gazdagságát – egy gyors és egyszerű válaszról álmodott. Ő előadta az alkimistát, aki majd egy csapásra megoldja minden gondjukat a Bölcsek Kövével, kihasználta a vendégszeretetüket (amíg tartott), majd gyorsan odébb állt.

#33 – Találd meg minden ember gyenge pontját!

Aki betartotta: Richelieu a hatalomhoz vezető útján első sorban azt használta ki, hogy a király anyja mennyire irányíthatóvá válik a bókoktól és a férfi figyelemtől. Ez később belépőt jelentett neki a királyhoz is, ahol pedig a király gyermeki naïvitását használta ki – olyan szituációkba terelgetve, ahol egyre jobban szüksége volt a tanácsra.

Aki szintén betartotta: Arabella Huntington, az aranyásónak tartott újgazdag feleség, csak arra vágyott, hogy egyenlőként kezeljék. Joseph Duveen ezt kihasználva évekig “puhította” a bánásmódjával, és közben szép csendben az ízlését is olyanra formálta, hogy férje halála után a nő jó drága festményeket vegyen tőle.

#34 – Legyél felséges a magad módján – Viselkedj királyként, hogy mások is úgy kezeljenek!

Aki megszegte: Lajos Fülöp “polgárkirályként” egyáltalán nem adott a látszatra, korona és jogar helyett kalapban és ernyővel járkált az utcán; ezzel hirdetve, hogy ő mennyire “egyenlő” a néppel. A vagyoni és hatalmi viszonyok viszont továbbra sem változtak, és ez a színjáték csak ellenszenvet váltott ki a népből; úgyhogy hamarosan menekülhetett…

Aki betartotta: Columbus Kristóf nem volt se gazdag, se nemesi származású, de mégis a legmagasabb nemesi körökben mozgott, és magától a királynőtől kapott megbízást a felfedező útjaira. Ennek az elsődleges oka az, hogy mindig is ugyanolyan nyugodt magabiztossággal és “nagy tettekre rendeltetett” kisugárzással állt hozzá az ügyeihez; nemesi származás nélkül is “nemes” tudott lenni.

#35 – Tanuld meg az időzítés művészetét!

Aki betartotta: Joseph Fouché időzítési képessége segített neki egyre jobban felemelkedni egy olyan veszélyes, gyorsan változó időszakban, ahol mások örültek, ha a fejük megmaradt. A társadalmi trendekből és a rejtett összefüggésekből kiszagolt mit mellett ugyanolyan fontos volt a mikor is; és ő tudta, mikor húzza meg magát az árnyékban, és mikor csapjon le gyorsan és határozottan.

#36 – Nézd le, amid nem lehet – A legjobb bosszú, ha nem is érdekel!

Aki megszegte: Amikor egy Pancho Villa nevű bandita Mexico után Amerikai területeken portyázott, Woodrow Wilson elnök egy hatalmas erődemonstráció keretében akarta megbüntetni. Ez nem hogy nem sikerült, de a nagy hírverésnek köszönhetően csúnyán le is égették magukat menet közben.

Aki betartotta: Rajongói akadémiai tagnak jelölték “George Sand”-et; aki ugye egy álnéven író nő volt, és nőként biztos lehetett benne, hogy nem fogják bevenni. Ahelyett, hogy ezen kesergett volna (vagy egyáltalán elismerte volna, hogy ez őt valamennyire is érdekli), kijelentette, hogy az Akadémia úgyis csak vénemberek gyülekezete, kinek kell az…

#37 – Legyél “látványos”!

Megjegyzés: Erősen hajazunk a kultuszos (#27-es) pontra. Na nem mintha amúgy nem hemzsegnének az árnyalatnyi hasonlóságok, de ez tényleg szinte ugyanaz, csak most arra fókuszálunk, hogy a látvány, a szimbólumok, és a színpadias gesztusok mennyire segítenek ebben. A szavak félreértelmezhetőek, de a vizuális kommunikáció egyből az érzésekre hat az eszünk helyett, ezért ne hanyagoljuk!

Aki betartotta: Diane de Poitiers II. Henrik szeretőjeként igen kiváltságos helyzetben volt; de a húsz éves korkülönbség nem az ő javára szolgált. Ennek ellenére szimbolikus kapcsolatokkal (Diána istennő, szűziesség, vadászat), logókkal (az ő és a király monogramjai összefonódva), és egyéb hasonló “show-elemekkel” teljesen le tudta venni a királyt a lábáról.

#38 – Gondolkozz, ahogy akarsz, de viselkedj úgy, mint mások!

Aki megszegte: Pausanias görög hadvezér a Perzsák elleni küzdelme során annyira beleszeretett a kultúrájukba, hogy (a görögök szemében) egyre excentrikusabban kezdett viselkedni. Az ízlése változása még magában nem lett volna baj, de mivel ezáltal teljesen nyíltan nézte le minden honfitársát, fokozatosan kirekesztették…

Aki betartotta: Campanellát ateista nézetei miatt bebörtönözték és megkínozták; míg meg nem tanulta, hogy ilyen nyíltan és egyenesen nem szabad a többség szemébe köpni. Szabadulása után ezért olyan könyvet írt, amiben habár látszólag épp az ateizmus ellen érvel, mégis az ateizmust tünteti fel jobb színben; így nem büntethették érte, de akinek érteni kellett a mögöttes tartalmat, az értette.

#39 – Ha halat akarsz fogni, kavard fel az állóvizet!

Megjegyzés: Ennek a pontnak két fele van: 1) tartsd rövid pórázon a saját érzelmeidet, és 2) másokat viszont próbálj kibillenteni!

Aki megszegte: Mikor Napoleon rájött, hogy a két legfontosabb minisztere (Talleyrand és Fouché) összeesküdött a háta mögött, gyerekes hisztit vert le mindenki előtt. Talleyrand unott nemtörődömséggel viselte, amit kapott; ezzel egyfajta győzelmet aratva a kibillent Napoleon felett.

Aki betartotta: Haile Selassie tudta, hogy egy hűséges alattvalónak mutatkozó ellenfele forral ellene valamit, ezért inkább nem várta meg, amíg az “ki is sül”. Felingerelve és megsértve beleugrasztotta egy olyan (elkapkodott) lázadásba, amit tudta, hogy képes lesz irányítani, és a saját játékszabályai szerint már könnyen győzött.

#40 – Vesd meg az ingyen ebédet!

Aki megszegte: A spanyolokhoz nem kevés arany áramlott Peru elfoglalása után, de ezt ők persze nem hasznos célokra fordították, hanem további expedíciókra még több ingyen aranyért. El Dorado legendája szépen megtestesíti azt a hozzáállást, ami végül teljesen legatyásította őket (átvitt értelemben az országot, és a felfedezőket szó szerint is).

Aki betartotta: James Rothschildnak csak a meggazdagodása után jött az igazi kihívás: a pénz és a státusz mellé társadalmi elfogadás is kellene, mert anélkül se a pénz, se a státusz nem lesz hosszú életű. Ezért heti rendszerességgel fényűző estélyeket adott, ahol demonstrálhatta, hogy a francia kultúrát még a pénzénél is többre becsüli; így nyert végül olyan támogatást, amit “nyers pénzzel” nem tudott volna.

#41 – Soha ne lépj egy nagy ember helyére!

Aki megszegte: XIV. Lajos olyan rendet és gazdagságot hagyott maga után, hogy (naïvan) azt gondolhatnánk, utódjaként erre már csak annál könnyebb tovább építeni. Ehelyett XV. Lajos, mivel érezte hogy úgysem ragyoghatja túl magát a Napkirályt (viszont nem fogta fel, hogy más vonalon azért elindulhatna), átadta magát az élvezeteknek; az ország meg ott rohadjon meg, ahol van.

Aki betartotta: Nagy Sándor hasonló “kész picsa, meleg málé” helyzetből indult (apja nagy király volt, aki Görögország nagy részét meghódította), de ő teljesen máshogy reagált. Ha anyagilag és hatalmilag nem is, de pszichológiailag a nulláról indult; mást csinált, mint az apja, máshogy csinálta, és kitaposta a saját útját.

#42 – Támadd a pásztort, és a birkák szétszélednek!

Aki betartotta: Az Athéni demokrácia egyik alappillére volt, hogy erőszak nélkül, de határozottan tudják kezelni a “nem kívánatos elemeket”. Ezért éves cserépszavazásokkal 10 év száműzetésre ítélték az olyanokat, akik körül később nagyobb szarvihar is kialakulhatott volna.

Aki szintén betartotta: VIII. Bonifác pápa látta, hogy a befolyása ellen harcoló Firenzei réteg “gerince” Dante Alighieri (igen, az Isteni színjátékos fazon). Ezért egy békejobbnak álcázott csellel elhívta Dante-t Firenzéből, hogy aztán Rómában tarthassa amíg nélküle az ottani helyzet óhatatlanul össze nem omlik.

#43 – Legyél hatással mások értelmére és érzelmeire!

Aki megszegte: Marie-Antoinette uralkodása alatt mást sem csinált, csak a saját igényeivel és élvezeteivel foglalkozott, amivel fokozatosan kivívta a nép utálatát. Még akkor is lett volna esélye a “bűnbánatra”, miután kiűzték őket a kastélyukból, de ő továbbra is szart bele az egészbe; egészen a kivégzéséig.

Aki betartotta: Chuko Liang, egy sokkal erősebb sereg élén, megtehette volna, hogy brutálisan fojtja el a déli lázadásokat, de ő a távolabbi jövőt is figyelembe vette (ahol a brutalitása csak új ellenségeket szülne). Így inkább addig ejtette foglyul és kegyelmezett meg az ellenségnek (ezzel hatva az érzéseikre), amíg a rivális hadvezérből az egyik leglojálisabb támogatója nem lett.

#44 – Fegyverezz le vagy dühíts fel a tükör effektussal!

Aki betartotta: Alcibiades korán ráébredt, hogy érveléssel keveseket győz meg, és mellette sokakat csak még jobban ellök – ezért tökélyre fejlesztette a másik fél ízlésének leképzését. Ezzel a képességével Athéni, Spártai, és még Perzsa körökben is sikerült megszerettetnie magát.

Aki szintén betartotta: Joseph Weil sok átverését arra alapozta, hogy a valóság tükrét mutatta az áldozatainak. Ha látszólag minden rendben van például egy “bankban” (ami egy elhagyott banképület némi díszlettel), senkinek nem okozott gondot nagy összegeket “befizetni”.

#45 – Prédikálj a változásról, de soha ne változtass egyszerre túl sokat!

Aki megszegte: Thomas Cromwell terve hatalmi szempontból nem volt rossz (áttéríteni Angliát a protestáns tanokra, miközben a régi katolikus vagyon véletlen pont a korona kezébe kerülne), de ahogy végrehajtotta, az igen. Olyan gyorsan próbált lenyomni egy olyan meredek változást a nép torkán, hogy végül bármilyen biztosnak is tűnt az udvari pozíciója, mégis a fejével fizetett.

Aki betartotta: Mao Ce-Tung nagyon is tisztában volt vele, mennyire esélytelen a talán legmélyebben hagyománytisztelő nép életébe jelentős változást hozni. Ezért mindent megtett, hogy a kommunizmust (és a saját “imidzsét” is) minél jobban a múlt dicső eseményeihez és értékrendjéhez kösse; így a fokozatos változás látszatát keltette, amit még épp le lehetett nyomni a torkokon.

#46 – Soha ne tűnj túl tökéletesnek!

Aki megszegte: Joe Orton és Kenneth Halliwell együtt próbáltak meg “feltörni”, ami leginkább csak Ortonnak sikerült. Sikerében azonban sajnos nem vette észre párja irigységét, nem próbálta kicsinyíteni az érdemeit, és nem is hagyta el; végül addig “tökéleteskedett” a kapcsolatukban, míg Halliwell agyon nem verte egy kalapáccsal.

Aki betartotta: Cosimo de’ Medici más nagy hatalmú családok bukásából tanulva mindent megtett, hogy álcázza vagyonát és befolyását. Mindent másokon keresztül intéztetett, soha nem politizált nyilvánosan, kerülte a fényűzést, tisztelettudó volt a “nála feljebb valókkal”… és közben minden hatalom az ő kezében volt.

#47 – Soha ne lőj túl a célon – Ha győztél, állj meg!

Aki megszegte: Cyrus (magyarul elvileg “Kurus”, de na… “Szájrusz”!) a Perzsa birodalom terjeszkedése alatt győzelmet győzelemre halmozott, viszont nem volt “exit stratégiája”, és mindig volt egy következő áldozat. Elég volt azonban csak eggyel túllőni a célon, és a véres veresége után kb. minden széthullott, amit addig épített.

Aki betartotta: XV. Lajos elég gyakran cserélgette a hivatalos szeretőit, amit Madame de Pompadour igyekezett előre figyelembe venni. Nem kapálódzott hát foggal körömmel, hogy kiöregedése után még maradhasson, hanem tudatosan hátralépett, és ezzel a “megállással” lehetősége nyílt, hogy más szálakat viszont továbbra is kézben tarthasson.

#48 – Legyél alaktalan!

Aki megszegte: Spárta túlságosan egyoldalúra és merevre nevelte magát a harciasságával, ezért az Athén legyőzése után beáramló pénzt és az új felelősségeket már nem tudta kezelni. És mivel nem volt hozzászokva, hogy új dolgokhoz szokjon, szépen lassan elmorzsolódott.

Aki betartotta: A gerilla harcmodor (és a kínai Go játék stratégiájának) megtestesítőjeként, Mao Ce-Tung nem hagyta, hogy a túlerőben lévő Nacionalista sereg szemtől szemben ütközzön meg velük. Alaktalan maradt, hatékonyan alkalmazkodott az új szituációkhoz… és nyert.

Megjegyzés: Érdekes kitekintés, hogy az evolúció során egy páncél kifejlesztése szinte mindig zsákutca, mert ezzel az élőlény rigid formához köti magát, ami idővel a gyengeségévé válik. Sokkal jobban jár, ha alkalmazkodni tanul meg; amit mi sem mutat jobban, mint hogy a nem túl nagy, nem túl erős, nem túl gyors, páncéltalan, és sérülékeny ember mennyire a hatalma alá hajtott mindenki mást.

Megjegyzés 2: Ide tartozik az is, ha (általában az idős korral egyre erősebben) megkövül a személyiségünk. Lehet, hogy a múltban még azok voltak a helyes gondolkodási formák, de ma már közel sem biztos, hogy ez még mindig így van. Na ez persze nem azt jelenti, hogy vakon kövessük a fiatalok trendjeit… Azt viszont mindenképp, hogy maradjunk nyitottak az új dolgokra, és merjük adaptálni a világképünket!

Összefoglalás

Összegzésként leginkább a bevezetésben elmondottakat visszhangoznám még egyszer: ezek a “törvények” még véletlenül sem azt akarják mondani, hogy legyél egy gátlástalan féreg! De ahhoz, hogy megszeghessük a szabályokat, először tudnunk kell, hogy mik is a szabályok. Illetve mások azért persze ugyanolyan könnyen lehetnek gátlástalan férgek velünk szemben – csak ezután remélhetőleg nem olyan sikeresen, mert átlátunk majd a szitán.

Szóval akinek valamelyik nem inge, az ne vegye magára. Akinek viszont igen, az öltözködjön! Én például biztosan igyekezni fogok majd jobban befogni a számat, a tetteimmel érvelni, legalább valamennyire nyitni a köz (és a közvélemény) felé, illetve bátra(bba)n hozzáállni a céljaimhoz.

A törvény nem tudása senkit nem mentesít.

Ignorantia legis neminem excusat.